A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-06-20 / 107. szám
8 A HÍD 2003. JÚNIUS 20. Hazai hírek A K CIÓ! Jegyzet magyar aktuál-politikai kérdésekről Az elmúlt napokban két olyan akció szem-, és fiitanúi lehettünk, amelyek ismét erősen megosztották a magyar társadalmat. Kezdjük mindjárt azzal, amelyik akkora botrányt okozott, amilyen alig volt még az új magyar demokrácia történetében. És ami azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor elutazott Liszabonba, a Kereszténydemokrata Intemacionálé ülésére. Gaál Péter Ez még önmagában aligha baj, főként, hogy a volt miniszterelnök ennek a tömörülésnek alelnöke. A baj az, hogy az ex kormányfő elfogadtatott egy nyilatkozatot a szervezet végrehajtó bizottságával. Ez a dokumentum pedig azt taglalja, hogy Magyarországon lábbal tiporják az emberi jogokat, hogy minálunk olyan diktatúra van, mint amilyen csak Burmában és Kubában tapasztalható. A dokumentum szerint pártpolitikai befolyás alatt áll a rendőrség, ugyancsak pártpolitikai nyomás alatt állnak a bíróságok, a hatalom korlátozza az állampolgárok és civilszervezetek gyülekezési jogát, az ellenzéki gondolkodású értelmiségieket megfélemlítették és az állami szférából eltávolították, bíróság elé állítják azokat akik bírálják a kormányt, a kabinet életképtelenné tette a polgári lapokat azzal, hogy elvette tőlük az állami hirdetéseket, végül a szabad véleménynyilvánítást adminisztratív és jogi eszközökkel teszik lehetetlenné. Mindent egybevetve a szocialista-liberális kormány egy éve alatt olyan sérelmek keletkeztek, amelyek csak Burmában és Kubában tapasztalhatók. Hatalmas botrány lett a Fidesz, és Orbán nyomására keletkezett dokumentumból. Egyrészt, mert maga az okmány már az első oldalon jelzi, hogy maga a szervezet úgy fogadta el a nyilatkozatot, hogy semmilyen vizsgálatot nem végeztek, csak a Fidesz állításainak megfelelően, illetve annak nyomására vették napirendre a kérdést. Erről árulkodik az a nem mellékes megjegyzés, hogy a nyilatkozat, illetve határozat a “Fidesz javaslatára készítették”. Ezzel szemben a burmai és a kubai ledorongoló ítéletet a szervezet sajátjaként jegyzi. Az is érdekes, hogy minderről “elfelejtette” tájékoztatni a Magyar közvéleményt Orbán Viktor. Csak akkor tette a Fidesz honlapjára a határozatot, amikor az már botrányt okozva minden lapban megjelent. Magyarázkodás kezdődött, de a mai napig egyetlen olyan érv, eset nem látott napvilágot, amely okot adott volna a kritikai határozatra. A legkínosabb az egészben, hogy a Kereszténydemokrata I nternacionálé főtitkára, Antonio Lopez-lstúriz írásban határolta el magát a dokumentumtól. Cáfolta, hogy Magyarországon diktatúra lenne. “Á határozat el kívánja ítélni a magyarországi tömegtájékoztatásban kialakult helyzetet, mert az a magyar kormány érdekeinek nyomása alá került, miként az a CDI egyik alelnökének, a Fidesznek a vezetőjétől, Orbán Viktor volt miniszterelnöktől származó információkból kitűnik”. A nemzetközivé dagadt botrány lezárásaként ezt írja a CDI főtitkára: “a CDI nem hagyja magát belerángatni a belső vitákba és bármely további információért a Fideszhez kell fordulni”. A legszebb az egészben, hogy ennek a szervezetnek tagja az MDF' is, de nincs a pártnak delegáltja a végrehajtó