A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-06-13 / 106. szám

16 a híd Sport 2003. június n. A M A G Y A R-LETT M EC C S Európa-bajnoki selejtező. A magyar válogatott a második félidőben kezdett el fut­ballozni és ez most elég volt A nyerőember: Szabics Imre. Röviden Átadták a szombathelyi IAAF-dobócentrumot Június 10. Gyulai István, a Nemzetközi At­létikai Szövetség főtitkára kedden hivatalo­san átadta az IAAF által akkreditált új dobó­­centrumot Szombathelyen. A nemzetközi szövetség hozzávetőleg 10-12 millió dollárt szán nyolc nemzetközi edzőtábor támogatá­sára, s ezek egyike lett a szombathelyi. Guinness-rekord az etióp OLIMPIAI BAJNOK ESKÜVŐJÉN Június 9. Etiópia történetének legnagyobb szabású esküvőjét tartották meg: a főváros, Addisz-Abeba stadionjában 25 ezer vendég volt jelen, amikor a maratonfutó olimpiai bajnok Gezhagne Abera és szíve választott­ja, Elfinesh Alemu kimondta egymásnak a boldogító igent. Henin-Hardenne nevétől hangos Belgium Június 9. Belgium egyik legnagyobb sportsi­kerét ünnepelte a pünkösdi hétvégén: a fran­cia nyílt teniszbajnokság női egyesének dön­tőjét, Justine Henin-Hardenne győzelmét a sajtó a belga sporttörténelem legnagyobb di­adalaihoz, a legendás országúti kerékpáros­ok, Eddy Merckx és Jacky Ickx sikereihez hasonlította. BOZSIK ÚJABB KÉTÉVES SZERZŐDÉST KAPOTT Június 10. Április 25-én a ZTE Rt. vezetése úgy döntött, hogy' nem hosszabbítja meg Bozsik Péter vezetőedző szerződését a lab­darúgócsapat élén, kedden azonban Lang József elnök bejelentette, újabb kétéves megállapodást kötöttek a szakemberrel. Tököli Attilát hat MECCSRE ELTILTOTTÁK Június 10. Még a rájátszás második körének első fordulójában, az MTK-FTC örökrang­adón történt, hogy Tököli Attila, a zöld-fe­hérek válogatott csatára egy esek szerint ösz­­szeütközött, mások szerint meglökte Kassai Viktor játékvezetőt. Az esetet a bíró vétlen­­nek minősítette, majd a jelentésében sem tett említést róla, a Fradi támadóját utólag mégis hat meccsre eltiltották. Bodrogit nevezték a Tour de France-ra Június 8. A Quick Step-Davitamon kedden, a német viadal után hozta nyilvánosságra keretét, amelyben a Tour első magyar részt­vevője is helyet kapott. Bodrogitól elsősor­ban az egyéni időfutamokon várnak sokat. A tavalyi viadalon - amikor összetettben a 62. lett - három olyan szakaszt rendeztek, ahol az óra volt az ellenfél: ezeken harmadik, ötö­dik, illetve tizedik helyezést szerzett. A Devils nyerte a Stanley-kupát Június 10. A New Jersey Devils végzett az élen az észak-amerikai profi jégkorongliga 2002-03-as idényében, miután a Stanley­­kupa döntőjének utolsó, hetedik mérkőzésén 3-0-ra legyőzte a vendég Anaheim Mighty Ducks csapatát. Schumacher 2006-ig a Ferrarié Június 9. Az ötszörös világbajnok Ferrari-pi­­lóta, Michael Schumacher és a csapat főnö­ke, Jean Todt 2006-ig meghosszabbította szerződését az olasz csapattal. Június 8. Volt, aki azt mondta: nem profi lab­darúgó, hanem szakértő lakatos kell ah­hoz, hogy a lett válogatott védelmét fel­törhessék a magyarok - és e megállapí­tás jogosságát csak erősítette a tény: az Európa-bajnoki kvalifikációs sorozat négyes számú csoportjában szombat es­te negyed kilenc előtt Lettország állt az élen tíz szerzett ponttal, öt rúgott és nulla kapott góllal. Kellő szerénységgel kezelve e statisztikát mi magunk nem is