A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)

2003-07-11 / 110. szám

6 A HÍD Kárpát - medence 2003. JÚLIUS 11. SZENT ISTVÁN KIRÁLY MEGÁLDOTTA ERDÉLYT Minden idők legnagyobb magyar nyelvű szabadtéri előadása Csíksomlyón Évtizedes álma valósult meg az erdélyi magyarságnak szombat este Csíksomlyón, ahol háromszázezres tömeg volt kíváncsi az István, a király című rockoperára. Az Ezer Székely Leány rendezvénysorozat záróeseménye minden idők legnagyobb ma­gyar nyelvű színpadi produkciójaként vonulhat be a köztudatba. Röviden Egy MILLIÁRD EURÓ A KÁRPÁT-ME­DENCEI HATÁROK ERŐSÍTÉSÉRE Július 10. Az Európai Bizottság 2004 - 2006 során 955 millió eurót utal ki a határmenti együttműködés fejlesztésére az Európai Unió bővítését követő majdani szomszéda­ival - Kárpátaljával, Erdéllyel, Oroszor­szággal, Belorusszal, Moldovával és a Nyu­gat-Balkáni országokkal. A dokumentumot július 1-én hagyta jóvá az Európai Bizott­ság. A határ megerősítésére Magyarország jövő évi Uniós belépése miatt kerül sor. Kárpátalján károkat okoztak A MÚLT HETI VIHAROK Július 9. Hetekig tartó aszály után meg­nyíltak az ég csatornái, záporok, zivatarok áztatták a szomjas földeket. A régen várt csapadék azonban viharos széllel érkezett. Ungváron és az ungvári járásban fákat csa­vart ki a viharos szél, egyes helyeken, töb­bek között Nagylázon, Nagygejőcön, Császlócon, fennakadások fordultak elő a közlekedésben, Tiszasalamon és Salánk áram nélkül maradt. Az áramszolgáltatók helyreállították a megrongált vonalakat. A beregszászi járást elkerülte a vihar, kevés eső esett. A meteorológusok szerint azon­ban itt is és Kárpátalja más részeiben is ezen a héten ismétlődő viharokra, felhősza­kadásokra, sőt jégesőkre lehet számítani. ÖTÉVES FELVIDÉKEN AZ ANGOLUL TANULÓ FALVAK PROGRAM Július 10. Ha végre itt a nyár, akkor Szlová­kia sok községében nagy izgalommal várják a messziről jött vendéget, fiatalok és idő­sebbek szótárt lapozgatnak, hogy minél pontosabban megtanulják az angol szava­kat. És immár ötödik éve minden nyáron újra megérkeznek a lektorok, hogy néhány hétre egy-egy község ’’lakosává”, oktatójá­vá váljanak. A program tulajdonképpen a különböző kultúrák találkozásáról szól, egy-egy község lakossága és az ott néhány hetet eltöltő vendéglektor megismerik egy­más életét, szokásait, kultúráját. És közben angol nyelvű foglalkozásokon lehetőség nyílik a falu gyermekei, fiataljai és idősebb lakosai számára is, hogy ismerkedjenek az angol nyelvvel, illetve akinek már vannak némi ismeretei, gyakorolja az idegen beszé­det. S ha a néhány hét alatt nem is sajátít­ható el az angol, a foglakozások ráirányít­hatják a fiatalok figyelmét arra, hogy a nyelv olyan eszköz, amely szélesre tárja a világ kapuját. 130 EZER EURÓÉRT TERVEZIK ÁT Kolozsvár belvárosának ARCULATÁT Július 10. Kolozsvár központja az elkövet­kező években várhatóan jelentősen megvál­tozik majd, mivel a város vezetése a turista­vonzerő kedvéért arculat-átszabásba fo­gott. Az óváros átformálása egy urbaniszti­kai cég által várhatóan egy év alatt elkészí­tett terv' alapján valósulhat meg. A projekt többek között javasolná sétálóutcák és par­kolóhelyek létrehozását, illetve megoldást kínálna arra a problémára, hogy jelenleg az összes fontos intézmény viszonylag kis te­rületen tömörül a város központjában. A városháza által kiírt tendert