A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-04-04 / 96. szám

X 12 a híd Tudomány 2003. április 4. ÚfABB REJTÉLYEKRE BUKKANT A MARS ODYSSEY Röviden Ötezer éves múmiát találtak Egyiptomban Március 30. A mesterséges mumifikáció leg­régebbi bizonyítékaira bukkantak vasárnap egyiptomi régészek. A Kairó melletti sivatag­ban ötezer éves, fától készült koporsót talál­tak, s a benne lévő csontokat olyan anyagok borították, melyek segítettek megőrizni a bőr­szövetet. Zahi Havass, a kutatócsoport veze­tője számolt be a szenzációs leletről: a múmi­át az egyiptomi első dinasztia idején helyezték el a sivatagban, egy tégláktól készült sírbolt­ban, vagyis az időszámításunk előtti 3100- 2890 közötti időszakban. Ezidáig csak ötszáz évvel későbbi időszaktól származó múmiákat találtak Egyiptomban. Az ásatások folytatód­nak és nagy reményekkel kecsegtetnek. Megtalálták az eddigi LEGNAGYOBB VÍRUST Március 31. Az eddigi legnagyobb vírus olyan vízmintáktól került elő, amelyeket még 1992- ben vettek a nagy-britanniai Bradford egyik hűtőtornyától. Mérete a mikrométeres tarto­mányba esik, azaz a baktériumokéhoz fogható A vírus legalább 900 génnel rendelkezik. Ez hatalmas mennyiség egy olyan organizmus számára, amelyről még azt sem lehet kijelen­teni, hogy élőíénj' (a vírusok ugyanis csak a gazdaszervezetben mutatnak életjelenségeket, így nem tekinthetők teljes értékű élőlények­nek). Ez a kulcsfontosságú vírusgéneket bizo­nyíthatóan hordozó génállomány mintegy öt­ször több annál, amekkorát az eddigi legna­gyobb génkészlettel rendelkező vírusban ta­láltak. A vírus amőbákból került elő. Az amő­bák egysejtű állati szervezetek. Gyakran hor­doznak baktériumokat és vírusokat, s a nagy épületek légkondicionáló rendszereiből az emberi szervezetbe kerülhetnek. Ugyanakkor azonban kizárható, hogy bármi köze lenne a jelenlegi atípusos tüdőgyulladás járványhoz. Genetikai jellemzői alapján a vírust teljesen új rendszertani kategóriába, egy új víruscsaládba (Mimiviridae, "mimivírusok") sorolták, annak első ismert képviselőjeként. Gigászi tintahal akadt horogra Április 3. Hatalmas "mélytengeri szörnyet" fogtak ki az Antarktisz körüli vizeken. A Mesonvchoteuthis hamiltoni faj első teljes pél­dányát tökéletes épségben sikerült felhozni az. óceán mélyéről. Á Mesonychoteuthis hamil­toni fajt 1925-ben "fedezték fel". Eddig össze­sen hat példányt sikerült azonosítani: ötnek a maradványai ámbráscetek gyomrától kerültek elő, a hatodikat pedig egy nagy mélységekben használatos speciális hálóval fogták ki 2000- 2200 méter mélyről. Az elmúlt hetekben Uj- Zélandtól 3600 kilométerre délre, a Ross-ten­­geren elejtett öt méter hosszú, 150 kilós nős­tény példány köpenyének (a belső szerveket tartalmazó "törzs') hossza 2,5 méter, ami sokkal nagyobb, mint bármely' eddig ismert óriás tin­tahalé. Ráadásul nem is teljesen kifejlett pél­dányról van szó: "Teljes testméretének mind­össze felét, legfeljebb kétharmadát érte el. A felnőtt állat köpenye akár 4 méter hosszú is le­het." A kifejlett óriás tintahal köpenye nem éri el a 2,25 métert. Az új faj lenyűgöző méretű szájszervvel rendelkezik, és karjai végén borot­vaéle^ forgatható kampószerű kinövések van­nak, melyek segítségével akár ámbráscetet is megtámadhat. Épp egy kétméteres patagóniai foghalat (Dissostichus eleginoides) fogyasztott, amikor a halászok hálójába akadt, de már csak élettelenül sikerült kiemelni. Március 28. Egy teljes esztendőnyi tu­dományos adatgyűjtés után a Mars Odyssey űrszonda továbbra is kitűnő egészségnek örvend, és legalább még más­fél évig folytatja megfigyeléseit, jelentette be a NASA. Az egy év alatt az Odyssey újabb rejté­lyeket tárt a tudósok elé az amúgy is titok­zatos bolygóról. Miközben az űrhivatal a szonda eredményeit hangoztatta