mondhattuk, hogy a bordóba öltözött vendégek esetében e remeklés csupán a véletlen műve, mert elegendő volt csu­pán azt figyelembe venni: a kezdőcsa­patukból négy játékos is Angliában ke­resi a kenyérrevalót, köztük - hogy a védelem stabilitásának példázatát to­vább erősítsük - a kapus Aleksandrs Kolinko, valamint a középső védő Igors Stepanovs. A Puskás Ferenc-stadionban azért az is kiderült (hat perc leforgása alatt), hogy a lettek támadni is tudnak - vagy legalábbis akarnak: előbb Urbán Flóri­án keménységére volt szükség (a hátvé­dünk a szabálytalanra sikerült becsú­szása után kapott is egy sárga lapot Eu­rópa pillanatnyilag legjobb bírójától, a német Markus Merktől), majd Dragoner Attilának kellett a hokiból el­lesett tudományát csillogtatnia, amikor bodicsekkel állította meg a megkerülős csellel próbálkozó Andrejs Rubinst. A történteknek lehet az az olvasata is, hogy igencsak fürge lábú csatárt kül­dött pályára Aleksandrs Starkovs, és ez bizonyos megközelítésből igaz is volt: a lettek semmit sem bízva a véletlenre, varázslatos gyorsasággal zártak vissza támadásból védekezésbe. Eltelt 12 perc, és Kolinko kapus leg­feljebb csak bólintott, mégpedig akkor, amikor a labda negyedszerre is elkerül­te a kapuját, pedig a magyarok próbál­kozhattak szöglet- és szabadrúgásból - különösebb átütőerő nélkül. Tegyük hozzá: a vészkapusként szó szerint a magyar válogatottba beugró és végül főszerephez jutó, a Videotonban a ta­vasszal mindvégig parádésan teljesítő kapusnak, Végh Zoltánnak sem kellett izgulnia az eddig lepergett percek alatt, hiszen ő egy oldallépéssel, egy lehajlás­sal, egy kidobással mozgatta meg az izomzatát. A summázat másként nem is szólha­tott: itt bizony derék iparosok gyűrték, gyömöszölték a labdát, a játékosok tem­pó, elképzelés és csillogó virtuozitás nélkül zakatoltak a két tizenhatos közöt­ti pályarészen, és 20 perc alatt középütt annyit biztosan kopott a fű, hogy a nyár végéig ott már nem kell nyírni... Fájda­lom, az ilyen stílusú futball felett már eljárt az idő, máskor, más meccseken a gyors és a pontos összjátékra képes szél­sők száguldozását láthatjuk. Némiképp jellemzőnek volt mondható az is, hogy elsőként egy partdobás utáni akció fu­tott végig távirati gyorsasággal: Fehér Csaba nagy labdahajítása után Kenesei Krisztián lőhette meg egyből, erőből a labdát, megemelve a pulzusát kicsiny­két a lett kapusnak. Es mintha indigó­papírra írták volna e meccs forgató­­könyvét: egy percre rá összerezzent Végh Zoltán is, amikor Maris Verpakovskis kihagyta a találkozó addi­gi egyetlen ziccernek is nevezhető hely­zetét. No, bizony, jobban illett volna meg­ijedni, merthogy Verpakovskis másod­szorra nem hibázott. Persze miért is hi­bázott volna: a teljes magyar védelem asszisztálása mellett öt méterről a bal felső sarokba küldte a labdát. Ez a gól pedig valósággal kiütötte - Dragoner Attilát. E mobilvilágban a pá­lya mellől érkezett a jelentés: a ferenc­városi védő rosszullétre panaszkodott, és szédelegve, már a lett találat előtt cse­rét kért. Gellei Imre kapitány tehát vál­tott: hátvéd helyett csatárt küldött a pá­lyára, és ezzel módosult a hadrend: Lip­csei Péter behúzódott a védelem köze­pére, de nem változott a stílus, maradt a körülményes, elképzelés nélküli játék. Ezek után szólni kell a szünet áldásá­ról: a magyar kapitánynak sikerült né­mi önbizalmat