megnyerő cég az Ambient Proiect, amelyik korábban már javasolta földalatti parkoló létrehozását a kolozsvári Bocskai téren. Lukács Csaba Július 9. Hetek óta a rockopera erdélyi premi­erje volt a fő beszédtéma a romániai ma­gyarság körében. Nem csoda, hiszen az István, a király a nehéz időkben - amikor a határon elkobozták a kazettát, ha meg­találták - a történelmi tudat ápolása mel­lett a nemzet együvé tartozásának érzését is erősítette a Ceausescu diktatúrája által nyomorgatott erdélyi magyarságban. Az ingyenes szabadtéri előadás hírére a leg­kisebb falvakból is autóbuszokat szervez­tek. A Csíksomlyótól százharminc kilo­méterre lévő Gyulakután például egy fo­cimeccs után mindkét csapat felült az egyik buszra, a szurkolósereg pedig a má­sikra, és a fiókok mélyéről előbányászott magyar zászlókat lobogtatva jöttek a kon­certre. A tömbmagyar vidék mellett so­kan érkeztek a szórványból is. A végelát­hatatlan kocsisorban sok autón láttunk máramarosi, bihari vagy éppen szebeni rendszámot. A színészek - a húsz eszten­dővel ezelőtti, királydombi előadáshoz hasonló szereposztásban - öt napig pró­báltak a Csíkszeredái Vákár Lajos-műjég­­pályán, majd csütörtökön és pénteken a helyszínen is gyakoroltak. A pénteki, éj­szakába nyúló főpróbára több ezren vol­tak kíváncsiak. A végén - hajnali egykor - a hullafáradt színészekhez felszólt egy re­kedtes hang a közönség soraiból, hogy nem lehetne még egy kicsit közösen éne­kelni? A városban - az esetleges provoká­ciók elkerülésére - péntek estétől alkohol­árusítási tilalmat vezettek be. A Hármashalom-oltámál felállított szín­padnál méltóbb helyet nehéz elképzelni a rockopera bemutatására: a fantasztikus környezet maga is díszletként szolgált, a keresztények például a Salvatore-kápol­­nából jöttek le téríteni, a pogányok jurtá­ját pedig az erdő alá építették fel. A Novák Ferenc rendezte előadásban fontos szerepük volt a helyieknek is, hi­szen a legalább százfős tánckart - a buda­pesti Honvéd Együttes tagjai mellett - a csíki Hargita és a sepsiszentgyörgyi Há­romszék együttesek művészeiből verbu­válták. A produkció az Ezer Székely Le­ány elnevezésű hagyományőrző rendez­vénysorozat záróeseménye volt. A prog­ramok már reggel elkezdődtek Csíkszere­da központjában, ahol a tizenhét amatőr tánc- és népzene-együtes tagjai utcai fel­vonulással csalogatták a város fölötti hegynyeregbe a közönséget. A találkozón volt íjász- és lovasbemutató, a végén pe­dig egy gyönyörű szép - jegymentes - fe­kete csikót sorsoltak ki a közönség azon tagjai között, akik népviseletben jöttek el. Az együttesek fellépését követő össztán­cot, amely alatt több száz székely ruhás fiú és leány ropta, a szemmel láthatóan megilletődött Szörényi Levente is meg­örökítette videokameráján. A neves zene­szerzőt gyakorlatilag lerohanták az au­togramkérők, leggyakrabban a “Székely vagyok, nem piskóta!” feliratú pólóra kel­lett tennie a szignót. Az idő nem volt ke­gyes a délutáni előadások résztvevőihez, hiszen jókora zápor zúdult a hegyre. Az égi áldás nem riasztotta el a közönséget: az emberek végeláthatatlan folyamban indultak meg az este fél kilencre hirdetett előadásra. A hatalmas terület lassan, de megállíthatatlanul telítődött, és két órá­val az előadás előtt az égiek is meghallgat­ták a tömeg imáját, hiszen a hegycsúcsra kitűzött hatalmas magyar zászlón megje­lent