A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-05-30 / 104. szám
2003. MÁJUS 30. Kultúra A HÍD 11 "PANASZRA NINCS OKOM" i A M B R U S K I Gaál Péter Egykor elég volt ezt a nevet kiejtem és máris megtelté a ham színháztermek, koncerthelyiségé A véletlenül sztárrá vált táncdűlénekesnó akkor volt igazán sztár, amikor enné még egészen más jelentése és tartalma volt, mint ma. Ünnepelték és szerették De ez már a múlté. Leszázalékolt nyugdíjasként havi 20 ezer forintból él. Illetve élne, ha nem gondolt volna jó időben az öregségre. O tehát nem éhezik, nem úgy, mint több pályatársa, akik hasonlóan megalázó ellátásban részesülnek.- Még mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, árulja már el, hogy kell írni azt, hogy Kirí?- Ahogy akarja. Eredetileg két i-vel írom, de mindenféleképpen írták már. Leggyakrabban az első i helyett y-nal szerepelt a nevem, de nincs jelentősége.- És annak van-e, hogy 23 év után Pasarétről elköltözött és Újpest kertvárosában alakította ki új otthonát?- Ott már nem lehetett élni, nagyobb forgalom volt, mint a Rákóczi úton. Nyolc éve elegem lett az egészből és elhatároztam, hogy elköltözöm. Néha-néha még járok arra és egyre inkább meggyőződöm arról, hogy jól döntöttem.-Csodálatosakért, hangulatos ez a terasz, ahol beszélgetünk.- Es mind a saját kezem munkáját dicséri. Az összes fát, tuját, növényt én ültettem. Én gondozom a kertet és nagy örömöm lelem benne.- A rossznyelvek szerint van még egy dolog, amit legalább ennyire kedvel, ez pedig az evés.- Igen, nem látszik? Egész életemben azért pityeregtem, mert állandóan fogyókúráznom kellett. Ma már nem bírom ki, hogy ne egyek.- Pedig vigyáznia kellett a vonalaira, hiszen a színpad nem tűri a kilengéseket.- Ez így van, bizonyítja az is, hogy hosszú ideig nem léptem színpadra és az úgynevezett visszatérés előtt is egy alapos fogyókúrának vetettem magam alá. Voltaképpen harminc évig megállás nélkül dolgoztam, de tizenhárom éve egyszer csak megálljt parancsolt az élet. Beteg lett az édesapám, állandó ápolásra szorult, én meg tényleg meghíztam. Nem voltam színpadképes. Ez 1999-ig tartott. Apa meghalt, én lefogytam és éppen ekkor hívott fel Lajcsi és hívott a Dáridóba. Nagyon jólesett és boldog voltam, de naivul azt hittem, most talán megváltozik az életem és visszatérhetek. Nem így lett. Az igazat megvallva nem is nagyon bánom, mert nagyon megváltozott a világ. Én képtelen vagyok kuncsorogni, és mivel megengedhettem magamnak, hogy megálljt parancsoljak, így' soha nem kértem senkit, semmilyen szívességre. Azt is mondhatom, hogy ha nem én diktálok, akkor engem már szinte nem is érdekel ez a munka.- Hogyan került a pályára?- 1961. május 1-én véledenül kerültem a színpadra, de úgy gondolja érdekel valakit is, hogy miért? Meg egyáltalán. Kit érdekel, hogy mikor volt a Rákóczi szabadságharc?- Tehát ha úri kedve van, akkor eleget tesz egy-egy meghívásnak, ha nem akkor otthon marad. Úgy látom, mintha egyszercsak elpártolt volna Öntől a szerencse.- Dehogy! Egyszerűen más világ van, mint régen volt. Abból is ládiató ez, hogy öt évvel ezelőtt kaptam egy levelet, amelyben értesítettek, hogy előadóművészi jogdíjra vagyok jogosult. Össze is írtam gyorsan, hogy melyik számaimat játszhatják a rádiókban, tévékben. Megdöbbenésemre kaptam három elszámolást. Az első 2.300,-Ét-ról szólt. A második 39.000,-Ft-ról, és az utolsó 182.000,-Ft-ról. És mindez három szám után járt nekem. Ezt a három dalt a korábbi évtizedekben többezerszer játszotta a rádió. Gondolhatja mennyi pénzt loptak el tőlünk akkor.- A rádióval egyébként sem volt szerencsés. Akadt olyan szalagtáros, aki nem szerette Önt és ezért az összes felvételét letörölte.- Tényleg így volt, nem kedvelt a fickó, és minden felvételemet tönkretette. És ez csak akkor derült ki, amikor a máig egyeden nagylemezem kiadása kapcsán 1983-ban egy műsort akart készíteni velem Salánki Hédi. Kereste a régi felvételeimet és a szalagok ugyan megvoltak, de mindegyik le volt törölve. pult alól bélszínt, pacalt, szóval mindent, ami kellett és amit egyébként leheteden volt beszerezni. Autogramokat kértek az emberek és a szeretet mindehonnan sugárzott felém. Voltak persze kritizáló levelek is, de máig emlékszem olyan levélre, amit Csehszlovákiában adtak fel és a bélyeg helyén az én fotóm volt. A címzés meg így szólt, Ambrus Kirí, Magyarország. És megtalált a levél.