A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-01-10 / 85. szám
14 A HÍD Kultúra 2003. JANUÁR 10. 125 EVE SZÜLETETT MOLNÁR FERENC Kárpáti Tünde 125 éve, hogy 1878. január 12-én megszületett Molnár Ferenc, a 20. század első néhány évtizedének egyik legjelentősebb magyar drámaírója, aki először újságcikkeivel, krokijaival tűnt fel a századeleji médiapiacon (a Budapesti Napló, A Hét, az Új Idők, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap, Az Est hasábjain), majd elbeszélései (Magdolna és egyéb elbeszélések, A csókok éjszakája) hívták fel a figyelmet a köznapi életet egészen újszerűén szemlélő íróra. 1901-ben két zseniálisan megírt regénnyel (Az éhes város, Egy gazdátlan csónak története) bizonyította, hogy a prózaírás hosszabb terjedelmű műfajai művelésére is elegendő írói muníciója akad. Egy évvel később pedig már újabb műfajjal, a vígjátékkal kacérkodik, nem kis sikerrel. Első komédiája, A doktor úr azóta is a leggyakrabban játszott drámájának számít Magyarországon. S alig kell öt évet várni, hogy megszülessen Az ördög című vígjátékával az első olyan magyar dráma, amely meghódítja a világ színpadait. Ettől kezdve felmagasztalások és lesújtó bírálatok kereszttüzében kénytelen élni. A túlzó dicséretek és gáncsoskodások azonban nem szegik munkakedvét, ontja magából a prózai és drámai műveket egyaránt - egészen 1918-1919-ig, amikor a politikai események (az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a tanácsköztársaság kikiáltása) egy pillanatra megtorpanásra késztetik. 1920-ban A hattyú vígszínházbeli premierjével tér vissza a színpadra. Munkastílusa azonban megváltozik, egyre kevesebb teret kapnak a prózai és egyre nagyobbat a drámai művek. A húszas évek más szempontból is változást hoznak életébe, egyre többet tartózkodik külföldön, ennek oka talán az is, hogy itthon egyre kevésbé hisznek benne, első monográfusa, Halmi Bódog például 1929- ben Molnár pályájáról, mint egy teljesen lezárt oeurve-ről beszél (holott még két évtizednyi alkotómunka előtte van). A színházak viszont kiállnak mellette: 1936-ban egyik költői hangvételű drámájával, a Csoda a hegyek közt című mirákulumával ünnepli “anyaszínháza”, a Vígszínház, fennállásának negyvenedik évfordulóját. A következő évben, 1937. szept. 17-én a monoklis, immár hófehér hajú író utoljára hajlik meg szeretett pesti publikuma előtt. 1939 végén a fasizmus előretörése miatt végleg elhagyja Európát, ahova soha többé nem térhet) vissza. Távozta után nem sokkal hazájában, szülőföldjén betiltják műveit. Az évtized közepe ugyan hoz egy kis enyhülést, például a Víg félévszázados fennállását ismét egy Molnár-drámával ünnepli (A császár), de aztán a fordulat éve a Molnár-darabok életében is fordulatot hoz: drámáit leutasítják a színpadról, kitessékelik a magyar irodalomból. Molnár 1952. április 2-á azzal a tudattal hal meg, hogy az ő szeretett Pestje kivetette magából. Nem érheti meg, hogy hét évnyi hallgatás után 1955. novemberében újra Molnár-vígjátéknak tapsol a premierközönség, jelesül Az ibolyának. 1956 után darabjai valósággal elöntik a honi színpadokat : egy év alatt tíz Molnár-bemutatót tartanak. A fogadtatástörténetben azonban még nincs vége a megpróbáltatásoknak, 1963-ban Osváth Béla A Molnár-legenda címmel újabb támadássorozatot indít Molnár drámái ellen. Hiába áll ki a drámaíró mellett Gyárfás Miklós, az 1965-ben megjelenő és a hivatalos irodalompolitika állásfoglalását tükröző A magyar irodalom története az osváthi álláspontot magáénak vallva hosszú évtizedekre befolyásolja a Molnár-oeuvre-höz való viszonyulást. Ezen a hozzáálláson még Vécsei Irén Burgess Meredith, Joan Tetzel és Ingrid Bergman: A Liliom New York 44th Street Theatre (1940) 1966-os monográfiája sem tud alapvetően változtatni, noha e könyvben Molnár a magyar vígjátékírók első vonalába állíttatik. 