A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-02-28 / 91. szám
2003. FEBRUÁR 28. Kultúra A HÍD 11 Egy halhatatlan erdélyi tudós TANULMÁNYKÖTET A POLIHISZTOR BOLYAI FARKASRÓL Február 23. „Bdőle csaknem minden kitelt volna” - mondta Bolyai János édesapjáról, Bolyai Farkasról, a rendkívül sokoldalú tudósról, akinek életművét 2002- ben elemezte újra a tudósvilág. A napokban tanulmánykötet látott napvilágot a magyar tudománytörténet polihisztoráról Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai karkas címmel az Akadémiai Kiadó gondozásában. A Magyar Tudománytörténeti Intézet Igazgatója, Gazda István szerkesztette közel ezeroldalas gyűjteményben egy olyan különleges emberrel ismerkedhet meg az olvasó, aki egy személyben volt művész, bölcselő, akadémikus, tanár, vegyész, műszaki alkotó, drámaíró, műfordító, közgazdász, erdész, professzor és ezermester. Akinek életművét sokan csodálták, míg mások teljesen értetlenül tekintettek rá. „Belőle csaknem minden kitelt volna” - mondta egykoron Bolyai János édesapjáról, Bolyai Farkasról, a rendkívül sokoldalú erdélyi magyar tudósról, akinek életművét tavaly a Bolyai-évnek nyilvánított 2002-ben elemezte újra a magvar és a nemzetközi tudósvilág. Az 1775-ben született gondolkodó szerteágazó munkásságát mindig a közhasznúság motiválta. A XIX. század egyik legjelentősebb pedagógusa volt, s azon úttörők egyike, akik azt a szintű tudományt művelték itt, Magyarországon, amely az európai elvárásoknak megfelelő. Mindig arra törekedett, hogy a legfontosabb és a legfrissebb matematikai, csillagászati és fizikai eredményeket megismerje. Bármely európai egyetemen professzor lehetett volna, de inkább a nagy tudományos központoktól távol eső Marosvásárhelyt választotta, ahol 1804-től 1851-ig a matematikának, a fizikának és a kémiának volt előadó tanára és professzora. Mivel meglehetősen praktikus ember volt, mindent úgy tanított, hogy elmagyarázta annak gyakorlati hasznát. Nem elvont ismereteket próbált átadni hallgatóinak, inkább elmesélte, hogyan lehet például a matematikát a gy ümölcsfák ültetésénél, a tereprendezésnél, a folyószabályozásnál vág)' a harangok beállításánál használni, vagyis bevezetni őket a mindennapi életbe. Bolyai Farkasról a halála óta eltelt másfélszáz évben számos írásmű született, a komoly tudományos monográfiáktól a regényes életrajzokig különböző műfajokban. A most megjelent különlegesen érdekes gyűjteménnyel a több mint negyedszázada, 1975-ben Szénássy Barna jóvoltából napvilágot látott Bolyai Farkasmonográfiát szeremé teljesebbé tenni az Akadémiai Kiadó, s emléket állítani a hallhatatlan tudósnak azzal, hogv életművének sokoldalúságát összegzi és az olvasók elé tárja. A könyv összeállításában közreműködő kutatóknak - többek között Kiss Elemérnek, Szabó Péter Gábornak, Weszely Tibornak, Oláh-Gál Róbertnek, Filep Lászlónak és Perjámosi Sándornak - köszönhetően több olyan írást is sikerült közreadni, amelyhez nagyon nehéz hozzáférni, így ez nagyban segíti az irodalom- és matematikatörténészek, könyvtártudósok, az Erdély történetével foglalkozó kutatók, illetve a főiskolások és egyetemi hallgatók munkáját. A kötet felöleli a százarcú Bolyai Farkas életének és munkásságának minden területét, egyebek mellett szól drámaírói, műfordítói, a művészi, bölcselői, akadémikusi, tanári, vegyészi, közgazdászi, erdészi, kertészi, borászi, zeneelméleti és orvosi tevékenységéről, s ecseteli azt a tudományos légkört, amely a kort jellemezte. A „szellemi ezermester” kéziratait, feljegyzéseit tanulmányozva megbizonyosodhatunk arról, hogy miért írta Vekerdi László, hogy az ő „kutatási eredményeinek ismeretében nehéz lesz immár Bolyai Farkast a matematikai tehetségét csip-csup dolgokra fecsérlő mihaszna polihisztor hagyományos tudománytörténeti fogdájába visszatuszkolni.” A könyv mindemellett pontos képet fest a tudós magánéletéről is, foglalkozik családjával, középiskolai és egyetemi éveivel, kortársaival, barátaival és csodáiéival, könyvtárával, lakáskörülményeivel és ruházkodási