A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-10-24 / 125. szám
14 ahíd HOGY ÉS MINT AMERIKÁBAN? 2003. OKTÓBER 24. Ideiglenes munkaengedélyek A múlt heti számunkban megjelent munkavállalási engedélyekről való értekezésem folytatásaként most a leggyakoribb, a H-lB munkaengedéllyel foglalkozunk, amely szintén nem emigrációs státust hozó vízum, vagyis letelepedésre nem jogosít, csak bizonyos időszakos munkavállalásra azok részére, akik valamilyen speciális szakmai végzettséggel rendelkeznek, mint például: könyvelő, mérnök, közgazdász, tudós, építész, ügyvéd... A jelentkezéshez szükséges a főiskolai vagy egyetemi diploma, illetve ezen a szakterületen való több éves gyakorlat igazolása. Folyamata a következő: ki kell tölteni egy jelentkezési űrlapot (LCALabor Condition Application) az US Munkaügyi Minisztériuma felé (Department of Labor.) Az I-129-es űrlapot a H jelű kiegészítő nyomtatvánnyal, továbbá a fenti okmányt (LCA) át kell küldeni a BCIS- hez. Miután az leellenőrizte, átküldi az anyagot az amerikai konzulátusra, ahonnan az egész ügyintézést el kell indítani. Ez a vízum 3 évig érvényes és még egyszer 3 évre hosszabbítható. A kérvényező közvetlen családtagjai (házastárs és kiskorú gyermekei) is megkaphatják a kijövetelhez szükséges H-4 vízumot, de nem dolgozhatnak, azonban az amerikai oktatásban részt vehetnek mint tanulók. “Variációk egy témára A letelepedés Elérkeztünk végre az “est fénypontjához” vagyis az emigrációs (immigrant status) letelepedési lehetőségeihez, amelyet egy zöldkártya megszerzésével érhetsz el, de ennek lebonyolítása már igencsak sok időt és türelmet követel a kedves pályázótól. Az egyik legbonyolultabb feladat, hogy érdekelté tedd Amerikát abban, hogy itt marasztaljon... Azt hiszem, ez egy kemény dió, amit igen nehéz feltörni, de azért nem lehetetlen. Ne csüggedj! Ha régóta itt vagy, már megszokhattad, hogy mindenért meg kell harcolni, semmit sem adnak ingyen, a szó szoros értelmében, ez már egy költségesebb feladat, mivel ezt már csak ügyvédi segítséggel tudod végigcsinálni, valamint az illetékköltségek is már elég magasak ebben a kategóriában. Aki meg nem rég jött, ahogy a magyar mondja” vagy megszokja, vagy megszökik”. Tehát térjünk a lényegre ahhoz, hogy egyáltalán elindítsd a folyamatot, kell találnod egy úgynevezett szponzort, aki lényegében nem is szponzor a szó igazi értelmében, csak ez az elnevezés terjedt el, ezért hívják így. A szponzor nem más, mint egy amerikai cég, amelyik elviekben alkalmaz téged, vagyis aláírja a nyomtatványt amelyik az INS-hez lesz elküldve, miután te bizonyítottad, hogy az a végzetséged van, amelyikre annak az amerikai cégnek szüksége van és a cég nem talál amerikait a munka elvégzésére. Vagyis egy olyan hiányszakmában (amire itt nincs elég szakképzett ember) kell bemutatnod okirataidon keresztül szakmai tudásod, bizonyítvány és bizonyos szakmai gyakorlat igazolása révén, mint például ápolónő, orvos, mérnök, bizonyos szakmák, speciális fizikai dolgozók, szerencsére elég sok van. A nagy probléma a szponzorkeresés. Mivel ehhez egy olyan amerikai cég kell, aki ki is tudja termelni a te éves fizetésedet és minden papírja rendben van, adózás stb. Ha ez megvan, akkor el kell menned egy ügyvédhez, aki lebonyolítja a “tranzakciót”, vagyis az állást meg kell hirdetni, először is többször az újságban és ha nem jelentkezik arra amerikai ember, akkor el lehet indítani az ügyet, a megfelelő papírok kitöltésével és a különböző illetékek befizetésével. Ez után már csak várnod kell. Sajnos New York-ban és környékén több évet, a déli államokban már kevesebbet kell várni, csak ott nehezebb szponzort találni. Ne add fel, aki keres, az talál, legrosszabb esetben a jövő heti folytatásunkat ugyanitt... Interjú egy boldog zöldkártyanyertessel — Tényleg boldog vagy...? — Miért annak látszom? — Igen úgy tűnik, habár te mindig vidám vagy, de most mintha még jobb lenne a kedved... Bemutatom kedves olvasóinknak a DV-2000 egyik szerencsés, boldog nyertesét: Kelemen Katalin festőművészt. — Mióta vagy itt kint? — Már ötödik éve... — És, hogy jutott eszedbe, hogy beadd a jelentkezésedet a zöldkártyalottóra? — Egy ismerősöm, aki szintén megnyerte, ő figyelmeztetett a lehetőségre, és én a zöldkártyaszerzésnek ezt a könnyebbik lehetőségét választottam, mivel a hivatalos letelepedési kérelmek elég hosszú és bürokratikus útvesztőbe viszik az embert... ez gyorsabbnak és egyszerűbbnek látszott?! — Mikor adtad be legelőször? Ezt azért kérdem, mert úgy látom, te nagyon jó játékos vagv... — Először 1999-ben adtam be, de akkor nem húztak ki... Hah... Miért gondolod, hogy én jó játékos vagyok? — Abból, hogy nem sokat variáltál a következő évben, 2000-ben újra beadtad és most már meg is nyerted! — Ja, igen... — És mondd el a kedves olvasóinknak, hogy mikor értesítettek ki téged a jó hírrel? — 2003. július 13-án Magyarországra kaptam meg az értesítést. — Miért jellegzetes dátum ez még neked? — Mert ezen a napon van a születésnapom. — Akkor nem lehet azt rád mondani, hogy peches ember vagy, ez a legszebb szülinapi ajándék, nem? — Hmm, hát igen... — Hogy érintett, amikor kezedbe kaptad az értesítést? — Azt hittem, hogy álmodom... nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek... — És azóta megváltozott az életed? — Igen, azóta még nagyobb erővel kezdtem el festeni. — Tényleg, te otthon is festőművész voltál? — Nem, otthon vendéglátóztam, itt kezdtem el komolyabban festeni és Amerika egyik legjobb iskolájába jártam, a Bobb Ross floridai festőiskolába. Most végeztem az idén. — Akkor már te hivatásos festőművész vagy7 itt Amerikában? — Igen, benne is vagyok a New York- i festőiskola magazinjában, mint tanár. — Akkor most nagyon jól jött, hogy megnyerted a zöldkártyát, így tudsz majd hivatalosan is dolgozni itt... — Remélem... — Mitől félsz? — Hogy megfelelnek majd a papírjaim, iskolai bizonyítványom stb. — Én biztos vagyok benne, hogy minden jó lesz, akinek ilyen szerencséje van, hogy másodikra beletalál... — Köszönöm a biztatást, és örülök a szerencsémnek... — Most mit fogsz csinálni? — Most haza kell mennem, hogy intézzem a papírjaimat, amik kellenek majd, hogy meg is kapjam a zöldkártyát. , — És ha minden OK, megvan a zöldkártyád, mit fogsz csinálni? — Festeni. — Köszönjük, Kati, a HÍD nevében is sok sikert a zöldkártyához és reméljük nemsokára találkozunk a képeiddel is valamelyik amerikai galériában.... Kérdése, javaslata van a TÉMÁBAN? ÍRJON NEKÜNK AZ ÚJSÁGBAN MEGJELENŐ POSTACÍMRE, VAGY AZ AHIDNY@AOL.COM ELEKTRONIKUS LEVÉLCÍMRE!
