A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-27 / 142. szám
2004. FEBRUÁR 27. MELLÉKLET A HÍD 25 New York A Kossuth-zarándokút első fele Kicsiny, de lelkes csapatunk 2003. március 12-én Frankfurton keresztül közelítette meg az Egyesült Államokat. Newark repülőtere fogadott bennünket, majd onnan a Radisson Lexington Hotelbe utaztunk, mely Manhattanban van. Este már a magvar főkonzulátuson köszöntöttek bennünket, ahol megjelent többek között Horváth Gábor főkonzul, Sárközi Péter kulturális attasé, Székely Péter ENSZ missziós konzul. Több beszéd is elhangzott, majd hidegmeleg-ételes állófogadást adtak a zarándokok tiszteletére. 13-án hajón megtekintettük a Szabadság szobrot, ezután az emigrációs múzeumba mentünk. A lerombolt WTC épületek maradványainak megkoszorúzása következett, és a napot városnézés koronázta meg, amikor is végigsétáltunk a Broadway-en. A Rockefeller centrum megtekintése is maradandó élményt nyújtott. Még e nap délutánján öttagú delegációnkat fogadta George Pataki kormányzó, aki tv, rádió és újság riporterek kereszttüzében vette át a hivatalában elhelyezésre kerülő és általam festett Kossuth Lajos portrét. Kis küldöttségünkben még részt vett Horváth Gábor főkonzul, Sárközi Péter attasé, Simon Gábor képviselő, Csorba Ferenc . monoki polgármester,-'Orosz Lajos miskolci alpolgármester és Mezei László, az Alapítvány elnöke. Este a Broadway-en egy musicalt, 42. Street címmel tekintettünk meg. 14-én egy lelkes amerikai magyar önálló meghívására meglátogattam New Yersey-ben a Raffai családot( László, Gábor, Marianna), ahol igen szívélyes vendéglátásban részesültem. Ok egy átlagos amerikai család, akik között van már nyugdíjas, aktív kereső és iskolában tanuló unoka is. Este állófogadás volt a nagykövetségen, ahol sor került az első minitárlatomra. A zsúfolásig megtelt teremben sokan megnézték a festményeimet, többek között Krencsey Mariann is. Ekkor gratulált a képeimhez Szigeti András ENSZ igazgató, akivel egy magyarországi "festő-szakmai" találkozóban állapodtunk meg. Vele és kedves feleségével még a többinél is hosszabb beszélgetést folytattunk, melyet szállodai lakosztályukban fejeztünk be. 15-én a Kossuth szobrot koszorúztuk meg, ahol a csoportunkkal utazó Kovács István színművész hatalmas ováció mellett szavalta el a Nemzeti Dalt. A több száz fős tömeg nagy része kint élő, távolba szakadt magyar, akik nagy ■ örömmel üdvözöltek bennünket, és az ünnepség után hosszas beszélgetések zajlottak le közöttünk. Természetes az, hogy az összes New York-i élmény közül számomra a Kossuth festményem átadása volt a LEGFONTOSABB, hiszen a Londonban elhelyezett Széchenyi, Kossuth, illetve a Párizsban elhelyezett Batsányi és A magyar szent család képeim, az erdélyi közintézményekbe került festményeim után ismét mérföldkövet jelentett e kép festőpályafutásomban. Fontos volt számomra az, ahogy a kormányzó úr tört magyarsággal személyesen köszönte meg az általam festett portrét! Amerikai utunk folyamán több esetben bemutattam a Móri Brindisi Szent Lőrinc Borrend érmemet, és ismertetést adtam a Borrendünkről, annak tevékenységéről, akiket erről otthon később részletesen tájékoztattam. Még ezen a napon került sorra utazá- , sunk Washingtonba, nagy viszontagságok közepette érkeztünk meg oda, ahol a Renaissance Hotel fogadott minket, luxus lakosztályaival. Washington a zarándokút második fele A magyar tulajdonosú Renaissance Hotel kitett magáért, hiszen szinte magyar árakon biztosította a luxus lakosztályait számunkra, és a baldachinos, csipkefüggönyös franciaágyakba bizony eleinte félve feküdtünk bele. 16- án városnézés volt a programunkban, amikor is megtekintettük a Fehér Házat, a Kapitoliumot, a Holokauszt Múzeumot, Kennedy-ék sírját és a NASA épületét. A Modem Art Múzeum is igen érdekfeszítő volt számunkra. 