A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)

2003-10-31 / 126. szám

KÁRPÁT - MEDENCE B Az Unió közeledtével változni fog minden A MAGYAR VÍZUM Hétfőtől Kárpátalján benyújthatók a magyar vízum iránti kérelmek. Mint ismeretes, Magyarország és Ukrajna között 2003. november elsejével lép életbe a vízum-megállapodás, melynek értelmében hat áront úliak kizárólag "vízumos” útlevéllel utazhatnak Magyarországra. 6 A HÍD Röviden Megakalulta Székely Nemzeti Tanács Erdély. Az autonómia lejáratásá­nak tekinti a Székely Nemzeti Ta­nács (SZNT) megalakulását Markó Béla. A szövetségi elnök szerint az RMDSZ küzd az autonómiáért. A Kovászna megyei demokraták és li­berálisok ügyészségi kivizsgálást kér­nek, a Nagy-Románia Párt (PRM) feljelentést akar tenni az SZNT kez­deményezői ellen. Senki sem sajátít­hatja ki az autonómia eszméjét, hi­szen az mindannyiunk közös célja, lejáratni viszont le lehet a sepsiszent­­györgyihez hasonló kezdeményezé­sekkel. Mindezt Markó Béla jelentet­te ki tegnap annak kapcsán, hogy va­sárnap közel négyszáz küldött és meghívott Sepsiszentgyörgyön meg­alakította a székelyföldi területi auto­nómia elnyerését tervező SZNT, amelynek elnökévé Csapó József volt RMDSZ-es szenátort választották. Kapuavatás Kárpátalja. Kettéfűrészelt székely kaput avattak a Nagyszelmenc és Kisszelmenc között húzódó uk­rán-szlovák országhatár két oldalán a múlt hét végén. "Két Szelmencnek kapuszámya falvainkat egybezárja; Adjon Isten békességgel, tartson egy­be reménységgel" - olvasható az er­délyi fafaragók által kimunkált cson­ka kapuszárnyakon, melyek a hatvan éve kettészakított község szenvedé­sét, egybetartozását szimbolizálják. Tartalmas kezdés Vajdaság. A kettős állampolgár­ságról kezdődtek szakértői tárgyalá­sok tegnap Budapesten a magyar Külügyminisztérium és a vajdasági magyar pártok szakértői között. Miavecz Béla, a vajdasági szakértői csoport alelnöke lapunknak nyilat­kozva elmondta: az anyaország kül­ügyminisztériumának jogi szakértő­ivel folytatott megbeszélés kezdete korrekt és tartalmas volt. Hozzáfűz­te, hogyr november derekán újra ta­lálkoznak, s akkor várhatóan a két fél álláspontja közelebb kerül majd egymáshoz. Miavecz kifejtette még, szakmai szempontból nem volt nagy különbség a tárgyaló felek nézetei között, szerinte azonban hátravan még a kérdés politikai felmérése. Szó volt arról is, hogy Magyaror­szágnak és Szerbia és Montenegró­nak esetleg bilaterális egyezményt kell kötnie még mielőtt a kettős ál­lampolgárságról végleges döntés születne. A vajdasági szakértői cso­port viszont nem részesít előnyben egy esetleges ilyen dokumentumot. Vissza a gyökerekhez! Felvidék. Negyvenöt évi elbitorlás után Rimaszombatban úgy lehetett megünnepelni az Egyesült Protes­táns Gimnázium megalakulásának 150. évfordulóját, hogy az ősi iskola ismét a református egyházé, és ismét kereszty én szellemben folyik az okta­tás a régi falak között. Október 27. Hétfő óta hosszú sorok kígyóznak a ma­gyar külképviselet ungvári és beregszászi ügyfélfogadó irodái előtt, s a jelekből ítélve “a helyzet fokozódni fog”. Az első napok ta­pasztalatai azt mutat­ják, hogy a legtöbben egy évre szóló, több­szöri beutazásra feljo­gosító vízumot igé­nyelnek. Ugyanakkor a megbízható követ­keztetések levonásá­hoz nyilvánvalóan hosszabb időre van szükség, hiszen eddig elsősorban