A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-02-20 / 141. szám
2004. FEBRUAR 20. Gyerekeknek A HÍD 21 Má me ityást gvendégelik Mátyás király vadászgatott egv rengeteg erdőben társaival. Délfelé járt az idő, készítette a szakács az ebédet, de Mátyás az idő alatt úgy elcsámborgott, hogy eltévedt. Ráesteledett, de még mindig nem lelte barátit. Elfáradt, elcsigázódott, mikor megpillantott egy pislogó fényt. No, oda már bemegy, megpihen éjszakára. Egy öreg anyóka lakott ott. Beköszönt:- Adjon isten jó estét, édes öreganyám!- Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?- Eltévedtem. Vadásztam társaimmal, de sehogy nem találom őket.- Édes fiam, a sötétben már úgysem találod meg őket, ha a világosban nem találtad. Itt van ez a dikó, ezen megpihenhetsz reggelig. Vacsorát nem tudok neked adni... De várjál csak, van egy tyúkom, azt levágom. Levágta az anyóka a tvúkot, megkopasztotta, főzött belőle jó húslevest. Megmelegedett Mátyás szíve, mikor eléje tette az anyóka a párolgó, finom levest. Megolvasta hány zsírszem gyöngyözik a leves tetején, és azt mondta:- Tudod-e, anyóka, ki vagyok én? Bizony,Mátyás király.- O, fiam, ne haragudj rám, nem ismertelek meg, és királyhoz illően meg sem tiszteltelek.- Nagyon elégedett vagyok, anyókám, mert egyetlen tyúkodat is levágtad a vendégnek, és megfőzted levesnek. Most annyi aranyat kapsz tőlem, ahány zsírcsepp gyöngyözőaik a levesed tetején. Elővette Mátyás király a pénzes zsákját, és híja nélkül kiszámolta az asztalra az aranyakat. No, erre Betoppantak vadásztársai.-Jaj, királyunk, az egész erdőt bejártuk érted! Miért jöttél ilyen messze tőlünk? Nagyon aggódtunk érted. Közben meglátták az asztalon a sok aranyat, megtudták, miért kapta az anyóka a gazdag jutalmat. "No - gondolta magában a kuktája -, majd főzök én a királyomnak olyan zsíros levest, hogy nem győzi nekem az aranyakat olvasni a zsákjából." Hazamentek. A kuktája mindjárt másnap elkészítette a tyúkhúslevest, feltálalta. Mátyás király sejtette, honnan fúj a szél, hát méregbe gurult:- Te kukta, elrontottad a levest, ehetetlen, mert csurom zsír az egész. Többet nem leszel a kuktám, amerre akarsz, arra mehetsz! Lekókadt fejjel hagyta ott a kukta a királyi udvart. Sok aranyat akart, de nem kapott semmit. hol utána, kergeti körbe-körbe. Akkor veszi észre, hogy kezében szorongatja a hordó csapját. - Hű, a teremburáját! Azóta tán ki is folyt a sör! - Ugrik a pinceajtóhoz, majdhogy le nem gurul a lépcsőn, úgy siet, de bizony a hordó már üres, a sör kifolyt az utolsó cseppig. Mérgelődik az ember, ököllel veri a fejét, de hát - hiába. Még jó, hogy a bödönben maradt egy kevés tejfel. Nagy Johanna találd ki Sokszor láttam hajnalban, virág fürdik harmatban, csókolja nap sugara, enyhe szellő ringatja, hódító az illata, a kis méhet az csalja, mely nektárját szippantja, tele lesz a potroha, virág porát kaparja, megtelik a kosara, a kaptárban lerakja, a lépekben kavarja, lárváknak is azt adja, egész télen azt nyalja. Mi az? (Méz) i Szepesi Attila A bohóc Vidám legény a bohóc, piros haja csupa kóc, idelép, odalép, a zubbonya búzakék. Lengő inge pepita, lobog rajta pántlika. Viháncol, nótázik, karikákkal mókázik. Csupa fintor, csupa folt, csupa masli, csupa gomb, csupa csengő, csupa szín, csupa csuda karmazsin. * Mikor az ember volt a gazdasszony Volt egyszer egy ember, aki örökösen zsémbelt, veszekedett a feleségével, hogy “ezt se jól csináltad, azt se jól csináltad, még a házat se tudod ellátni rendesen, amíg a mezőn, réten vesződök kora reggeltől, alkonyaiig”.