a sajtó képviselőinek, a tudósok a Mars vízzel és vulkanikus múltjával kapcsolatosan új kér­déseket felvető felvételeket és adatokat vi­tatták meg. Az egyik felvételt több megfigyelésből állították össze, létrehozva egy érdekes szí­nes mozaikot a hatalmas Valles Marineris­­ben fekvő Ganges Chasmáról. A képen látható színkülönbségek összetételbeli kü­lönbségeket mutatnak a kanyon falát és mélyét alkotó kőzetekben. A színek elárul­ják, hogy a Ganges mélyét bazalt borítja, ami olivinben (fontos kőzetalkotó ásvány, vas-magnézium-szilikát) gazdag. Ez olyan rétegekben jelenik meg, melyek egykor öt kilométeres mélységben pihentek. Mind­két anyag kiterjedt láva folyamokra utal a múltban. Mivel az olivint könnyedén el­pusztítja a víz, jelenléte arra utal, hogy ez a terület igen hosszú ideje száraz. "Elképesztő rejtély mit keres ott az oliv­inben gazdag bazaltréteg" - mondta Philip Christensen, az Odyssey infravörös leké­pezőjének, a THEMIS felelős tudósa. Ma­gát a kanyont több tanulmány szerint is víz vájhatta ki, azonban a tudósok nem ju­tottak egyezségre hogyan kapta mély vá­gásait a Mars. Ugyanezen a sajtótájékozta­tón viszonylag szilárd, mégis előzetes ada­tokat vitattak meg, melyek felfedték, hogy a Mars sugárzási környezete veszélyes le­het, ám valószínűleg kezelhető az esedege­­sen odautazó űrhajósok számára. Az Odyssey kémiai elemek után kutató gammasugarú spektrométere, ami egyre több megalapozott bizonyítékot talál nagymennyiségű vízjég jelenlétére a boly­gón újabb eredményeket hozott, melyek jelen állapotukban szintén megmagyaráz­­hatadanok. A Mars északi félgömbje túl sok vízjeget tartalmaz ahhoz, hogy azt a bolygó klímájáról alkotott hagyományos elképzelésekkel meg tudják magyarázni, nyilatkozott William Boynton, az űrszon­da gammasugarú műszerének felelőse. A legfrissebb megfigyelések arra utalnak, hogy az északi talaj nagy része főként jeget tartalmaz némi porral keveredve, nem for­dítva. "Hatalmas mennyiségű jégről van szó" - mondta Boynton. A tudósok úgy vélték, hogy az állandó jégsapkáktól távolabbi talajban található jég a légkörből szivároghatott be a póru­sokba. Boynton elmondása alapján azon­ban több jég van jelen, mint amit a talaj becsült 40 százalékos pórus űrje képes len­ne tárolni. Az Odyssey nem érzékelt köz­vetlenül vízjeget, azonban megtalálta a víz alkotóelemét, a hidrogént. A szakértők meggyőződése, hogy a hidrogén vizet je­lent. Boynton bemutatta az első átfogó tér­képet, ami a kálium és a tórium eloszlását ábrázolja. Ezek a Mars összetételére és lég­körének történetére utalnak. A tudósok úgy vélték a régebbi, déli felvidékek kémi­ai összetétele különbözik a fiatalabb északi alföldekétől. "Valójában ez nem látható" - mondta Boynton, felvésve ezt a tételt is a friss rej­télyek listájára. Hozzátette hogy megma­­gyarázhatadan különbségeket észleltek a kálium és a tórium szintekben különböző pontokon, ami víz átszűrődésre utal a múltban. Bemutatták a Mars vas eloszlásá­nak térképét is, a vas adja a bolygó oly jel­legzetes vöröses árnyalatát. Furamódon a vasban leggazdagabb helyek nem tükrözik a látható fényen készült fotók színeloszlá­sait. "Nem lesz könnyű megoldani ezeket az eltéréseket" - tette hozzá. Idő azonban van, az Odyssey elsődleges küldetése még leg­alább másfél évig tart, amit a NASA a költségek és a hatékonyság összevetése után akár még meg is hosszabbíthat. Egy ember mindenesetre már akadt, aki úgy véli, az adatok alapján megérné kiterjeszte­ni a megfigyelések időtartamát. "Ez csupán egy év eredménye és a Mars Odyssey alapjaiban változtatta meg isme­reteinket a Mars felszínén és alatta találha­tó anyagok természetéről" - mondta Jef­frey Plaut, az Odyssey projekt vezetője. VÖ3«Í4«»S W. At í 2:5 kín WE

Next

/
Oldalképek
Tartalom