a napsugár. Amikor a rendezvény fővédnöke, Mádl Dalma asszony megérkezett a helyszínre, már egy tűt sem lehetett leej­teni. A köztársasági elnök felesége az őt fogadó újságíróhadnak azt mondta: ne velem foglalkozzanak, inkább azt filmez­zék, milyen örömmel jönnek fel az öre­gek és fiatalok a hegyre. A kezdésre vár­va a színpad mellett a közönséget csodál­tuk Varga Miklóssal, aki nyakában Nagy- Magyarországot ábrázoló medált viselt. - Az eltelt években már-már feladtuk, hogy eljutunk ide a darabbal, de a húsz­éves évforduló kapcsán újra nekirugasz­kodtak a szervezők - mesélte. - Borzonga­tó érzés most itt állni, azzal a tudattal, hogy ez a hatalmas mennyiségű ember arra vár, varázsoljuk el őket. Az előadás előtt - a szent hely szellemének megfele­lően - egy lelkész szólt a tömeghez. - Nem szórakozni vágyó tömegként jöt­tünk ide - mondta -, hanem egyesülni, új­jászületni, megújulni vágyó nemzetként. A csoda pontosan kilenc órakor kezdő­dött. A háromszázezres közönség zöme az első sortól az utolsóig kívülről fújta a dalok szövegét. Hatalmas taps köszöntöt­te Vikidált, Varga Miklóst és Bródyt, a gyorsabb számoknál pedig egy ember­ként ugrált a tömeg. A hegyoldalt bevilá­gították a nézők gyertyái és öngyújtói, amikor az Istvánt alakító Varga Miklós ál­lamalapító királyunk dilemmájáról éne­kelt. A téma aktuálisabb, mint valaha: Európával egyesülve mindenáron meg kell próbálnunk magyarnak maradni. Er­délyben ez kettős feladat, hiszen az itt élő közösséget a globalizáció veszélyei mel­lett a többségi nemzet beolvasztási kísér­letei is fenyegetik. A fantasztikus moz­gás- és pirotechnikai elemekkel tarkított előadást a Himnusz és tűzijáték zárta. A hosszú percekig tartó taps színpadra kö­vetelte a szerzők mellett a rockopera alap­jául szolgáló dráma alkotóját is. Boldizsár Miklós életében először járt Erdélyben, de minden bizonnyal soha nem felejti el a többszázezres tömeg vas­tapsát. Az emberek a hosszú ováció után sem akartak mozdulni, ezt látva a szín­padon álló Varga Miklós és Vikidál Gyula belekezdett a székely himnuszba. Az zokogó tömeg élményét nem lehet leírni - a mellettem állók a végén csak annyit mondtak: ezért érdemes volt él­ni. Az előadás után a székely ruhába öl­tözött Csíkszeredái polgármester, Csedő Csaba elmondta: a legfontosabb az, hogy itt az emberek szeretettel vették körül egymást. Életében még nem ta­pasztalt ennyire felemelő érzést, és a si­ker azt bizonyítja, hogy az erdélyi ma­gyarságban elementáris igény van a kul­túra és a történelem iránt. Szörényi Le­vente, a darab zeneszerzője őszintén saj­nálta, hogy vége lett az előadásnak, sze­rinte a közönség is örült volna annak, ha rögtön a befejezés után újra előadják. Abban bízik, hogy az emberek egy kicsit boldogabban mennek haza, mint aho­gyan idejöttek. A produkció alatt elemi erővel tört fel az évtizedek alatt tudatosan elfojtott ér­zelmi világ. A zeneszerző biztos abban, hogy a tömegből egy előadásra való kitű­nő énekest ki tudott volna választani. Ne­künk sem volt mindegy, hogy eljutunk-e Csíksomlyóra - mondta búcsúzóul. - Biz­tos vagyok benne, hogy a közönségből sokan látták már a produkciót Magyaror­szágon, de itt az egész valami másról szól. Arról, hogy lehozhatják az otthon rejte­getett zászlót, és talán arról is, hogy egy napra helyreáll itt valami.

Next

/
Oldalképek
Tartalom