17- én került sor a Kongresszusi Könyvtár megtekintésére, tárlatvezetéssel. Itt adtam át az általam Magyarországról hozott költő és író barátaim könyveinek többségét, amelyeket az 50 millió kötetes könyvtár lajstromba vett. Erről akkor győződtem meg, amikor alig egy héttel a hazaérkezésünk után levelet hozott a posta, és egy köszönőlevélben értesítettek a lajstromba vételről. Még ezen a napon fogadást adtak tiszteletünkre a Washingtoni Nagykövetségen, ahol Simonyi András nagykövet könyvvel és Kossuth éremmel ajándékozott meg bennünket. 18- án belülről is megtekinthettük a Kapitoliumot és a Kongresszus épületét, ahol nagy biztonsági intézkedések közepette szenátorokkal, többek között Tom Lantossal és feleségével, Anett asszonnyal is találkozhattunk, akikkel együtt még sort kerítettünk a Kossuth szobor megtekintésére és megkoszorúzására is. Délután a Kossuth Házba látogatott csoportunk, ahol ismét bemutathattam festményeimet. Itt megint fogadás, koszorúzás és hosszú beszélgetések következtek. Este csomagolás után buszba szállt kis csoportunk, és indultunk vissza New Yorkba, ahol a Queens Hotel fogadott bennünket. 19-én szabad programmal indult a nap. Séta, bevásárlás, sétakocsikázás és "két" csendes áhítat következett a Szent Patrik és az Assissi Szent Ferenc templomokban. Elárulhatom azt, hogy számomra igen nagy élményt jelentettek a séták New York utcáin. Délután a református gyülekezet fogadott bennünket, ahol ismét kíváncsiak voltak minitárlatomra. Itt történt meg az a furcsaság, hogy a fogadáson, mivel nem ismertük a menüt, az egész társaság jóllakott az előétellel (bacon-be csomagolt libamáj), és nem tudtunk a finomabb főételekből enni. Itt a nagytiszteletű úr elmesélte azt, hogy Amerikában az egyházak semmiféle támogatást nem kapnak, abból kell gazdálkodni, amit a hívők adakoznak. Kossuth emlékére: Álom űznek, kergetnek az álmok lelkemben utat taposnak! Félve bújik gyászba az éj körülöttem csillagok ragyognak. Egy dal dobban szívemben, mintha Kossuth toborozna, több ezer katona nótázik kedvesen álmomban. S megjelenik, akár az Isten, hősként a népe előtt! Egyre sokasodik a tömeg lassan-lassan tömeggé nő. űznek-kergetnek az álmok! Valahol nemzeti színű zászló lobog, Kossuth kalapján trikolor, amerre szem ellát, mindenütt büszke magyarok! Az vagyok magam is büszke szabadságra vágyó Magyar, aki álmaival harcolva Kossuth eszmeiséget akar... Tamás István Összeállításunkat Simon M. Veronika “Kossuth Zarándokúton” című könyve alapján a következő lapszámokban folytatjuk! 20-án a Nagykövetség fogadta delegációnkat, majd a polgármesteri hivatalba látogattunk el. Itt is, mint másik öt helyen a Kossuth festmény bekeretezett reprodukcióit adtuk át a zarándokcsoport ajándékaként. Bloomberg polgármester úr aláírásával igazoló okmányt vett át a csoportunk. Délután csomagolás következett és indulás a reptérre. Most igazolódott be az a mondás, hogy minden jónak vége szakad egyszer, hát így ért véget rövid, de annál tartalmasabb amerikai zarándokutunk, amelynek során nemcsak igen jelentős politikusokkal találkozhattunk, de megismerkedhettünk egy kicsit a demokrácia bölcsőjének számító Amerikával is. Azonban még ennél is fontosabb volt számunkra az a tudat, hogy öregbíthettük külhonban is a Kossuth hagyományt, ismét elmondhattuk azt, hogy mennyire fontos ma is a magyar nép számára a történelme, nagy személyiségei... Röviden összefoglalni a zarándokúton történteket nem tudnám, ezért inkább csak azt az örömömet fejezném ki e néhány sorban, hogy sikerült elvinni az amerikai népnek egy Kossuth festményt, elhelyeztünk közintézményekben további hat reprodukciót a festményről, és eljuttattuk a különböző könyvtárakba a kötetek és antológiák segítségével sok magyar költő és író barátunk verseit, gondolatait, írásait Amerikába... Simon M. Veronika