- Hogyan telt akkor egy napja?- Fellépés, fellépést követett. Buliztunk, isteni volt a társaság, ettünk, ittunk, krapekoztunk. Fantasztikus életünk volt. Nem hajtottuk úgy a pénzt, mint ahogy azt ma sokan. Nem számított, hogy ki milyen autóból szállt ki. En 1967-ben vettem az első autómat egy 850-es Fiatot. A 150,-Ft-os gázsikból gyűjtöttem össze.- Tehát spórolós típus. Úgy gondolom szüksége is lehet erre a tulajdonságára, mert hallomásból tudom, hogy alig több, mint 20.000,-Ft a nyugdíja. Egészen pontosan 21.900,-Ft. Ez persze még nem az öregségi nyugdíjam, csak a rokkantsági. Magas a vérnyomásom, szívritmus zavaraim vannak, és öt éve kapom ezt az összeget. De nyolcezer forintról indultam. Jövő februárban érem el a nyugdíjkorhatárt és akkor majd legalább huszonhatezerre felmegy a pénzem.- Ez hogyan lehetséges?- A rendszerváltáskor nyom nélkül szűnt meg az ŐRI és a Koncertiroda is. Se a holnapra. Igazam lett. Sajnos nagyon sokan vannak olyanok, akik nem így tettek és ma nagy bajban vannak.- Hébe-hóba tehát még színpadra áll, de miért nem tanít?- Mit tanítanék, amikor még én sem tudok semmit. De komolyra fordítva a szót nincs hozzá türelmem. Azért dicsérjek egy botfülű tanítványt, hogy holnap is jöjjön, hogy fizessen? Én erre képtelen vagyok. Nem vagyok pedagógus típus.- Egyedül él? Igen, két házasságom volt, a másodikn a k I 1977- ' b e n let! vége. Azóta nem volt olyan kapcsolatom, amely körn o 1 y n a k ígérkezett. Az igazat megvallva nem is bánom, mert ha körülnézek mindenütt rossz példákat látok. Nem irigylem azokat, akik harminc éve együtt vannak. Inkább legyen sok jó haverom.- Az meg van, mert azt tartják Ónról, hogy állandó baráti társasággal egy szenvedélyének él, a zsugázásnak.- Hogy maga miket tud! Tényleg így van. Az állandó kártyanapom a szerda. Délután kettőtől estig játszom négy barátnőmmel, köztük Bencze Mártával és Magay Klementinával. Nemrégiben pedig kiegészült ez a lánytársaság egy fogorvossal, illetve gyógyszerésszel, ők már férfiak és velük vasárnaponként ülünk kártyaasztalhoz. Nagy öröm ez számomra, mert ritka, hogy valaki ráérjen, jól kanasztázzon, és még jó fej is legyen. Ezek a barátaim ilyenek.- Megismerik még az utcán?- Nem. Egy évben ha kétszer leszólítanak, hogy hasonlítok Ambrus Kirire. Elmúltak már azok az idők, amikor népszerű voltam, de ez nem zavar. Sőt! Zavart ha nem lehetett beülni egy étterembe, mert mindenki azt nézte, hogy mit és hogyan eszem. Ismerem tehát hogy milyen sztának lenni, jó rá visszagondolni, de az is jó, ami most van. Egyébként is, ha most érne véget az életem, elégedett lennék. Jó volt, talán nemcsak azért, mert fiatalok voltunk, és én legalább ötven ember életét éltem le. Tehát panaszra nincs okom.- Énekesnő létére majdnem harmir évet töltött el a rádióban, mint műsorvezető. Hirtelen vált azzá, és ugyanilyen hirtelen hagyta is abba. Miéit?- Mert 1993-ban valakik úgy’ döntöttek, hogy nincs többé szükség arra a heti műsorra, amit már évtizedek óta csináltam. A szépséghibája a dolognak az volt, hogy nem is szóltak. Mentem a stúdióba, és minden ajtó be volt zárva. Amikor feltelefonáltam a szerkesztőségbe akkor közölték, hogy nem lesz több adás. Máig nem köszönte meg senki a 26 évi munkámat.- Negyvenkét évet töltött el a színpadom Milyen volt?- Marha jó volt. Egészen más volt akkor sztárnak lenni, mint ma. Mindig kaptam a én, se egyetlen kollégám nem találja a papírjait, és a legrosszabb, hogy kiderült, hogy 1976-ig egyeden fillért sem fizettek utánunk. Perelhetnénk persze, de vajon hány művész őrizte meg az akkori szerződéseket. Senki. Tehát még csak bírósághoz sem tudunk fordulni. Ami meg a spórolást illeti, mindig is gyűjtögető ember voltam, mondogattam is, hogy gondolni kell- Ha egy jótündér teljesítené három óhaját akkor mit kívánna?- Elsőként, hogy abszolút egészséges legyek. Mondhatnám úgy is, hogy én egészségesen szeretnék meghalni. Másodszor, hogy reggeltől estig bármit ehessek hízás nélkül. Harmadszor, hogy legyen mobiltelefonom. Ezt ugyan vehetnék, de csak azért nem lesz nekem ilyenem, hogy a barátnőm felhívjon. Tehát nem vagyok olyan fontos ember, hogy kelljen a mobiltelefon.- Elárulta magát Szeretne még mindig a központban élni.- Naná, mert az jó, nagyon jó.