azok keres­ték fel a konzulátuso­kat, akik munkájukkal, megélhetésükkel, sürgős ügyeikkel kapcsolatban kívánnak az anyaországba utazni, míg az elsősorban rokoni kapcsolataikat ápolni kívánók je­lentkezésére csak a későbbiekben számíta­nak. A munkavállalási, tanulmányi, gyógykezelési vízumot igénylők számítsa­nak sorbaállásra, a szokásosnál hosszabb ügyintézésre, mivel esetükben - legalább­is Beregszászban - még nincs megoldva kielégítően az elkülönített ügyintézés. “A kezdetben várható tumultus elkerü­lése érdekében mindenlát arra kérünk, hogy az első két-három hétben csak azok folyamodjanak ví­zumért, akik no­vember első felében szeremének Ma­gyarországra utaz­ni” - mondta Szabó Ottó főkonzul, a Magyar Köztársa­ság Ungvári Ma­gyar Főkonzulátusa által múlt csütörtö­kön tartott sajtó­­konferencián. A kérelem be­adásától számítva lehetőleg öt napon belül ki kell adni a vízumot, az ügyfélfogadó irodákban azon­ban egyszerre csak annyi vízumkérelmet fogadnak, ahányat képesek feldolgozni. Az első napokban ez alig néhány száz volt, az­az valamivel kevesebb, mint ahányan vízu­mért jelentkeztek. A helyzetet bonyolítja, hogy számos, a vízumigényléssel, illetve az ukrán állampolgárok magyarországi be­utazásával és ott-tartózkodásával kapcsola­tos kérdésre még csak az elkövetkező na­pokban várható majd kielégítő válasz. 2003. OKTÓBER 31. Az “egyszerűsített” vízumkérelmező kérdőív például rákérdez a “meghívó ter­mészetes személy vagy jogi személy” ne­vére, címére, a kérelmező magyarországi szálláshelyére, továbbá arra, hogy ki bizto­sítja a kérelmező megélhetését magyaror­szági tartózkodása idején. Sajtókérdésre el­hangzott, hogy a vízumkérelem benyújtá­sakor nincs szükség meghívólevélre, a kér­dőív erre vonatkozó rubrikáit csak abban az esetben kell kitölteni, ha van természe­tes vagy jogi személytől kapott meghívó. Ugyanakkor információink szerint más el­bírálás alá esnek a meghívóval rendelke­zők, mint az a nélkül vízumot igénylők, ami elsősorban a számukra kiadandó ví­zum típusában tükröződik majd. Jó hír vi­szont, hogy nem feltédenül szükséges az ügyfélfogadó irodáknál sorba állni a ví­zumigényléshez szükséges űrlapokért, mi­vel elfogadják azok fénymásolatait is. A beutazási feltételekre vonatkozóan Szabó Ottó főkonzul úgy tájékoztatott, hogy a je­lenleg érvényben lévő feltételek terén egy­előre nincs változás, tehát alapesetben je­lenleg napi 1000 Ft-ot kell felmutatni a Magyarországra utazóknak a határon; vé­leményünk szerint mindenekelőtt azok­nak, akik vízumigényléskor nem tudták utazásuk célját valamiféle dokumentum­mal alátámasztani. Úgy tűnik tehát, hogy bár meghívóra nincs szükség a vízum­igényléshez, mégiscsak jobban jár, aki ren­delkezik ilyennel. Felvidék Nyomul az e-vote Október 28. Kassán tanárok, diákok, informatikai szakemberek és megyei vezetők várták feszülten annak az internetes szavazás­nak az eredményét, amely egy új elekt­ronikus rendszert volt hivatott tesztelni. Az e-vote nevű kezdeményezést 122 ezer euróval támogatta az Európai Bi­zottság, és a rendszert terhelendő Kassa megye Itat középiskolájának 1671 diák­ja válaszolt egyazon időpontban az interneten keresztül érkező kérdésekre. A kísérlettel a kassaiak két legyet ütöt­tek egyr csapásra: megtudhatták, ho­gyan képzelik el a tizenévesek saját jö­vőjüket az Európai Unión