A Híd, 2003. július-december (3. évfolyam, 109-134. szám)
2003-07-04 / 109. szám
16 A HÍD Sport 2003. JÚLIUS 4. HIRTELEN HÁLÁL - NYERTES NÉLKÜL Hirtelen halál. Már-már mindennapos kifejezés a sportban, de sohasem gondolunk bek, milyen borzalmat is kifejezhet ez a két szó, ha egymás mellé kerül. Marc-Vivien Foénak, a kameruni válogatott csütörtökön, a Konföderációs Kupán mérkőzés közben elhunyt játékosának szörnyű tragédiája szembesített bennünket az elsődkges jelentéssel. Alábbi összeállításunkban igyekszünk beszámolni minden fontos információról, ami Főé halálával kapcsolatban eddig napvilágot látott, és emlékezünk a közelmúltban hasonló körülmények között elhunyt labdarúgókra, edzőkre. Június 26. Marc-Vivien Főé halála után az illetékesek azt a megoldást választották, ami ilyen esetekben általában szokásos: a folytatás mellett döntöttek, jóllehet - amint a FIFA elnöke, Sepp Blatter elárulta ha a kameruni válogatott nem szeretne játszani, akkor elmaradna a finálé. A kameruniak azonban játszani fognak, ami, anélkül, hogy nagy szavakat akarnánk használni, páratlan lelkierőről tanúskodik. Már az érthetetlen, miként voltak képesek koncentrálni a mérkőzés hátralévő részében úgy, hogy nem tudták, mi van a csapattársukkal - most meg kijelentették: Főé emlékéért fognak futballozni. Blatter, aki az 1972-es müncheni olimpiához (ahol tizenegy izraeli sportoló lelte halálát egy merényletben) hasonlította a kialakult helyzetet, személyesen utazott az afrikai együttesnek a közép-franciaországi lévő Etrat-ban lévő főhadiszállására. Megkérdezte a játékosokat, mit gondolnak, mit szeretne a társuk, mire ők szinte habozás nélkül arra voksoltak, hogy megpróbálják megnyerni a trófeát. “Az ő tiszteletére akarunk győzni, bár még mindig nem ébredtünk fel a sokkból. Talán ha Párizsba érünk, a döntőre, valamelyest könnyebb lesz elviselni” - tolmácsolta érzéseiket Rigobert Song, a csapatkapitány. - Ez borzasztó, sohasem volt még hasonló élményem. Marco nem volt beteg, hogy történhetett vele ilyesmi? Kölyökkorunk óta ismertük egymást, szinte szomszédok voltunk Yaoundéban. Olyan volt, mint egy igazi testvér. Félidőben azt mondt: “Fiúk, ha meghalunk is a pályán, ezt az elődöntőt muszáj megnyernünk” - emlékezett vissza Song. “Folytatni kell, mert Marc aranyérmet akart innen hazavinni” - jelentette ki Roger Milla, a kameruni labdarúgás élő legendája. Ami a részleteket, mindenekelőtt az okokat illeti, sokkal nem vagyunk okosabbak, mint a meccs után. Az orvosok eleinte agyvérzésre gyanakodtak, de a boncolás állítólag kizárta ezt a lehetőséget, úgy hírlik, egy krónikus értágulat lehetett a bűnös. A toxikológiai vizsgálat eredménye talán választ ad a kérdésekre. Esetleg fontos lehet, hogy a fent már idézett Song szerint Foénak kedden hasmenése volt, a saint-étienne-i kórházban gyógyszert kapott rá, szerdán este pedig már olyan jól volt, hogy fel sem vetődött benne a mérkőzés kihagyása. S mivel remek fizikumú futballista volt, másban sem. Chuck Blazer, a szervezőbizottság amerikai elnöke leszögezte: az orvosi stáb mindent megtett, amit lehetett, Főé öt perc alatt a stadion orvosi szobájában volt, addigra oxigént és infúziót kapott, újraéleszteni azonban már nem lehetett. Sepp Blatter bejelentette, máris befutott a FIFA-hoz egy javaslat, hogy a következő Konföderációs Kupának Főé legyen a névadója. “Nagyszerű ötlet, hamarosan meg fogjuk tárgyalni” - kommentálta az elképzelést az elnök. Szintén nem határoztak még abban a kérdésben, hogy miként adózhatnának társuk emlékének a kameruniak a vasárnapi, franciák elleni találkozón. Nagyon szeretnék ugyanis a nevét valamilyen formában a mezükön elhelyeztetni. Az viszont bizonyos, hogy a záró ceremóniát egy általán nem tartják meg a szervezők. Kamerunban valószínűleg nemzeti gyásznapot tartanak, ami csöppet sem túlzás, mert a hírügynökségek jelentései szerint az ország egy emberként siratja az imádott “szelídítheteden oroszlánok” egyikét, a városokban feltűnően nagy a csend, és a riporterek még pénteken reggel is mindenfelé zokogó emberekkel találkoztak. Az elhunyt klubja, a Manchester City vezetői azonnal tudatták, visszavonultatják az általa viselt 23-as mezt. Koszorút helyeztek el a most elhagyott, Maine Road-i stadionjuknál (amelyben épp Főé lőtte az utolsó gólt!), és a szurkolók virágai, sálai rögtön megjelentek körülötte. “Marc nemcsak jó futballista volt, de különleges ember is. Hiányozni fog a személyisége, az állandó mosolygása. Sohasem vesztette el a hitét, igazi profi volt, akit mindenki szeretett az öltözőben. Óriási szerepe volt abban, hogy kilencedikek lettünk az előző idényben” - írta a City honlapján Kevin Keegan, a gárda szakvezetője. Hozzátette, az egyesület segíteni fogja Főé özvegyen maradt feleségét, aki három gyermeket