A Híd, 2004. január-június (4. évfolyam, 135-159. szám)
2004-01-09 / 135. szám
y. 2004. JANUÁR 9. AMERIKAI MAGYAR IRODALOM A HÍD 15 Zola vádolt, én tiltakozom Jack Hahn Mottó: ” Tiltakozás értéktelen, hí nincs mögötte hatalom”. Zola Emil kockáztatva életét, karrierjét vádolta, jól meghegyezett tollával, az emberi becsület félelmet nem ismerő, az igazságot mindenáron megvédő felemelő érzésével megvádolta a francia igazságszolgáltatást, figyelmeztetve a Dreyfuss-per becstelen ítélet szégyenteljes gazságára. A fiatalság semmivel, senkivel nem törődő hevességével (14 éves voltam) olvastam Zola Emil vérforraló vádiratát, arra gondoltam, nekem is tenni kellene valamit a humanizmus érdekében. Több ötletem volt, revolver vásárlás, Párizsba utazás, lelőni egy-két antiszemita bírót, melynek keresztül viteléhez sok pénz szükséges, ami részemről zsebpénzemmel kezdődött és végződött. Egyetlen ötletem, aminek keresztülviteléhez nem kellett “guba”, felajzott, ember idegrendszerének villámhárítója a TILTAKOZÁS volt. Otthon kezdtem el a tiltakozást. Kezdtem hangosan tiltakozni (addig csak rejtett gondolatban mertem): Mi jogon dirigál nekem a kilenc évvel idősebb Rezsin nővérem s tiltja \ meg Nick Carter detektív-füzetek olvasását, szoros barátságomat Kovács Lacival azzal az ódivatú magyarázattal, mert a papája, részeges, mamája is iszik, bátyja dutyiban van, mert megszurkálta haverját egy vacak “csaj” miatt. Tiltakozásra dühített, amikor fél órai várakozás után megérkezett (, egyszerre három villamos. Tombolni (ami a tiltakozás kissé hangos, de kellemes idegcsillapítója) szerettem volna, amikor az izgalmas Ton Mix boksz jelenetnél elszakadt a filmszalag. Minél idősebb lettem annál többet tiltakoztam. Mint fradi drukker tiltakoztam miért győzött az MTK többször a Fradi ellen, miért szorongatták kezükben hülyemódra a glaszé-kesztyűt a katona-tisztek, miért kellett Jucinak tíz napig ismételve hazudnom, hogy szebb mint Vera barátnője, amíg engedte magát megcsókolni a sötét lépcsőházban, s mindig jött valaki, amikor kezdtünk “svugba” jönni,, miért nem törte el valaki az osztrák futball játékos Tandler lábát, mert O azt tette Orth Gyuri lábával, befejezve Orth Gyuri sikeres futball karierjét, aki az Andrássy úton sportüzletet nyitott, brilliáns dribli, majd védhetetlen gól-lövés helyett idegeskedett a szekáns vevőkkel. (Utólag kérek bocsánatot Orth Gyuri örököseitől, mert háromszor zavartam egy pingpong felszerelésért, amit a Párizsi Áruházban vettem meg olcsóbban.) Ha valaki hibás szót használt, miért jegyezte meg Márton sógorom, aki erdélyi, Dés városban született, nevelkedett: “Erdélyben szebben, jobban beszélnek magyarul, mint Budapesten”, miért írt Szép Ernő mindig szomorú verseket, miért használt a szellemes Molnár Ferenc monoklit, nem félt, hogy megvágja az arcát, miért “dumált” az angyalföldi proletár Jancsi “kajáról”, amikor tízórai szünetben kicsomagoltam a magammal hozott vajas kenyeret, miért gyűlölte a felhecceit antiszemita a zsidókat, nem tudta, hogy Jézus Krisztus mint zsidó született s mint zsidó szenvedve hunyt el a keresztfán. Jól emlékszem a megszokott kellemetlen zavarok ellenére szép vidám idő, esemény boldogította a fiatalok életét. Hét végén csoportok kirándultak a hegyekbe, kilométereket gyalogoltak majd megpihentek, jókat ettek, ittak. Volt, aki “durmolt” egy kicsit. Voltak, akik lezser léptekkel egy messzebb lévő nagy törzsű fa mögé mentek csókolózni. A hosszabb pihenés után egy jó hangú fiú elkezdett énekelni: “Fa leszek, ha fának vagy virága”. A következő nótát: ’’Szép asszonynak kurizálok” az együttes segítségével dalolta. Egy “dalnok” csendet kért. Van eg}7 “klassz” dalom, ha