bizottságban. így az MDF is a lapokból tudta meg, hogy milyen nyilatkozat jelent meg hazánkról. Dávid Ibolya röviden ennyit mondott: “a határozatban megfogalmazott kritikáknak itthon kell hangot adni”. Dávid Ibolya ugyanis emlékezett még arra a Fideszre, amelyik az Antallkormány idején külföldön kritizálta a miniszterelnököt. Meg arra a F'ideszre is, amelyik Orbán vezetésével hazaárulóknak minősítette azokat az értelmiségieket, akik kritikai véleményeiket külföldi lapokban tették közzé. így járt többek között Konrád György is, aki a Német Művészeti Akadémia elnökeként jegyzett egy cikket Németországban. De ha már itt tartunk, nézzük meg mi az emberjogi szervezetek véleménye hazánkról. A londoni székhelyű Amnesty International eddig egyetlen kifogást sem emelt a kormány diktatúrája miatt. Fel sem merült a kifogás lehetősége a szabad véleménynyilvánítás és sajtószabadság kérdésében, taglalta írásában Ivan Fischer, a szervezet magyar referense, de “bizonyos média-zavarok persze tapasztalhatók”. Kifejezetten jó osztályzatot kapott Magyarország a vizsgálatok után, számolt be a londoni székhelyű magyar referens az AI konklúziójáról. A Freedom House évente vizsgálja a szabadságjogokat, és a Magyar viszonyokat jónak értékelte, a szabadságjogok tekintetében jó osztályzatot ítélt Magyarországnak. A Helsinki Bizottság, az ENSZ Emberjogi Bizottsága áprilisban tette közzé magyarországi vizsgálódásának eredményeit. Elítélte az Erzsébet hídi tüntetők rendőri erővel történt szétverését, de igazi kritikáját a faji diszkrimináció, a cigányokat ért hátrányos megkülönböztetés miatt tette meg. Példa nélküli, hogy egy nemzetközi szervezet úgy ad ki egy határozatot, hogy bemondásra elfogadja valakinek az állítását. Példa nélküli az is, hogy egy volt kormányfő külföldről üzenget és a belpolitikai nézetkülönbségeit kiviszi a világ elé, ezzel pedig hazájának kormányát jogtiprások tömegével vádolja. Sőt, Orbán nem csak kritizál, nemcsak hazaárulóként - ő illette így azokat, akik kormányzása idején külföldön jelentettek meg kritikai cikkeket - viselkedik, de még el is ítéltette a CDI-vel saját hazáját. Majd a botrány kirobbanása után eltűnt a sajtó alól és sameszét, Hende Csabát ültette ki a kamerák elé, hogy az magyarázkodjon. De mondom, a legszebb, hogy Dávid Ibolya, az MDF' elnöke mit sem tudott az elítélő határozatról, őt sem avatta be Orbán az akcióba. Pedig Dávid kritikai észrevételeit érdemes figyelni, mértéktartó és bölcs. Most is azt mondja, hogy “számos kritikai észrevétel elfogadható ugyan, a formával azonban a demokrata fórum nem ért egyet”. Tegyük gyorsan azt is hozzá a helyzethez, hogy a magyar ombudsmanok is elképedve látták a határozatot. Ok ugyanis állandóan azon őrködnek, hogy az állampolgárok jogait ne csorbíthassa senki. Három ilyen biztos, Lenkovich Barnabás, Péterfalvi Attila, illetve Kaltenbach Jenő is annak adott hangot, hogy az elmúlt egy évben semmi olyan nem történt, ami kedvezőtlenül érintette volna a polgárok alkotmányos jogait. Hát ennyit a lisszaboni akcióról, illetve annak hazai és külföldi következményeiről. Kár volt Orbánnak lejáratnia magát. De Magyar Bálintnak is kár volt lejáratnia magát. Hosszasan beszélhetnék arról, hogy az oktatási minisztériumban milyen közbeszerzési pályázatok láttak napvilágot, hogy azok milyen szakszerűtlenek voltak. De ennél is botrányosabb az, hogy akadt olyan tender-győztes, aki milliárdos munkát nyert, majd a Balatonon nyaraltatta a minisztériumi urakat. Maga a miniszter pedig a cég költségén utazott hivatalos amerikai útjára. Azt hiszem, minimum összeférhetetlen a dolog. A legkínosabb az egészben, hogy miután kipattant a botrány, illetve miután minden lap foglalkozni kezdett az üggyel, négy felső vezetőnek is távoznia kellett a minisztériumból. Igazgató, főosztályvezető került az utcára, politikus nem. Magyar sem. Őt például maga a kormányfő, Medgyessy védte meg. Nem is tehetett mást, hiszen koalíciós partnere, az SZDSZ nélkül nem távolíthatta el miniszterét. A szadesz pedig hallani sem akart a dologról. Pedig tegyük a kezünket a szívünkre, megérdemelte volna, legalábbis erkölcsi okokból mindenképpen. A legutóbbi esemény kapcsán végképp ez a véleményem. Nem volt olyan lap, amelyik ne írt volna Magyar Bálint házvásárlásáról, hitelügyletéről. Nem akarom az olvasót untatni, de röviden összegzem a dolgot. A miniszter vett egy nagy házat és eladta a korábbit. Kellett a vásárláshoz hitel, amit fel is vett. Kedvezményes, az állam által garantált alacsony kamatozású hitelt. Olyat, amit minden magyar állampolgár felvehet, ha jövedelme azt megengedi. Harminc millió volt ez a hitel. Fis mivel a vásárlást valami nagyon sürgette, a hitelelbírálás pedig lassúnak ígérkezett, a miniszter felvett egy üzleti alapú, magas kamatozású kereskedelemi hitelt. Harminc milliót. Ezt persze kifizette mihelyst megkapta a kedvező kamatú 30 milliócskát. A cikkek arról szóltak, hogy micsoda disznóság ennyi hitelt felvenni, hogy miért kellett Magyar Bálintnak 60 millió, stb. Senki nem vette észre, legalábbis az újságíró kollégák közül senki, hogy mi is az erkölcstelen mindebben. Hát az, hogy Magyar Bálint úgy vette igénybe a kedvező kamatozású olcsó állami hitelt, hogy közben miniszterként, a kormány ülésén már szavazott annak eltörléséről. Június 16,-ával már senki nem vehet fel 30 milliós hitelt, mert az állam nem bírja ezt a terhet magára vállalni. A döntés logikus is, hiszen azok a polgárok ne kapjanak ilyen hitelt, akik kacsalábon álló palotákat építenek. Azok juthassanak hozzá a kedvező, nagyon alacsony kamatú pénzhez, akik első otthonukat veszik, vagy építik meg. Két, vagy háromszobás lakásukat. Magyar Bálint viszont egy százmilliós lakást vásárolt meg. Hogy ne csússzon le az üzletről, felvett egy piaci alapú - rossz hitelt-, amit a kedvező kamatozású hitellel pát hét múlva ki is egyenlített. Hát ez itt a baj! A kormány arról beszél és azt akarja elfogadtatni a néppel, hogy korlátozni kell a hitelnyújtást, mert igazságtalan a százmilliós villalakóknak állami támogatást nyújtani. És ez igazságtalan is. De akkor közben ne ügyeskedhessen ki magának még az utolsó pillanatban ilyen hitelt egyetlen miniszter sem. Ha már az amerikai út miatt nem is, de ezért távoznia kéne a politika színteréről Magyar Bálintnak. És ne feledjük, Orbánnak is mennie kellene —, mert amit tett, az több, mint hiba. MEGJEGYZÉS A CIKK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZI A LAP SZERKESZTŐSÉGÉNEK ÁLLÁSPONTJÁT. lb V lOAdLti x l£> ^^ 1jt *