1978-ban Nagy Péter jelentkezik egy objektivitásra törekvő tanulmánnyal, ám a Molnár-drámákat körülölelő vitákat neki sem sikerül lezárnia. Mindeközben külföldön, magyarok tollából két monográfia is napvilágot lát (George L. Nagy: Ferenc Molnars Stücke auf der deutschsparchigen Bühne, 1978. és Clara Györgyey: Ferenc Molnár, Boston 1980.), és megjelenik az első, mindmáig egyetlen csaknem teljes - ugyancsak magyar szerzőjű - Molnár-bibliográfia (Elizabeth Molnár Rajec: Ferenc Molnár, Wien- Köln-Graz, 1986.), megintcsak Magyarország határain kívül. Itthon csupán a színházi világ élteti Molnár Ferencet. A kilencvenes években valóságos reneszánszukat élik a színművek: 47 premier egy évtized alatt! Az ezredforduló után sem panaszkodhatunk a Molnár-bemutatók számát tekintve, azonban az már sokkal elgondol koztatóbb tény, hogy mikor tavaly, halálának ötvenedik évfordulójáról csendben emlékeztek itthon Magyarországon, azt új művel nem tehették, a Molnár-filológiából ugyanis hiányoznak még e munkák, így “mindöszsze” a fent említett két - immár több mint kétévtizedes - anno idegenben megjelent monográfiák magyarításával tehették. Ez a tény mintegy azt sugallja, hogy a valaha világhírű - még Nobel-díjra is jelölt - magyar drámaíróra hazájában - a színpadokon kívül - a feledés vár. Molnár Ferenc drámák 2003-ban Miként a fenti rövid áttekintésből is kiderül, Molnár Ferenc színművei mellett - a legkeményebb ideológiai körülmények okozta pauzáktól eltekintve - a színházak mindvégig kiálltak. így van 2003-ban is. Jelenleg nyolc darabja - többségben vígjátéka - megy tizenegy hazai színpadon. Ezek közül kettő, a Magyar Színházbeli A hattyú (amely a megszűnt Várszínházból került át a közben Nemzetiből lett Magyar Színházba) és a József Attila Színházbeli A Pál utcai fiúk már évek óta repertoáron van: az előző 1999 februárja, az utóbbi 1992 októbere óta. A Pál utcai fiúk most a legnépszerűbb a színházakban, jelenleg három színpadon fut. Ezt az adaptációt Molnár legvirtuózabban megírt, legelőször New Yorkban s csak aztán Budapesten bemutatott Játék a kastélyban című vígjátéka követi egy szolnoki és egy miskolci előadással. Három, ma már nem túl gyakran játszott, de a bemutató óta folyamatosan telt házakat hozó vígjátékát - Egy, kettő, három, Az ibolya; A testőr - a Madách Színház vállalta fel tavaly előtt ősszel. Ezek közül a legelső mondandója ma Magyarországon rendkívül aktuális: végigkövethetjük, hogyan válhat valaki tanulatlan létére a pénz, némi személyes ismeretség és egy kis szerencse segítségével akár még elismert bankigazgatóvá is. A társadalmi hazugság- és érvényesülési mechanizmusokat a vígjáték eszközeivel leleplező Molnár az egyik legnagyobb színműírói bravúrt e darabjában fejti ki: a vígjátékban tízpercenkét jelentik a pontos időt, s ha előadás közben óránkra pillantunk, meglepve tapasztalhatjuk, hogy a valóságban is épp tízpercnyi idő telt el. Ilyen - nem véletlen, hanem az elkápráztatás jegyében született - egyezéseket tekintve nincs is mit csodálkoznunk az olyan kritikusi véleményeken, melyek szerint a molnári drámákban a forma még a tartalom felett is uralkodóvá válik. Egy kicsit ez történik legelső s azóta is leggyakrabban előadott bohózatával, A doktor úrral is, amelyet legutóbb a Ruttkai Éva Színház állított színre. A Radnóti Színház a drámaíró elsőként világpremiert megélt vígjátékát, Az ördögöt játssza immár a második évad óta. Az előadást nézve egyre érthetőbbé válik, hogy a hajdan óriási sikereket elérő komédiát miért tűzik oly ritkán műsorra: sajnos ma már nemcsak a Hegedűs Gyulák hiányoznak a színpadról, de a vígjáték modernsége és az akkor fullasztónak érzett erotikus töltete is megkopott. Nem ez történt viszont Az üvegcipő esetében, a kültelki Hamupipőke történet ma is eleven a színpadon, talán épp meseszerűségének köszönhetően. A bájosan naiv cselédlányt annak idején Molnár harmadik felesége, Darvas Lili alakította a Vígszínházban. A korabeli fogadtatásban a darabot költőisége miatt a Liliommal rokonították, s elhatárolták Molnár sikerdramaturgiára épülő vígjátékaitól. Molnár drámaírói oeuvre-ben nem sokszor mert elszakadni a már bevált dramaturgiai eszközeitől, bátrabbá talán csak óriási világsikerei után a harmincas években vált. Ekkor folytatja az 1909-ben a Liliommal - ma a iegmaradandóbb esztétikai értékű drámájának tartott kültelki históriájával - megkezdett, majd az Égi és földi szerelemmel, Az üvegcipővel folytatott utat és hozza létre olyan költői finomsággal megírt drámáit, mint a Harmónia, Az ismeretlen lány és a Csoda a hegyek közt. Nem véletlen tehát, hogy a tatabányaijászai Mari Színház idén a Magyar Kultúra Napján Molnár Ferenc Áz üvegcipó című kedves meséjét tűzte műsorára, fejet hajtva ezzel a 125 éve született világhírű és óriási külhoni sikereket elért drámaíró előtt.
