A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-03-05 / 143. szám
2004. MÁRCIUS 5. Gyerekeknek A HÍD 21 Magyar népmese A mindent varró tű (második rész) Hej, megörült a szegény ember! Ha így van, akkor ő nem hal meg, hanem még keres is ezen az üzleten valamit. Odaadta a két pogácsát, és ígért a szörnyűségnek még egy szekérrel, az meg elővette a tükör mögül a tűt. Éppen olyan volt az szemre, mint más tű. De hogy kipróbálja, nem csapták-e be, a szegény ember elhasította az ujjasát, ami úgyis rongyos volt. Hát alig fogja a kezébe a tűt, meg is volt varrva menten. De hogy volt az megvarrva, ha azt látta volna, Julcsa néném, maga is kívánt volna eg)' olyan tűt. Közben reggel lett, felkelt a szegény ember, a tűt jól eltette, és ment haza. Még jóformán be se alkonyodon:, már hazaért. Otthon aztán a feleségével összeszedetett minden rongyos ruhát, a tű egyből megvarrta. Hej, boldog volt az aszszony is, hogy most már békét hagy a gazda az urának! Reggel el is vitte a szegény ember a tűt. A gazda felesége mindig talált valami varrnivalŐt. De hát nem tudott annyit meg olyant találni, amit a tű percek alatt meg ne varrt volna. No, marta az irigység a többieket, honnan meg hogyan szerezte meg ez a szegény ember azt a tűt. El is mentek hozzá, elkezdték kérdezgetni, az meg csak kacagott kicsiket, és hol ezt, hol azt mondta nekik. De mikor látta, hogy akármit mond, elhiszik, akkor így szólt:- Nézzétek, én olyan hosszú útra mentem, hogy a feleségem egy szekér-GYEREKEKNEK re való hamuban sült pogácsát sütött. Elindultam, aztán alig mentem fél éjszakáig, meg akartam hálni egy erdei kis házban. Ott megvendégeltek, és a tűt adták a pogácsáért. Ha nem hiszitek, próbáljátok meg! Bizony elhitték, hozzá is fogtak sütni az asszonyok. Elindult mindjárt egy szekér megrakva pogácsával. El is értek az erdőbe, a kis házba. Ott meg szörnyen éhes volt a szörnyeteg, elbődült, és egyszerre felfalt egy szekér pogácsát de mikor meglátta, hogy még két szekérrel van, lefeküdt, aztán elaludt. No, várhatjátok, míg ez felkel! De ahogy elaludt, megindult a szél. Úgy fújt csak úgy recsegtek-ropogtak a fák. Megijedtek az emberek, szaladva mentek hazáig. Otthon meg szégyellték, hogy olyan ügyetlenek voltak, és nem kérték el a tűt ők is. De még a szekerek és az ökrök is ott maradtak. A szörnyeteg másnap, mikor látta, hogv ott a tenger pogácsa meg a nyolc szekér - mert az ökröket megették a farkasok V, elindult, és a gazdag ember háza előtt elkiáltotta magát:- Hol van az a drága jó ember, aki nem felejtette el, mit ígért, hanem még meg is toldotta? Hát éppen ott volt a szegény ember, fát vágott a konyhán. Kiment, és illendőképpen kezet fogott a szörnyűséggel. Az meg a zsebéből kivett egy kis tarisznyát, odaadta a szegény embernek, aztán azt mondta neki: Varga Erzsi Indiai badarságok Indiában képzeljétek, indiánok nem léteznek. Hi-hi-hi-hi hinduk élnek Gangesz vízén nevetgélnek. Egyenesen onnan jöttem, elefánt hátán fánkot ettem, szegény állat megéhezett, fánkos sütőst egybe lenyelt. Fölmásztam egy bambusz fára, majomkenyér vacsorára. Hókuszpókusz, nini, mókus! S