csepegtetni a játékosok leikébe, ugyanis a második félidő kez­detén Lőw Zsolt végre cselezni is mert, pontosan is ívelt, míg Szabics Imre az egyenlítést jelentő fejesgóljával kiemel­kedőbbé tette az átlagát - kétszeres vá­logatottként máris három találatnál tartott (de itt még nem volt vége). Fo­gadjuk el - bár ne­héz megmagyaráz­ni, miért van ez így - ez az újkori válo­gatott az utóbbi másfél évben a meccsek nagy többségén az első félidőben gyen­gén, a második já­tékrészben jobban teljesít. S akkor itt kanyarodjunk vissza Szabicshoz: a tár­sak (Gera Zoltán, Lisztes Krisztián) pa­rádés kiszolgálása után tovább javítha­tott a meccsmérlegén - két válogatott­ság négy gól. E kellemes idillt Juhár Ta­más kiállítása csúfította, és a tudósító itt gondolhatta azt (ehelyütt ennyi pártat­lanság engedtessék meg): emberhát­rányban már inkább követendőnek tűnt az első félidőben fanyalogva emlegetett csúnyácska futball: el a kaputól a labdát minél messzebb. A válogatott (és ez be­csülendő) inkább játszott, mi több Gera Zoltán eg)' remek fejessel egyértelmű­sítette a győzelmet. Vonjuk hát meg e meccs tanulságát: az első félidőt felejtsük el (a kapitány és a játékosok ne, ők elemezzék csak minél többször, miért volt oly gyenge a csa­patjáték), a másodikra pedig emlékez­zünk jó szívvel, és örüljünk annak, hogy a válogatottunknak már van nyerő em­bere. O - ugye, említeni sem kell - Szabics Imre. FÉNY ÉS ÁRNYÉK Egy 27 éves fiatalembert valamelyest kárpótolt a sors. Dárdai Pál csaknem egy esz­tendővel ezelőtt veszítette el a tragikus hirtelenséggel Balázs nevű öccsét. Most a Hertha légiósa viselhette Király Gábor sérülése után a csapatkapitányi karszalagot. Nem véletlenül volt büszke rá a lelátón helyet foglaló édesapja, édesanyja és felesége. Dárdai Pál talán az öccsére is gondolt, amikor a stadion gyepére vezette a nemzeti csa­patot. Érdemes lenne utánanézni, hogy tétmeccsen mikor szurkoltak ennyire kevesen a válogatottnak. Félreértés ne essék, az a 3000 ember, aki itt volt, lelkesedett, tapsolt, ki­abált, ám az a sok-sok ezer futballdrukker, aki otthon maradt, alighanem úgy döntött, nem ad újabb esélyt a magyar futballnak. Kár érte, hiszen összefogás nélkül soha nem jöhetnek az. igazi eredmények. Végh Zoltán magabiztos volt, a gólról nem tehetett. A védelemből Dragoner Atti­la rosszul lett, ezért korán cserét kért, Urbán Flórián lelkesen és jól játszott, ám Juh­ár Tamás bizonytalannak tűnt. Egy sorra) előrébb Fehér Csaba két veszélyes bedo­bással, valamint egy lövéssel vétette észre magát az első félidőién, a folytatásban szin­túgy jó helyen volt nála a labda. Lipcsei Péter főleg a védekezésben jeleskedett. Lisz­tes Krisztián szenzációs gólpasszt adott. Dárdai Pál a csapat lelke volt. Lőw Zsolt kü­lönösen a második játékrészl>en volt aktív, ráadásul gyönyörű gólpassz fűződik a ne­véhez.. Kenesei Krisztián a 24. percben vezetéshez, juttathatta volna a magyar váloga­tottat, kár, hogy kimaradt a helyzet. Szabics Imre hozta a válogatottban tőle megszo­kott formát: két gólt szerzett, s ezzel kiérdemelte a mezőny legjobbja címet. A csereként pályára lépő játékosok közül Gera Zoltán sokat hozzátett a támadójá­tékhoz, gólja mindent eldöntött, lendvai Miklós rendkívül hasznosan futballozott, és Böőr Zoltán is élt a bizalommal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom