A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-03-07 / 92. szám

2003. MÁRCIUS 7. Színes A HÍD 17 A gonosz bosszút áll, a nemes visszafizet Jack Hahn Álmodozni nem szégyen SZEMET SZEMÉRT 1937 januárjában Wolf Arthumak sike­rült Anna feleségével és a nyolcéves Dá­niel fiával, náci-Németországból Bécsbe, majd onnan Londonba, végül Palesztiná­ba utazni, miután bizonyította, hogy okle­veles gépészmérnök és - ami ennél is fon­tosabb volt -10.000 angol font betétje van a Barclays Bankban. A hajóutazás felejt­hetetlen volt, mert nem kellett többé visszahúzódnia, megalázást összeszorított fogakkal elviselni, a menekülés érdeké­ben. Gyönyörű érzés volt úgy ágyba menni este, hogy nem kellett félnie a Ges­tapo durva öklű pribékjének dörömbölé­­sétől. 1938 szeptemberében az angol hajó las­san beúszott Hajfa palesztinai kikötőbe, ahol a szótlan, de udvarias angol tisztvise­lő, a kék szemű, unott arcú, szabályos haj­­nyírású férfi, a Népszövetség jóváhagyá­sával intézi Palesztina hivatalos ügyeit, in­tézkedik és ítélkezik minden felett - lepe­csételte a Wolf család útlevelét. Partraszállás előtt Anna és Dániel újra átölelték és felköszöntötték, mert ezen a napon volt Arthur 34. Születésnapja. Ajándékot nem tudtak adni, csak jókíván­ságokat, de Arthumak semmi sem hiány­zott, mert megkapta a régen áhított sza­badságot, azáltal, hogy időben elmenekül­hetett az emberi törvényeket taposó, bru­tális barbarizmus elől. Wolf Arthur 192 cm magas, szőke hajú, kék szemű férfi volt, az árja mitológia mintaképe, szemben a beesett mellű Hit­lerrel, a sántikáló Göbbelsszel, a nevetsé­gesen pocakos Göringgel, akik hirdették az árja faj felsőbbrendűségét. Wolf Arthur boldog volt, mert már Londgpban megtudta, hogy drága szülei Svácban, a világ legbiztonságosabb kis or­szágában vannak, melyek épségét a jobb - és baloldali fasiszta vezetők egyaránt biz­tosítják, hogy az összeharácsolt millióikat oda küldhessék, és ez valamelyest biztosí­ték lesz számukra, hogy esetleges bukás esetén odamenekülhessenek. Wolf Arthur azonnal talált munkát. Több ezer bevándorló érkezett havonta különböző országokból. “Cionista úttörő” volt a jelszó. Maláriás mocsarakat szárítot­tak és varázsoltak termőföldekké. Háza­kat, falvakat, városokat építtetek ott, ahol azelőtt csak homok volt és emyedség uralkodott a lustaságban szunyókáló or­szágban. Ez jó volt a zsidóknak, a leszegénye­dett, civilizáció hiányában szen­vedő arabok ez­reinek, de nem az arab naciona­listáknak, mert bár üres zsebük­nek jól jött az üzleti fellendü­lés, de igyekez­tek megakadá­lyozni, hogy a kevés piasztere­­kért gürcölő arab munkás felismerje az arab és zsidó munkás bére kö­zött fennálló óri­ási különbséget. A haifai kikötő­ben a teheráru­­kat kirakodó arab munkáso­kat a zsidó vál­lalkozó ember­ségesen kezelte, míg az arab vál­lalkozó tisztviselői bottal és örökös “jállá” (gyerünk) kiáltásokkal ösztökélték őket gyorsabb munkára. A nacionalisták bujtogatását végül si­ker koronázta. A gerillacsapatok gyilkolni kezdték az asszonyokat, gyerekeket. A zsi­dó földmívesek kapával és fegyverrel mentek a földekre dolgozni. Wolf Arthurs, aki felvette a Váradi Áron nevet, Dániel fia pedig a Dán nevet - nem volt elkeseredve, mert az egyoldalú náci háború aljas volt, mint az arab geril­laharc, de azzal a különbséggel, hogy az Áronoknak, Móséknak, Civiknek, Úriknak, sőt Mirjamoknak, Nuriknak is megadatott a védekezés és visszaütés le­hetősége. Dán kilencedik születésnapjára meg­kapta az apja által ígért ajándékot. Purimi iskolaszünet másnapján Ejlátba utaztak. Ez felejthetetlen volt Dán részére, mert a Szináj-sivatagról nemrégen tanult az is­kolában, és az apja mindent megmagyará­zott neki. Először látott beduinokat, és előre örült, hogy milyen színesen fogja él­ményeit barátainak elmesélni. Hazafelé az út már nem volt érdekes, és a végtelen sivatag, a homokbuckák, a kiégett föld, sziklás hegyek elálmosították. Az öreg au­tóbusz nagyobb kőbe botlott, nagyot zökkent, majd továbbhajtott. Dán feléb­redt. Apja a Davar újságot olvasta. Dán benyúlt zsebébe, és elővette kedvenc szí­nes golyóját. Az autóbusz újra zökkent, Dán elejtette a golyót, amely elgurult és az utolsó sorban állt meg. Dán felugrott, szaladt a golyó után. Amikor lehajolt a go­lyóért, puskagolyó süvített el a feje fölött. Több golyó következett, az ablaküvegek félelmetes lármával a padlóra, az utasokra estek. A sofőr a revolvere után nyúlt mindhiába, több gépfegyvergolyó kioltot­ta életét. Három arab férfi jött fel a lép­csőkön, félrerúgta a halott sofőrt, végig­­gépfegyverezték az utasokat, miután megvizsgálták, él-e még valaki, az autó­busz közepén levő ajtón elhagyták a jár­művet. Áron vérző halántékkal felemelke­dett Dánt keresve, amikor a harmadik arab a lépcsőn megfordulva észrevette, és gúnyos mosollyal újra célba vette. Áron visszazuhant az ülésre. Dán fekvő helyze­téből mindent látott, de nem mert meg­mozdulni. Amikor csend lett, Dán apjá­hoz rohant, aki üveges szemmel, nyöszö­rögve csak annyit mondott: Smá Jiszrael - és örökre becsukta a sze­mét. Váradi Anna nem sírt ami megköny­­nyítette a tízéves Dán életét. Gyakran említették Áront, de sohasem a végzetes esetet, mintha ez a nap nem létezett volna a naptárban. Anna nem tudta, hogy Dán vágya volt egy éjszaka úgy elaludni, hogy ne lássa lelki szemeivel a merénylők be­­retválatlan arcát, szemükben a vadállati villogást és főleg azt a férfit, aki a lépcsőn megfordulva, fölényes vigyorral elsütötte revolverét. Folytatás a következő számban CERTIFIED ENGLISH & HUNGARIAN TRANSLATIONS HITELES FORDÍTÁSOK ✓ Anyakönyvi kivonatok (születési, házassági, halotti) / Bizonyítványok, dipolmák (honosításhoz is) / Dokumentumok magyar útlevélhez ✓ Cégalapítási dokumentumok / Emigrációs dokumentumok ✓ Üzleti szerződések ✓ Orvosi jelentés ✓ Notary Public ✓ Válási végzés ✓ Meghívók ✓ Resume Könyvkéziratok stilisztikai javítása szerkesztése fordítása kiadáshoz való teljes előkészítése Agnes Niemetz Certified Translator • Independent Literary Agent Mailing: Tel/Fax: 139-09 84th Drive 718 739-6483 Briarwood, NY 11435 aginiemetz@aol.com Röviden Vonulnak a szambaiskolások Március 3. Szokatlanul szigorú biztonsá­gi intézkedések közepette megkezdődött vasárnap este a szambaiskolások kétna­pos felvonulása a brazíliai Rio de Janei­­róban, a helyi karnevál csúcspontjaként. A 40 fokot meghaladó hőségben iskolán­ként több ezren votflU fel, összesen 14 szambaiskola jelezterozvételét. Az ese­ményt csak a központi stadionban 70 ezer néző követte figyelemmel, de min­dent összevetve - a televízión figyelőket is - több mint tízmillióan nézték élőben az eseményeket. Háromezer katona és 37 ezer rendőr őrködik a hét vége óta Rio utcáin, ahol a múlt héten szokatlanul sú­lyos erőszakcselekmények zajlottak rivá­lis kábítószer-kereskedő bandák tagjai között. A hadsereget most először kellett segítségül hívni a karnevál biztonságá­nak megőrzésére, korábban csak parla­menti választásoknál segítettek a kato­nák. Téves SMS Március 3. Téves SMS mentette meg az életét egy öngyilkosságot tervező kínai diáklánynak. Mielőtt a lány a pekingi fő­­pályaudvaron egy vonat elé vetette volna magát, elbúcsúzott mobiltelefonján egy szövegüzenettel a barátjától. Tévedésből az SMS-t rossz számra küldte, de szeren­csére létezőre. Az asszony, aki megkapta, azonnal visszahívta a lányt és sikerült le­beszélnie az öngyilkosságról. Sztálin dédunokája Március 3. Sztálin dédunokája, Visszarion Dzsugasvili politikai mene­dékjogot fog kérni az Amerikai Egyesült Államokban szerdán, azaz pontosan öt­ven évvel dédapja halála után - közölte maga az érintett a La Presse című mont­reali napilapnak adott, s hétfőn megje­lent interjújában. A 37 éves férfi tavaly decemberben határozta el magát erre a lépésre, miután ismeretlenek megverték annak az épületnek a bejáratánál, amely­ben feleségével és két fiával lakott Tbili­sziben. "Képtelenség Grúziában élni ez­zel a névvel. Már tíz éve folyamatosan zaklatnak minket és fenyegető telefonhí­vásokat kapunk. Már nem bírjuk tovább" - mondta. Dzsugasvili turistaként érke­zett az Amerikai Egyesült Államokba, s pár hetet töltött New Yorkban. Szerdán fog lejárni a látogatói vízuma, akkor kell majd beadnia menedékjogi kérelmét az amerikai hatóságoknak. Képzettségét te­kintve Dzsugasvili dokumentumfilm-ké­­szítő. Amerikában szeretne majd filmjei­nek élni, amit a saját hazájában nem tu­dott megtenni. "Á nevem elég ahhoz, hogy minden filmforgalmazó ajtaja be­záruljon előttem"- nyilatkozta a sajtónak. "Azt hiszem, hogy Amerikában szaba­don lehet élni, és ebben az országban a tehetség fontosabb, mint a családnév. Végre egy egyszerű magánszemély sze­retnék lenni" - hangsúlyozta. Sztálin csa­ládjából ő már a második, aki politikai menedékjogot kér az Egyesült Államok­ban. A diktátor lánya, Szvetlána Allilujeva 1966-ban elmenekült a Szov­jetunióból és amerikai állampolgárságot szerzett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom