A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)

2002-11-22 / 79. szám

10 A HÍD Kultúra 2002. NOVEMBER 22. Kipattant a Medgyessy-látogatás egyik titka LESZ-E PESTEN GUGGENHEIM MÚZEUM? Röviden ■ CSOÓRI OLASZUL Sztanó László Csoóri Sándornak, századunk kiemelkedő magyar költőjének és gondolkodó­jának verseiből fordított le olaszra egy kötetre valót, amely most jelent meg Itáliában. Csoórit az olaszok eddig filmforgatókönyveiről ismer­ték: a Földobott kő című mozit, avagy a Cannes-rendezői díjas Tízezer napot nagy si­kerrel vetítették az olasz filmszínházakban. ■ KlTÜN'lEl'EJT OROSZ FILMSZAKÉRTÓ Alekszandr Sztyepanovics Trosinnak, a ma­gyar filmművészet kiemelkedő orosz szakértő­jének és népszerűsítőjének a Pro Cultura Hun­­garica emlékérmet adomány ozták. ■ Holle anyó A Grimm testvérek jól ismert meséjéből, a Holle anvóból táncjátékot írt Földi Béla rende­ző-koreográfus a Budapest Táncszínház társula­ta számára. Az egyfelvonásos gyermek táncjáté­kot november 13-án nagy sikerrel mutatták be. ■ Magyarok Egyiptomban Ásatási jogot kapott Egyiptomban a Vámbérv Armin Keleti Szabadegyetem: a feltárásra váró terület a Nílus deltája, de a Királyok Völgyé­nek közelében is kutatnak majd. Vanek Zsuszanna régész vezetésével a szabadegyetem tizenkét munkatársának keze nyomán az egyiptomi ó-, közép- és újbirodalom idejétxíl származó leletek előkerülése várható, mivel ezen a területen még sosem ástak. ■ Csőd előtt a Vidám Színpad? Bajban van a Vidám Színpad. Bodrogi Gvula igazgató lemondása után a a társulat meglehető­sen üres széksorok előtt játszik és csak Harsányi Gábornak 700 ezer forint bérrel tartozik. ■ Eljárás egy könyv miatt Kétszeri nyomozást megtagadó határozat után a legfelsőbb Ügyészség utasítására újabb eljá­rást indítottak Mónus Áron jobboldali könyv­kiadó ellen. Az ok: Roger Garaudy: Az izraeli politikát megalapozó mítoszok című kötetének megjelentetése, amely miatt zsidó származású állampolgárok tettek feljelentést. Ahol eddig kiadták a könyvet, abban az országban minde­nütt a zsidó lakosság heves tiltakozása kísérte. Mónus válasza: a feljelentők a francia szerző adatait nem tudják megcáfolni, így Izrael háborúinak védelmében végső eszközként anti­szemitizmusra hivatkoznak. ■ Digitális kultúra A kulturális értékek megőrzésének informati­kai megoldásáról tartottak konferenciát Buda­pesten, az Ernst Múzeumban. Magyarorszá­gon ugyanis átalánossá vált a könyvtárak, kép­­gyűjtemények és egyéb kultúrák digitális má­solatának tervezése. ■ Eühunyt James Coburn November 19. Életének 74. évében hétfő dél­után Beverly Hills-i otthonában elhunyt James Cobum Oscar-díjas amerikai filmszínész. Cobum több világszerte ismert filmben játszott, mint például az 1960-ban forgatott A hét mes­terlövész című ákotásban, az Úgy, mint Flint­­ben (1967), a Pat Garrett és Billy, a Kölyök-ben Bob Dylannel (1973). .Az Oscar-dí)já 1999-ben tüntették ki az előző esztendőben készített Nyo­morúság (Affliction) című ákotásban nyújtott legjobb férfi mellékszereplőként nyújtott telje­sítményéért. Ha a pesti kávéházak beszélni tudná­nak! - szól a régi mondás. Hát most azért megint csak beszéltek, s így derült ki: Medgyessy Péter miniszterelnök és kísé­rete november 8-án New York-ban végző­dött amerikai látogatásának egyik titka. Ebben az a kellemes, hogy a hasonló kor­mányfői látogatásokon - amelyek tárgya­lásain mindig vannak a két fél részéről nyilvánosságra nem ho­zott titkos részek is - nos, e titkok mindig politikai vagy katonai jellegűek, most azonban a kultúra is közéjük került. A lényeg: tárgyaltak arról, hogy a vi­lághírű New York-i Guggenheim Múzeum­nak, amennyiben megold­ható, lesz egy budapesti, egészen pontosan pesti társmúzeuma is, mégpe­dig egyedül a világon. Nagyszerű hír! Az ameri­kai fél azonban egyelőre ti­toktartást kért, ami sajnos,- Pest az Pest! - nem sike­rült Végül a két illetékes miniszter is kény­telen volt nyilatkozni, nehogy a valóságos­nál torzabb vagy túlságosan optimista hí­rek terjengjenek a magyar fővárosban. Görgey Gábor kulturális miniszter:- A