A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-10-10 / 123. szám
2003. OKTÓBER 10. Kultúra A HÍD 11 I A díjazott müvet Pesten már 1987-ben kiadták NOBEL DÍJ: COETZEE A médiák mintegy huszonöt úgynevezett kulturális világhírt tartanak nyilván, amelyet évente iUtk azonnal, versenyben s minél részletesebben megírni. A Kossuth Rádió reggeli krónikája tehát az ország tusoló és borotválkozó idejeben mondta be a világhírt: John Maxwell Coetzee az új irodalmi Nobel-díjas. Ilyenkor az újságíró „ráröpül a telefonra”, fél világot feltárcsázza. Negyed óra múlva Tegyi Tímea, a félezer magyar könyvkiadó cég soraiban a legnagyszerűbb sajtóreferens küldi a faxot: „Mi, az Európa Kiadó már 1987-ben megjelentettük a most Nobel-díjas A barbárokra várva című regényt, itt a könyvborító fülszövege.” Majd a friss Nobel-dfjasról más forrásból kiderül a másik, nekünk magyaroknak fontos tudnivaló: a The New York Review-ban nagy terjedelmű, alapos és a magv ar írót jól ismerő tanulmánya jelent meg Márai Sándorról, s ez a nagyrangú folyóirat a globális szellemi elit világlapja. Okkal írta: a két írói sors sok mindenben azonos. Takács Ferenc irodalomtörténész így mutatja be az idei Nobel-díjas szerzőt: — Mégiscsak van valami csendes tendencia az. irodalmi Nobel-díjat odaítélő bizottság döntéseiben: az utóbbi években rendre olyan írók részesülnek a kitüntetésben, akiknek már személyes helyzete, élete és sorsa is példázat a modem létállapot és létélmény hasadtságáról, a kultúrák, nyelvek és közösségek között hánvódó, de otthonra egyikben sem lelő örök száműzöttség állapotáról, s ennek a sorsnak -FRANCIA ELLENPONT Folytatás az elózó oldalról Pierret — A francia külügyminisztériummal együtt dolgozik az Ünifrance nevű szervezet. Feladata, hogy az egész világban támogassa a francia film terjesztését. Az Egyesült Államokban is! Filmjeink amerikai bemutatóinak, főleg a műveltebb közönség és a filmszakma soraiban igen nagy sikerük van. De sorozatkópiákat, amelyekkel országosan lehetne ezeket forgalmazni, nem készítenek. Ha van egy különösen nagy sikerű francia film, akkor annak megveszik a filmjogait, és ők maguk újra legyártják, saját sztárjaikkal és_saját piacra. — Ón épp olyan intézmény élén áll Budapesten, mint a mi New York-i kulturális intézetünk, amelynek működése azonban enyhén szólva nem kielégítő. Ón a mi helyünkben, mit tenne New Yorkban? — Fogjuk fel ezt egy játékos kérdésnek. Nos, a magyar klasszikus zenét mutatnám be odakint, Bartókot, Kodályt, de a kortárs magyar komoly zenét is. Nagy súlyt fektetnék a csodálatos magyar irodalom amerikai megismertetésére. Sok izgalmas, egyéni fiatal magv ar színházrendező is érdekelné az amerikaiakat, vendégrendezés révén is. Végül a nagyon magas színvonalú magvar fotóművészetet, Brassait, Kertészt is bemutatnám. melyben egyébként a világunk százmilliói osztoznak - a kegyetlen és gyilkos pszichopatológiájáról. — Munkásságát -folytatja Takács Ferenc Coetzee bemutatását - talán ezzel a címkével jellemezhetjük: posztkoloniális, posztmodem. Posztkoloniális, mert regényeit a képtelen és torz dél-afrikai helyzet halálos paradoxonjai éltetik, a történelem, - amelyben többször cserélt helyet gyarmatosító és gyarmatosított - és az apartheid, amely példádan kegyedenséggel és cinizmussal választott el egymástól fehéret és feketét és színeset (az indiai származásúakat). Posztmodem, mert pályája kezdetén - első regénye 1974-ben a Duskland (Alkonyország) - szakított a dél-afrikai próza realista-naturalista hagyományaival. Ma már áttételesebb, allegórikusparabolisztikus képleteket és körmönfontabb elbeszélés-technikát alkalmaz. Beszéltünk Gy. Horváth Lászlóval, az Európa Kiadó azon illetékes főszerkesztőjével, aki annak idején, vagyis tizenhat éve A barbárokra várva magyar kiadását gondozta. A Nobel-df) híre után azonnal elterjedt ugyanis Pesten, - sőt, napilapokban is megjelent -, hogy a nagyrangú Európa Kiadó, amely fordításaival és könyvkiadó munkásságával fél évszázad óta a magyar olvasóközönség világirodalmi műveltségének elsődleges fundamentuma, mielőbb újra kiadja A barbárokra várva című, immár Nobel-díjas regényt, s a szerző Michael K. élete és kora című művét, melyért az első Booker-díjat kapta. A főszerkesztő válasza azonban meglepő volt: — Megvan a regény fordítása, amelyet mi rendeltünk meg is fizettünk ki. Sajnos azonban két magyar kiadó már elkezdte az új kiadás munkálatait, vagyis lekörözött bennünket. F'.rre az adott lehetőséget, hogy Magyarországon és általában a volt szovjetmegszállta országokban a szerzői jogok mellett