- Tudod, mit, édes uram? - mondja neki egyszer az asszony. - Holnap majd én megyek kaszálni, te meg lásd el a házat, talán igazán jobban értesz hozzá. Ebben maradtak. Másnap az aszszony fogta a kaszát, és elment a rétre, az ember nekilátott a házi munkának. “Az első, hogy friss vajunk legyen” - gondolta, és teleöntötte a köpülőt tejföllel, köpülni kezdett. Munka közben megszomjazott, hát elment a pincébe, csapra verte a söröshordót. Egyszer csak hallja, hogy a malac futkos odafönt a konyhában. Megijedt:- Hű, az áldóját, ez még feltalálja borítani a köpülőt! - Felszalad a lépcsőn, betaszítja a nyitva felejtett konyhaajtót, hát a malac vígan nyalogatja a földről a tejfölt, a köpülő meg felborítva odább a sarokban. - No, ezért meglakolsz, gyalázatos! - förmedt a malacra, és bele akar rúgni, de az gyorsabb, kinn van már az udvaron. Az ember lohogy ezt ilyen okosan kitalálta. Siet a kúthoz, a vedret maga mellé állítja a földre, és kezdi ereszteni a láncot, de ahogy előre hajol a kútkáva felett, a tejföl a nyakába folyik meg a fejére.- Még csak ez kellett nekem! - mérgelődik az ember, majdhogy szét nem veti a méreg. Közben dél lett, az asszony szorgalmasan dolgozott, kaszált a réten, és alaposan megizzadt, megéhezett. El nem tudja gondolni, hol marad ilyen sokáig az ura a kisebéddel. O már ilyenkor régen kivitte neki mindennap az ételtitalt a rétre, szántóföldre, vagy ahol éppen dolgozott. Végre elunja a várakozást, és haza ballag. Ahogy belép az udvarra, meglátja az urát - csupa tejfel a haja, szakálla, inge, nadrágja, az üres köpülő meg a hátára kötözve. Nem szól semmit, úgy tesz, mintha nem látná, bemegy a konyhába, megrakja a tüzet, felteszi a fazék vjzet a kásának, kisepri a szobát, megteríti az asztalt, aztán ellátja az állatokat. Attól fogva az embert mintha kicserélték volna. Nem zsémbel, nem veszekszik, mikor hazajön, dicséri a feleségét, hogy mennyi mindent elvégzett, milyen rend van a házban. Minden jól van úgy, ahogy csinálja, csak eszébe ne jusson még egyszer őrá bízni a házi munkát. Ha csak rágondol, borsódzik a háta. Gazdag Erzsi Itt a farsang Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Jaj csárdást jár a habverő, ® bokázik a máktörő. Dirreg, durrog a mozsár, táncosra vár a kosár, A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti. Heje-huja vigalom! habos fánk a jutalom. Mákos patkó, babkávé, értük van a parádé. * * Tudod-e? Mi a piramis és miért emelték? A piramis egy síremlék. A fáraókat temették ide. Az egyiptomiak hittek a halál utáni életben, s ez arra ösztönözte őket, hogy még életükben gondoskodjanak az örök pihenés helyéről. Testüket is azért balzsamozták be, hogy minél tovább épen maradjon, s túlvilági életük még biztosabb legyen. A halottakat mindennel elláták, amire szükségük lehet - elképzeléseik szerint - a halál után. Csak a fáraókat temették a piramisokba. Az előkelő réteget (bíró, adószedő, pap stb) az ún. masztabákba temették. Ezek a síremlékék természetesen nem voltak olyan gazdag díszítésűek mint a fáraóké. m * '% f f Fotósmunkát, ^ \ videotape's 1 fordítást vállalok! Megtölti a köpülőt, újra hozzáfog a köpüléshez, de most megint eszébe jut valami: a tehénnek még se inni, se enni nem adott, étlen-szomjan áll szegény az istállóban. Fogja a vedret, hogy megtöltse a kútnál, de a köpülőt nem meri otthagyni, hátára kötözi, és gondolatban megveregeti saját vállát,