képzőművészet jelenkori alkotásait eddig csak mostoha körülmények között lehetett Budapesten látni, s most megkez­dődött valamilyen megoldás. Bár ez na­Kezdetben volt a színész, akit sztárolt a rádió, az újság, a mozi, később a televízió is. Ha a pályakezdő színésznő, akinek még nem is érett meg a játéka, csupán a fiatal­sága, szépsége okán megkapta egy mozi­filmben a fiatal, csinos főszereplő lány fel­adatát, egész pályájának népszerűségét megalapozhatta. Az elmúlt évtizedben azonban a képernyő felborította a viszo­nyokat: a nem színész képzettségű tévé­sek, bemondók, műsorvezetők, riporterek, Földessy Dénes gyón a kedvemre való, még sem szívesen beszélek róla. Igaz, mióta a miniszterséget elvállaltam, ez az egyik dédelgetett ter­vünk, a ha megvalósul, óriási lehetősége lehet. Éppen mivel csak „lehet”, nem örü­lök annak, hogy a terv7 nyilvánosságra ke­rült. Ahhoz képest, hogy Magyarországon élünk, szinte rekord hogy idáig is titokban tudtuk tartani. A lényeg: igen alapos és kö­rültekintő tárgyalássorozat zajlik az ameri­kaiakkal, hogy megvalósuljon. Ha sikerül, tényleg kulturális világszenzáció lesz. A helyszín az üresen álló Andrássy úti Di­vatcsarnok. Csodálatosan alkalmas e célra, s nem csak az építészeti szerkezete miatt, hanem például Lotz freskók miatt is. Az amerikaiaktól azonban még nem kaptunk végleges igenlő választ, s nagyon rossz len­ne, ha nem sikerülne, ezért igyekeztünk különösen ha levegős, szellemes egyénisé­gek, lassan már népszerűbbek lettek a szí­nész sztároknál. Erre a színi művészek el­kezdtek fúrni: mennyi beszédhibás „tévé­sztár”, hány sután mozgó nő villog a kép­ernyőn! - terjesztették széltében-hosszá­­ban. Most azonban a társadalom legnagyobb mételye, a pénz került a két pálya ütköző­pontjába. Az történt ugyanis, hogy a szí­nészek nemcsak szerepért, hanem akkor is pénzt kémek, ha egy riporter, egy szer­kesztő interjút készít velük. Tévéseknél nagy lett erre a felháborodás, hiszen, anno ha egy újságíró valamelyik színi művész­ről a rendes havi sajtóbérért írt, az a mű­vésznek reklámot jelentett és köszönte szé­pen. Most azonban egy híres színésszel ké­szült interjúért, aki úgynevezett húzónév, vagyis a képernyő elé húzza a nézőt, a szerkesztő, a riporter megkapja a nem kis honoráriumát, a színész viszont - mert­hogy őt ilyenkor reklámozzák és örüljön neki! - a nép nyelvén szólva nem kap egy addig titokban tartani, amíg nem biztos. László Csaba minisztertársammal viszont igen jól együttműködünk a cél érdekében. László Csaba pénzügyminiszter:- Divatcsarnoknak jelenleg a pénzügy­minisztérium felügyelete alá tartozó egyik cég a tulajdona. Nem igazán fontos, hogy melyikünknek az ötlete a Guggenheim pesti „leánymúzeuma”, sőt, úgy tudom, hogy több ötletgazda is van, Ami elmondható: az ötlet nyomán felvettük a kapcsolatot a New York-i múzeum vezetőivel, illetve elkészült egy viszonylag részletes terv arról, hogy magyar részről mit javaso­lunk az épület átalakítására, s annak finanszírozására. Odakint azt kérték, hogy egyelőre ne a nyilvánosság előtt történjenek az egyez­tetések. Végülis azt hiszem, még nagyon messze va­gyunk attól, hogy akár csak egy előzetes megállapodás­ról lehessen beszélni. Ad­dig el kell fogadnunk azt a természetes ké­rést, hogy ne a nyilvánosság előtt tárgyal­junk, ezért többet, sajnos, nem mondha­tok. A pénzügyminiszter szófukarsága ért­hető, hiszen ha kiderülnek a megoldás részletei egészen biztos, hogy más orszá­gok kulturális vezetése is „ráhajt” erre a re­mek ödetre, ki tudja, melyik bírja inkább taktikával és pénzzel. „árva kanyilót” sem. Holott a nézőt a gyakran középszerű egyéniségű, lapos szellemtelen kérdéseket feltevő „tévés sze­mélyiség” maga senkit sem érdekel, a szí­nész a húzónév. Végülis a színi művészek kezdik kinyúj­tani a tenyerüket, s így a tévécsatornák e műsorokra változatlan pénzkészletét két fele kell osztani. Színtiszta Amerika! - mondják otthon. Csakhogy odahaza a jö­vedelmek nem amerikaiak. Nagy háború lesz még ebből! Kezdődik a színész-tévés háború

Next

/
Oldalképek
Tartalom