csendben maradtok, eléneklem nektek, s rövid torokköszörülés után elkezdte énekelni Horvát Jenő “klasszikus“ slágerját: “Öregszel Józsi, meglátszik az alakodon meg a hajadon, nem vagy az a régi, kezdesz kidőlni”. Jó volt kristály-tiszta levegővel teli tüdővel hazaérkezni, szépnek, üdvösnek látni a jövőt. Nagyszerű volt Ady, Szabó Lőrinc, Kosztolányi verseket, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Márai Sándor regényeket olvasni, magyarul beszélni, azt mondani, szeretlek.... Fohászkodni, pirospozsgás arcú, huncut lelkű lányokat csókolni, becsületesnek lenni, bizonyos vad-hevület határnál nem tovább menni. Nagyszerű, szívet elállítóan boldog fiatalnak lenni. Ez a kedves, barátságos, optimista, gyakran vagányos, mégis megbocsájtó élet-stílus nem szűnt meg, de megingott, mint a vas-állványra épített ház a földrengés alkalmával. Az óvatosság szürke homályába húzódott. Olcsó, csinadatta, lármával, gyűlöletes politikává színre léptek a “good-for-nothing” nyikhaj nyilasok, majd Sztálin csadósai. A sarló-kalapács a durvaság gúnyos és kéjes elégtételével templomok magasságáról a mélységbe taszította a keresztény hívők szent szimbólumát, a keresztet. Látva a vörös zászlót lengető, a botcsináta spiclik, a központnak jelentő, besúgó házmesterek jelentős sikereit, abbahagytam a tiltakozást. Nem volt könnyű. Muszáj volt megtanulnom tiltakozó véleményemet elásni háborgó lelkem mélyére, mint a kutya a csontot, minden hivatalos parancsra, figyelmeztetésre hümmögve bólintani, s amikor ez a gyáva védekezés folytogatni kezdte a torkomat, (még álmomban sem gondoltam, hogy jönni fognak Kossuth Lajosok, magyar Zolák) használva régi, jól bevált mondásomat: - Gazemberek! Ti, nem fogtok engem “átejteni” jeligével sikeresen “ meglógtam”. A szabad Ausztriában, Németországban, Izraelben tiltakozásom saját dugába dűlt, mert ezen országokban több a tiltakozó, mint - megkérem a kedves Olvasót, gondoljon folytatásként eg}’ jó hasonlatra, mert nekem sajnos semmi sem jut az eszembe. Amerikába érkezve Edith csodálkozására dicsértem a 24 órán át lüktető Broadway-t, a Kent cigarettát, a TV-t, a nagy sebességgel rohanó, 15 centes, olcsó subway-t, az áruházi alkalmazott “Have a nice day” köszöntését. Ez a nagyszerű, mindent dicsérő viselkedésem Edith óriási szomorúságára 5 esztendő elmúltával egy ragyogó, napsütéses keddi napon megszűnt, aminek a magyarázata: AMERIKA FELESKÜDÖrr ''ÁLLAMPOLGÁRA LE'ITEM! Az évekig elmulasztott tiltakozást szorgalommal behoztam, kihasználva amerika kiváltságos szépségét, érdekességét, de láttam dimenziójának csúnya mivoltát is. Például:- A szégyenkezés pirulásával tiltakoztam, amikor a TV-ben láttam, Lyndon Baines Johnson, Amerika 36.-ik elnöke a meghívott vendégek, újságírók, fotóriporterek jelenlétében, mint érdekes atrakciótkigombolta zakóját, majd ingét, mutatva operáció által kapott 25 centiméter hosszú vágást, mindezt tetézve később Beagle kutyáját füleinél fogva magasra emelte. Történtek csúnyább események, szép, üdvös dolgok. A “Sors” amit egy “Ismeretlen Hatalom” tervez s irányít több millió eseményeket produkál: Armstrong, a bátor űrhajós, boldogság által remegő kezekkel a hold szűz talajába szúrta az amerikai zászlót. Más. Jimmy Carter négy esztendős katasztrofális elnöksége. Más. írók, zenészek, színészek, dráma-írók ezrei szereztek millióknak felejthetetlen szellemi örömet, megszépítve a jelent. Konklúzió: évtizedes “hóbortomtól” (így jelzi Edith tiltakozásomat, ha nem sikerült az új étel-receptje vagy hasonló életbevágóan fontos dolog lett sikertelen) próbáltam megmenekülni - mindhiába. Halleluja! Két héttel ezelőtt vacsora utáni kávézásnál Edith a következő “prédikációja” tökéletes sikert aratott. -Drágám, fontos mondanivalóm van, kérlek hallgasd meg szavaimat, s csak aztán válaszoljál: - Mi jogon tiltakozol - főleg Amerikában? Légy boldog, hogy az adóhivatal békében hagy, fiaid, unokáid nem dohányoznak, nem isznak, nem használnak kábítószert, a bal és jobb oldali szomszédnak nincs dobot gyakorló fia, kutyája, aki matematikai pontossággal megérzi mikor mész ebéd után “ledőlni, nincs pocakod, szorgalmasan gyalogolsz, használod gyakorló-biciklidet, vérnyomásod 140-85, a család minden tagja dicséri az írásodat, nem dobom ki a felgyülemlett vasárnapi újságokat... Igazad van drágám, meggyőztél, de... Semmi de... Van egy kikötésem, éspedig: ha Amerika még egyszer háborúba meg}’ a franciákért, egyeden dollár segélyt küld az Amerika ellenes arab országoknak, teljes erőmmel sok fontos dolgot elhanyagolva újra fogom kezdeni a tiltakozást. ISTEN ENGEM ÚGY SEGÍTSEN. Höcike és a húsvéti locsolás NagyJohanna Az ég kékje egyre többet mutatott magából. Az egyre erősödő napsugarak cirógatását az alvó növények megérezték még a földben is. A másik éltető erő, a víz segítségével életre kelt a természet. Az aranyeső élénk sárga virágával hivalkodott, majd kibomlott a cicabarkák selyme is. A szerény ibolvák fehér és kék virágai illatukkal vonzották a természet kis napszámosait, a méheket. A jácintok sem maradtak el, mintha tudták volna, hogy húsvétkor nekik jelentős szerep jut. Minden évben a húsvéti ünnepek is nagv előkészületekkel zajlottak le. Az elmaradhatatlan tavaszi nagytakarítást a sütés, főzé és tojásfestés váltotta fel. Sült a báránypecsenye, főtt a sonka, szállt a friss kalács illata, és készült a sok festett és fantáziadús hímzett tojás. Húsvét első napján a rokonok, jó ismerősök kopogtak be egy más házába boldog ünnepeket kívánni. Ilyenkor előkerült a sonka, a kalács meg a bor. Húsvét hétfője az a fiataloké volt. A fiúk elindultak a lányos házakhoz locsolni. A szemrevaló legények gomblyukába az eladó lányok kábító illatú jácintot tűztek, akik büszkén viselték a virágkitüntetést. Azok, akik nem részesültek ilyen kegyben, elcsípték az ifjú hajadont, a kúthoz ráncigálták, egy veder hidegzuhanyt kellett elszenvednie, az ünnepre kiválasztott legszebb rokolyájában, hímzett blúzában és réklijében. Höcike hallott ezekről az esetekről, de szülei megnyugtatták, hogy vele ez nem fog előfordulni. Az iskolás fiúk már jó előre beszerezték a rózsavizet. Höcike ismerte valamennyit, azt is tudta, hogy megtisztelik a tanító bácsi házát, tehát fogadni kell őket. Höcike kis szalonnadarabbal fényesítette a festett tojásokat. Miután megtörölte őket, egy ibolyamintás díszes tányérra rakta valamennyit. Egy másik tányéron apró sütemény míg egy réz hamuzóban sok aprópénz állt. Az elhangzott locsoló versike és az öntözés után Höcike átadta az illedelmes látogatóknak a jutalmat. Délután az iskolások a templom körül gyűltek össze, ott dicsekedtek egymásnak tojás és pénzszerzeményükkel. Ezután csoportokba verődve elkezdődött a kutymálás. Egymás tojását ütögették, akié betört, mw az át kellett adja azt a nyertesnek. Persze a kijjjjjr sebbek fizettek rá tudatlanságukra ebben a játékban. Ok még nem tudták, hogy a tojás hegyesebbik fele erősebb, mint a levegőt tartalmazó gömbölyűbb fele. Akadt olyan csínytevő is, aki fából készült hímzett tojással annyit nyert a mit sem sejtő lurkóktól, hogy zsebei kidagadtak a piros tojásoktól. Amikor ezekre a huncutságokra fény derült, nevettek a pajkosságon és hamar elfeledték. A kislánykák megörültök a sok locsolónak, mert így egy évig nem hervadnak el. Ezek a kedves húsvéti szokások évről évre továbbra is megmaradtak ebben a kis faluban.
