A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-20 / 141. szám
2004. FEBRUÁR 20. MELLEKLET A HÍD 25 Monok után... Gondolatok Katona Tamás történész beszédéből Egymás után emelkedtek szólásra Monokon a szónokok, és közülük is talán a legjobban várt személy ismert politikusunk, Katona Tamás volt. Higgadt előadó stílusával sikerült neki ismét új hallgatóságát is lenyűgözni. Engedjék meg nekem azt, hogy néhány gondolatot megismételjek a beszédéből. ...Kossuth megbizonyosodik arról, hogy lassanként a világ nem egyközpontú, nem csak Európából áll a világ, hanem van a túlsó végén is valami. Forradalmi tervekkel játszik, de irreális tervekkel. Gyönyörű, de hátborzongató, sok ember életét veszélyeztető tervekkel, mert úgv érzi, hogy forradalmi helyzet van Európában. Nem volt az! És úgy gondolja, hogy ehhez a forradalomhoz pénzt kell szerezni. Pénzt és rokonszenvet. És rokonszenvet könnyű. Bár angliai útja miatt az amerikaiak elég mérgesek, hiszen a Missisipi gőzösről Kossuth kiszáll Angliában, és nem utazik azonnal tovább Amerikába. Amikor aztán Angliából a Humboldt gőzösön megérkezik Amerikába 1851- ben, akkor tele van optimizmussal. Úgy gondolja, hogy az amerikai új gazdagság és új gazdaság pénzt fog adni. Pénzt fog adni neki, ha máshogy nem, akkor kölcsön, ahhoz a forradalomhoz, amelyikkel Európában minden a rendes kerékvágásába fog kerülni. Amikor a hajó megérkezik a kikötőbe, akkor a 31 ágyúlövés a 31 állam üdvözletét jelentette. 31 állam köszöntötte Kossuthot, és vele együtt Magyarországot. Kossuthnak egyik beszédet a másik után kellett elmondani, az emberekhez, a városokhoz, a sajtóhoz. De hát maga is újságíró volt, ő találta fel a vezércikket, még a szót is. Kossuth hősies pózba vágta magát, és azt mondja, hogy én egv levert, elnyomott, szerencsétlen, de szabadságszerető országot képviselek, és igenis érezzük, hogy Amerika túlnőtt már az elzárkózás periódusán, hogy a szabadság, ami az Amerikai Alkotmányban le van fektetve, az önkormányzatiság Amerikát arra fogja kötelezni, hogy előbb-utóbb támogatást adjon, legalább erkölcsi támogatást azoknak az országoknak, akik isten és természet adta jogaikért küzdenek. De az otthonmaradtak már nem Kossuthra hallgatnak, és ez nem baj, nem katasztrófa, nem csoda. Az ország változatlanul imádja Kossuthot, de követni azokat követi ekkor már, akik valami reális alternatívát és nem vágyálmot képviselnek... E néhány gondolat jól világította meg Kossuth korának társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedését, és azt, hogy Kossuth Lajos, a mi Kossuthunk hogyan próbált minden követ megmozgatni azért, hogy Magyarország ismét szabad legyen! ^ ^ »I* .j. íp íj* íj* íj* »J* #J* íj* íj* m m #J* m m m A Nemzeti Dal felemelő élménye Egy színész számára pályája során nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma közönség és nincs két egyforma művészi-szakmai élmény sem. Valószínűleg ez a sokszínűség, változatosság az egyik legfontosabb alkotóeleme ennek a nehezen megfogalmazható mesterségnek. És éppen ebből a kivételes lehetőségből - mármint a sokszínűségből - adódik az is, hogy egy színésznek pályája során akad egy-egy, szerencsés esetben néhány olyan alkalom, amely jelentőségében, szakmai értékében kiemelkedik a „minden napok" élményei közül. Ilyen kimagasló élményként tartom számon azt a néhány március 15.ét, amikor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva, a hely szellemétől és az alkalom rendkívüliségétől megilletődötten mondhattam el az ünnepi verset, legtöbbször a Nemzeti Dalt, többtízezres, lelkes közönség előtt. Idén tavasszal a Kossuth Koszorúja Alapítvány által szervezett Zarándokút tagjaként Amerikában jártam, és az a megtiszteltetés ért, hogy a 15.-i ünnepségen a New York-i Kossuth szobornál az ünnepi verset, a Nemzeti Dalt én mondhattam el. Más közönség, más „előadás,, és az élmény mégis hasonló, de felkavaróbb volt, mint annak idején, több éven át a Nemzeti Múzeum előtti ünnepségeken. Igaz, itt nem volt több tízezer ember, csak egy-két száz, de ezeknek a szülőhazájuktól sok ezer kilométerre élő, önként, vagy kényszerítő okok miatt emigrálni kényszerült embereknek ez az ünnep, Petőfi lelkesítő szavai mégis mást, talán többet jelentettek, mint otthoni honfitársainknak. A haza, a hazaszeretet fogalma, a Nemzeti Dal fennkölt gondolatai ott, a New York-i Riverside-on, a Kossuth szobor előtt érezhetően mást, többet jelentettek számukra egy ünnep megemlékező szavainál. Abban a néhány percben egy láthatatlan híd, egy szivárvány kötötte össze az Amerikában élő magyarokat Magyarországgal, a magyar történelemmel! Soha nem éltem át még hasonló felemelő élményt, mint ott, azon a szép tavaszi délelőttön! Számomra rendkívüli, örökké emlékezetes szakmai, művészi, emberi pillanat volt az! Kovács István, színművész 2003. március 15. Véráztatta magyar földünk, tragikus történelmünk, hol jobbra,- hol balra álltunk, de mindig vesztessé váltunk. Nagyjaink, kik értünk tettek. Petőfi, Arany, Kölcsey, Vörösmarty, Erkel, Kossuth, Széchenyi, Deák, Kodály, Liszt, Bartók értünk éltek a hazáért, a népért, Magyarországért! fejem hajtom a nemzet nagyjai előtt, annyi gyász, balsors, háború közt, harcuk nem volt hiábavaló, bizonyíték rá életünk a magyar való. „Isten áldd meg a magyart..." zengjük büszkén, nagyjainkra gondolván, szívünkben a vágy, magyarok maradhassunk, véráztatta magyar földünk, legyen sírhantunk! líánk jövő jövő engedj európainak lenni, s örökké magyarnak maradni! (Somossy Katalin) Édes hazám, Magyarország! (egy honfi siralma) Édes hazám, Magyarország, . Miért olyan bús az orcád? Szemeid mért könnyel teltek, S könnyed maró sóval telt meg? Édes hazám, Magyarország: Éged sötét felhők mossák! Tudom azért vagy te gyászban: Mert fiaid közt nagy viszály van! Mint fűszál már annyi párt van, S széthúzás, harc dúl több pártban! Álpróféták prédikálnak, S bárányból farkassá válnak... Hová lett a hősi jellem? Magyar harcol magyar ellen! Istenverés ez vagy átok? Döntsétek el, ha tudjátok... Édes hazám, Magyarország: Meddig lesz még bús az orcád? Meddig ül még rajtad a gyász? S követi-e - feltámadás...?! (Várkonyi István) Összeállításunkat Simon M. Veronika “Kossuth Zarándokúton” című könyve alapján a következő lapszámokban folytatjuk!