fejemen koppant egy kókusz. Ringó riksán rizst hintettem, tehenekkel tegezödtem. Királytigris arra lebzselt, s napkeltéig velem twisztelt. Himaláján legurulva, ráestem egy bölcs gurura. Lábam pagodába botlott, hol egy jógi jódlizgatott. Bengáli Bendegúz sógorom, cápát cirógatott a nyárson. Barátom a bandzsa bálna, ott sétált ballonkabátban. Batyujában bonbon, s minyon, s narancslé vagy száz demizson. Betért egy Bombey-i bálba, s bamba lett, mert nem volt lába. Holnap lesz egy újabb utam, képzeletem vonatával. Aki akar, velem tarthat a meseszép Indiába.- Hallod-e, amiért bátor meg ügyes voltál, én ezt neked adom. Van benne annyi arany, hogy házat, földet vehetsz rajta. De több pogácsát ne hoz, mert megszárad, aztán kitörik benne a fogam. Jó volt, nogy féítek az emberek ettől a szörnyűségtől, mert ha meghallották volna, mit mondott a szegény embernek, elvették volna tőle az aranyat. Még meg is verték volna, amiért becsaptak őket. De így igen nagy becsbe került; házat, földet vett, jól éltek, ettek-ittak, mindig vígan voltak, míg csak meg nem haltak. Ha meg nem haltak volna, az én mesém is tovább tartott volna. VÉGE $ * Gergő juhász vendégségben Mátyás király két kísérőjével a Mátrában vadászott, ígv került el Gergő juhász tanyájára. Este volt, éppen zártak befelé a juhászok.-Jól van, atyámfiai, szívesen látjuk magukat vacsorára, de csak szegényes étellel tudjuk kínálni a vendégeket. Gergő juhász szalonnát, hagymát, paprikát tett a bográcsba. Mikor jól pirult, vizet öntött rá, utána meghintette bőségesen száraztésztával. Hamar elkészült a lebbencsleves. Körülülték a bográcsot, hozzákezdtek falatozni. Ahogy kanalazták a jó párolgó levest, Mátyásnak valami megtetszett a bogrács másik oldalán, hát odanvúlt a fakanállal. Gergő juhász rögtön a kezére vágott.- Mit csinálsz? Magad elöl egyél, nem szabad itt összevissza nyúlkálni! Megkeseredett egy kicsit Mátyás, de nem szólt egyet sem. Másnap reggel elbúcsúzott a juhászoktól, Gergő juhászt meg vendégségbe hívta a királyi udvarba. Mikor eljött a meghívás ideje, Gergő juhász felgyalogolt Budára. Fogadta is a király kedvesen, asztalhoz ültette az urak mellé. Feltátalták a jó párolgó levest,- de a szakács Gergői juhász tányérja mellé nem tett kan: ez volt a parancs. Azt mondta a király:- Uraim, fogjunk hozzá vacsorázni! De huncut gazember legyen az aki meg nem eszi a levesét! Gergő juhász szétnézett, de bizony a tányérja egyik oldalán sem talált kanalat. Egyet gondolt, levágott a kenyérből egy olyanforma darabot, hogy abból kanalat tudott formálni, és hozzáfogott a leveshez, dehabzsolta egykettőre. Ahogy végzett, azt mondta ravasz mosollyal:- Huncut gazember legyen az, aki meg nem eszi kanalát! F.rre bekapta a jól megázott puha kenyeret. VÉGE Nagy Johanna Hip-hopp, kip-kopp Fújok, rúgok, tip-topp, kip-kopp, topogok. Szénát falok, zabot rágok trappolok. Lángot falok, táltos vagyok, száguldók. Jó gyermekek rám ülhetnek, nyerítek. Oda viszlek, hova kéred, repítlek. Fújok, rúgok, hip-hopp, kip-kopp, ott vagyok. %% Fotósmunkát, videotape% ■ I fordítást ' /vállalok! 718-271-