belül, illetve kipróbálhatták azt a számítógépes sza­vazó-szoftvert, amelyet a kontinens több országában már használnak a par­lamenti és önkormányzati választások alkalmával. A diákok egyebek mellett értékelhették tanáraik munkáját, jelez­hették a felsőfokú tanintézményekkel szembeni elvárásaikat, valamint névte­lenségbe burkolózva azt is elárulhatták, hogy idehaza vagy külföldön képzelik-e el további pályafutásukat. Rudolf Bauer, a megyei önkormányzat elnöke az eredményt látva meglepetten állapí­totta meg, hogy' míg a kassai gimnazis­ták 57 százaléka optimista saját boldo­gulásával kapcsolatban, a nagymihályi diákoknak csupán 44 százaléka látja ró­zsásan a jövőt Szerinte ez azt igazolja, hogy a leszakadt régiókban a legfiata­labbak is kilátástalannak érzik sorsukat. Külföldi továbbtanulásra is főleg a kas­sai tizenévesek látnak lehetőséget. ___I__I_____I___I_________________ Erdély Az otthoniét ajándéka Vajon mi szükséges ahhoz, hogy egy oktatáspolitikai, nemzetpolitikai, de mégiscsak politikai előadáson a hallgatóság egyszer csak elfeledkezzék önmagáról, és szinte lélegzet-visszafojtva figyelje az előadót? Mi kell ahhoz, hogy a teremben, ahol talán ezren is lehetnek, senkit se fogjon el a köhögés, senkit ne szorítson a cipő. Ez történt tudniillik Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a kolozsvári magyar színházban tartott előadásán. A hallgatóság olyan mértékben volt vevő az államfő szavaira, hogy azt a pad­sorokban ülő színészek is okkal irigyelhették volna, ha függetlenedni tudnak a - minden bizonnyal őket is elragadó - hangulattól. A hangulat pedig azért volt nehezen megmagyarázható, mert Mádl Ferenc köztár­sasági elnököt korábban nem ismertük karizmatikus vezetőnek, szenvedélyes szónok­nak. Ezen kvalitásait a mostani beszéde sem villantotta meg. Talán azáltal hatott mégis, hogy hiteles volt. Őszintén kifejezésre juttatta megrendültségét, örömét, aggodalmát. Azokat az érzéseket, amelyek olykor a szavak mértani rendjét is megbontják a beszéd­ben. A szavak tartalmába csomagolt üzenetek mellett minden bizonnyal e szavak fölöt­ti üzenetekkel érte el, hogy a közönséget is átlengje az összetartozás tudata. Mert talán ez a célja a magánlátogatásnak: megerősíteni a hitet, az összetartozás tudatát az erdélyi magyarságban, megszilárdítani a szülőföldhöz való ragaszkodást. Annak a tudatát, hogy itthon vagyunk Erdélyben. Itthon vagyunk akkor is, ha csak kis mértékben sikerül beleszólni sorsunk alakulásába: a szabályokat mások szabják. Talán nem véletlen, hogy a magyar államfő látogatásának valamennyi helyszínén városnéző sétát is iktattatott a programjába. E sétáknak ugyanis nemcsak az az üzenetük, hogy a köztársasági elnök szeretne látványokban gyönyörködni. Azt is üzenik egyben, hogy otthonosan mozog az erdélyi utcákon. Hogy nincs benne félelem. Még akkor sincs, ha tudja, csak a kormányőrség sorfalai között sétálhat, és nemcsak biztonsága megóvása céljával figyelik lépéseit. Mádl Ferenc többször is megemlítette vendéglátóinak, fontosnak tartaná a határon túli magyaroknak juttatott támogatások növelését. Pénzt azonban nem hozhatott, hiszen Magyarországon szimbolikus szerepet biztosít az államfőnek az alkotmány. A lelkiekben, a szellemiekben átnyújtott ajándék azonban talán ennél is fontosabb volt. (Gazda Árpád)

Next

/
Oldalképek
Tartalom