jogszabályilag rendezeden a kiadói jog, az úgynevezett copy right. A művelt államokban viszont a kiadó jogát törvény védi. Általában négy-öt évre veszik meg, s az addig más számára nem eladó. Idehaza azonban ha már a jogot nem, akkor az erkölcsöt tisztelnék, hiszen mi kifizettük a fordítót - aki egyébként most újra megkapja a jogdíját, de minálunk is megkapta volna - s dolgoztunk a könyvvel. Ha a vétel tisztességes volt, amelyet nem tudunk, akkor nem szólhatunk semmit. Gy. Horváth László igazát már a római jogban is leírta Ulpianus, a nagy jogász, aki szerint „mindenkinek add meg, ami neki jár”. Ezúttal a tisztességes üzleti verseny lehetőségét, amiről a szovjet megszállta években a magyar közgondolkodást leszoktatták, s így alakulhatott ma ki a könyvkiadás egyes tulajdonosai között is a vadkapitalizmus alantos módszere. Most tehát Coetzee nevét tanulja a világ. A nyelvészek többsége szerint a kiejtése: Kötci. Végül három világszerte mérvadó napilap egy-egy rövid véleménye: ‘ A német Frankfurter Allgemeine Zeintungban Németország legtekintélyesebb irodalomkritikusa, Marcel Reich- Ranicki így nyilatkozott: .Megalapozott, jó döntés született. Mégis sajnálom, hogy olyan vezető északamerikai szerzők, mint Philip Roth és John Updike, megint üres kézzel mennek haza.” A francia L,e Monde: Az apertheidtársadalom elnyomók és elnyomottak társadalma, olyan közösség, ahol maguk az elnyomók is elnyomottak. The Times: A Svéd Akadémiának könnyű volt dönteni, hiszen Johannesburg-i tudósítójuk szerint hazájában az írót Kafka örököseként emlegetik. FD/KB I! Ili lÖJ Hl Magyar Gregorián CD Zenei ritkaság jelent meg Európában: két magyar kórus gregorián énekeit tartalmazó CD, amelynek felvételei még a nyár elején készültek. Nyolcadik alkalommal rendezték meg ugyanis a belgiumi Watou községben a nemzetközi gregorián fesztivált. A falu egyik lakójának ötlete alapján határozták el egyszer, hogy a nagy gregorián kultúrájú s egy hatalmas templommal rendelkező Watou-t világhírűvé teszik: a földkerekség egyetlen gregorián fesztiváljának helyszínévé. Sikerült. Azóta persze már van egy újabb fesztiválhelyszín is, méghozzá Magyarországon, Vácott. Watou-ba az idén is a világ legjobb gregorián kórusait hívták meg, ezúttal tizenhét országból huszonöt énekkart. Két országból jött két kórus, s az egyik Magyarország, ahonnét ifjabb Sapszon Ferenc vezetésével a budapesti Kodály Zoltán Kórusiskola mindkét énekkara: a lányokból álló Jubilate és a már végzettekből álló Cantate kórus énekelt Watou-ban. Resztvettek a fesztiválra a világ legjobb gregorián szakértői, tudósai, karnagyai. Mivel e rendezvény nem verseny, zsűri nem volt, díjakat nem adtak. De a végén az értékeléskor a huszonöt kórusból tizenegyet emeltek ki, amelyek egészen kiváló színvonalat mutattak fel, s ebben benne volt mindkét magyar énekkar is. A magyarok külön énekeltek egy vesperast, s az összesen négy hangversenyből egyben-egyben a Jubilate és Cantate is énekelt. A programon kívül három ország részvevőivel készítettek e CD-lemezt: közösen a két magyar kórussal, s egyet-egyet a westminsteri katedrális énekkarával és egy koreai kórussal. FD ELENA l BODONI, PDS. Fogorvos 35 East 38th Street Suite 1D New York, NY 10016 Telefon: (212) 499-9083 Személyhívó:(917) 925-0090 Email:BodoniDDS@aol.com Életrajz: J. M, Coetzee Fokvárosban született, de otthon a családban angolul beszéltek. Bár igazában egyik kultúrához sem tartozik, mindkettőben afféle kívülállónak érzi magát. De ez a „kettéhasadtság” előny is, hiszen ez volt az, ami lehetővé tette számára az írói munkát. A gyakorlatban tehát mégis csak kétnyelvű, két kultúrájú író (az ilyen szerzőket a tizennyolcak által alkotott irodalmi Nobel-díj bizottság igen kedveli), magát afrikai gyökerű angolnak vallja. Doktorátusát irodalomból szerezte a Texas állambeli Austinban, s később maga is egyetemi tanár lett szülővárosában. Első regényét a Dusklands címűt még akkor kezdte el írni, amikor az Egyesült Államokban volt megbízott egyetemi oktató, s szívesen itt is maradt volna, ám, zöldkártya-igénylését elvetették a hatóságok. Utána hazament szülővárosába egy etemen tanítani. A reflektorfényt nem kedveli, sem a nagyvárosi nyüzsgést. Annyira nem, hogy bár a világhírű angol Booker-díj történetében ő volt az első író, aki két Bookert kapott, egyiknek az átadási ceremóniájára sem ment el. Végülis otthagyta szülővárosában lévő egyetemi állását, s lakóhelye nyugalma végett, rejtélyes, ki nem mondott okok miatt onnét is száműzte magát s a dél-ausztráliai Adelaid-ben él. Hatvanhárom éves.