nevel - közülük a legkisebb két hónapos. Jacques Santini, a franciák szövetségi kapitánya azt mondta, a vasárnapi kezdő tizenegy összeállítását pszichológiai szempontok fogják meghatározni. Ezért könnyen lehet, hogy kimarad Grégory Coupet és Sidney Govou, Főé egykori két lyoni csapattársa, bár láthatóan a többieket is rettentően megrázták a történtek. Bárki is nyerjen a döntőben, biztosra vehetjük, hogy a futballvüág olyan szomorú kupagyőztest sohasem látott még, mint amilyen a vasárnapi lesz... Tragédiák a magyar pályákon 1966. Az egykor tizenegyszeres válogatott szolnoki és ferencvárosi labdarúgó, Kispéter Mihály immár a Bp. Honvéd edzőjeként a tatai edzőtáborban kapott infarktust, és az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. 47 éves volt. 1968. Nyári totókupa-mérkőzést játszott a Budafok, amikor egy villámcsapás megölte a futballistáját, Kiss Lászlót. 1970. És újra a vihar okozott halált: már javában edzett az MTK csapata, amikor beborult az ég, hatalmas felhőszakadás kerekedett, és Szucsányi Andrásba belecsapott a villám. 1978. Staller Tamás, az NB Il-es Bp. Spartacus kapusa a Malév elleni MNK-selejtezőn egy védés után a földön maradt, és a kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani. 1993. Előkészületi mérkőzést játszott a RAFC együttese, amikor egy szöglet után a labdát középre ívelő játékos, Kovács Gábor futás közben összeesett. Bár sorozáson is nemrég volt, nem vehették észre rejtett szívbetegségét. A RAFC az idén már a kilencedik tornát rendezi az emlékére. És még mindig ez a szörnyű év... Az oroszok elleni Európa-bajnoki selejtezőre készült a magyar válogatott, amikor az egyik edzésen Zsiborás Gábor (képünkön) összeesett. A ferencvárosi, majd MTK-kapus napokig feküdt kómában, és közvetlenül a mérkőzés előtt meghalt. A találkozón tízezer szurkoló búcsúztatta őt gyertyával a kézben. 2002. A Négy Város Tomája-sorozaton a barcsi egyesület játékosa, a válogatott Dárdai Pál testvére, Dárdai Balázs egy szerelés után a földön maradt, és a 23 éves labdarúgó még a kórházba érkezés előtt meghalt. Édesapja, idősb Dárdai Pál - a barcsiak edzőjeként - szemtanúja volt fia tragédiájának. 2003. BLASZ IV-es mérkőzésen a Józsefvárosi TE kapusa, Lapath Iván egy ütközést követően a földön maradt, eszméletét vesztette, és hamarosan légzése is megállt. A 23 éves futballista külföldön folytatta volna tanulmányait, ez volt az utolsó meccse a JTE-ben... Külföldi elhunytak 1931. John Thompson, a Celtic és a skót válogatott kapusa koponyatörést szenvedett, amikor ütközött a Rangers csatárával, Sam English-sel. A kórházban halt bele sérülésébe. 1947. Attilio Ferraris az olasz válogatott egyik edzésén esett össze holtan. 1963. A 26 éves Constantin Tabarcea a román Petrolul Ploiesti játékosaként vesztette életét a futballpályán. 1969. Giuliano Taccola, a hazaiak labdarúgója a Cagliari-Roma meccsen a tribünön lett rosszul, és a mentőautóban halt meg, azóta sem tudják, mi okozta a halálát. 1973. A Portóban futballozó Fernando Pascoal das Neves, ismertebb nevén Pavao egy portugál bajnokin esett össze. A babonásabb krónikások feljegyezték, hogy az eset a szezon 13. mérkőzésének 13. percében történt. 1977. Egy Perugia-Juventus meccsen Renato Curi, a hazaiak 24 éves játékosa öszszeesett, és másnap, a kórházban meghalt. Mint kiderült, szívritmuszavara volt. 1984. Erik Jongbloed, a DWS kapusa villámcsapás következtében halt meg - édesapja, az egykori válogatott hálóőr, Jan Jongbloed szeme láttára. 1987. A szenegáli Titi Nianse és Krisztosz Timoteu egyaránt a ciprusi másodosztályban, infarktus következtében vesztette életét, néhány hónap különbséggel. A francia válogatott középpályás, Emmanuel Petit akkor 20 éves fivére lelte halálát a pályán. 1989. A nigériai Sámuel Okwaraji hazája Angola elleni vb-selejtezőjén tíz perccel a vége előtt rogyott a földre. A boncolás szerint megnagyobbodott szíve és magas vérnyomása okozta a tragédiát. 1990. Az angol York City 25 éves játékosa, Dave Longhurst a Lincoln City elleni mérkőzésen hunyt el egy ritka szívbetegség következtében. Joao Pedro, a Recife szélsője egy brazil bajnokin távozott az élők sorából. 1995. A 23 éves Kalmito Agusuto egy belga bajnokin kapott szívinfarktust. 1999. Stefan Vrabioru a kórházba szállítás közben halt meg, az Astra Ploiesti- Rapid Bucuresti meccs alatt. Percekkel azután veszítette el az eszméletét, hogy élete első élvonalbeli bajnokiján csereként beküldte az edző. 2000. Újabb román futball tragédia. A válogatott Catalin Haldan a Dinamo Bucuresti egyik barátságos mérkőzésén kapott agyvérzést, és nem tudták megmenteni az életét. 24 éves volt. 2001. Egy óriási villámlás két játékost megölt és tíz másikat megsebesített a guatemalai Chiquimulillában vívott bajnoki összecsapás során.