szokásaival, feleségeivel, betegségeivel és halálával; s megtaláljuk benne azt a meglehetősen szubjektív hangvételű önéletrajzot is, amelyet a 1840-ben a Magyar Tudós Társaság számára vetett papírra. Röviden Kétszáz ezres tömeg a Terror HÁZA VÉDELMÉBEN Nemzeti színű zászlókkal felvonuló, nagyságában is felemelő hatású, méltóságteljes tömeg ünnepelte az elmúlt vasárnap a Kommunizmus áldozatainak közelgő, február 25-i napját a budapesti Andrássy úton, a Terror Háza előtt. A rendőrségi rohamosztagokkal körülvett mintegy kétszáz ezres tömeg a téli hidegben hallgatta Orbán Viktort, aki kijelentette: - E múzeum létrehozása kegyeleti aktus volt, s aki ezt a házat megbolygatja, az kegyeletsértő. Terror Háza a egyetlen darabja, melyet azért hoztak létre, hogy a nemzetet mindig megvédje saját árnyékától. 1990. óta, mióta a szabadságot visszaszereztük, küzdünk a múlttal. A múltunkkal való szembenézés csupa kudarc: felemás kárpótlás, megbukott sortúzperek, kikacagott átvilágítás. A múltunkkal való szembenézés egvetlen őszinte darabja ez a ház. E ház ellen furcsa háború vívnak, valójában ezt az. eleven lelkiismeretet, a nemzet lelkiismeretét támadják. Nem dinamittal, nem buldózerrel jönnek ellene. Lassan, szinte észrevétlenül, tégláról-téglára, emlékről-emlékre szeretnék visszabontani. Mindig csak egy csavar, csak egv polc, csak egy kis költségvetési megszorítás, csak egy ajtó, csak néhány új kuratóriumi tag. Orbán Viktor elmondta: a jelenlegi kormány a Terror Háza mellett szeretné megfojtani a kedvezménytörvényt, eltávolítani a Szent Koronát, de mint a polgári körök megvédik ezeket. - Megvédjük a Terror Házát is - folytatta - Tíz hónapja fojtogatják, próbálnak beszivárogni, próbálják belülről elfoglalni, próbálnak zsoldosokat is, pedig tudhatnák, hogy már Dobó is megmondta: a falak ereje nem a kőben vagy on, hanem a védők lelkében. Azt üzenjük tehát innen, hogy nem adjuk, mi nem adhatjuk fel, mert ez a szabad Magyarország új Déva vára, mely ezrek véréből épült. A rendezvény befejeztével a tömeg a Terror Háza falának tövében szerette volna elhelyezni a megemlékezés gyertyáit, de a rendőrségi rohamosztagosok ezt megakadályozták. “A PEOPLE CRIED OUT” Mint 1848-49-ben, 1956-ban ismét világraszólót kiáltott a magyar nép és fegyvert ragadott nemzeti szabadságának és függetlenségének kivívásáért. Napjainkban szabadságharcaink hőseinek állítunk ismét méltó emléket a 155. és a 47. évfordulók évében. 2003. máráus 9-én, vasárnap, délután 3 órakor a Wagner iskola dísztermében kerül megrendezésre a nagy new yorki szabadságünnepély az egyházak és egyesületek nagybizottságának gondozásában és rendezésében. (Belépőjegyek ára: $20, diákoknak és nyugdíjasoknak: $10. Kapható: a Molnár Utazási Irodában és a Blue Danube Gifts Könyvesboltban vagy megrendelhető a (212) 628-0997-es telefonszámon. Az iskola címe: 220 East 76th st. New York.) Meghívott ünnepi szónokok: Honorable George Pataki New York Állam Kormányzója és Dr. Horváth Gábor Nagykövet New York-i Főkonzul Meghívott díszvendégek: Honorable George Pataki Governor, Chuck Schumer Senator, Hillary Rodham Clinton Senator, Mike Bloomberg Mayor, Dr. Horváth Gábor Nagykövet New York-i Főkonzul, Sárközi Péter Konzul, Orencsák Mariann Konzul, Márton András Kultur Igazgató, Ft. Csorba Domonkos O.EM., Ft. Dr. Rakaczki Andor, Nt. Cseh György Esperes, Nt. Drótos Árpád, Ft. Csete Iván, Vitéz Pákh Sándor, de Kátay Mihály, Vitéz Mártonfalvy Hugó, Fischer Viktor cserkészfőtiszt, T ar György, Szentes Jenő és Szemes István. Műsor: Az Amerikai és Magyar Himnuszt énekli: a Bartók Férfi Kórus, nyitó imát mond: Ft. Csorba Domonkos O.EM., záró imát mond: Nt. Cseh György esperes, emlékbeszédet mond: a Rákóczi szabadságharcról: Pál László, a politikai rezolúciót ismerteti: Hóka Ernő a MSZ(N)VSZ elnöke. A kultúrműsorban fellépnek: A Garfield-i Bartók Férfi Kórus, Czinkota Mihály színművész, Kiss Krisztina zongoraművész, Kátay Mihály művész, Simon Zoltán szavaló művész, Arany János Hétvégi Magyar Iskola növendékei: Kovács Klára és Ferenczi Zsuzsa vezetésével.
