A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)

2002-10-11 / 73. szám

12 A HÍD Kultúra 2002. OKTÓBER 11. Röviden ■ Törócsik kálváriája A tavasszal végre felépült új Nemzeti Szín­házban Törócsik Mari lett volna a világ szín­háztörténelmének első női Lear királya, de a bemutató elmarad, s szerep híján Törócsik szerződését felmondták. A művésznő perrel fenyegetőzött, de Román Sándor koreográ­fus a tavasszal bemutatandó Magyar rapszó­dia című táncdrámába - sokak szerint stílus­törő módon - eg}' prózai szerepet írt bele, amit Törócsik elfogadott. Hát!? ■ Kárpitremekek A két Ferenczy-díjaskárpitművész, Nyerges Éva és Oláh Tamás alkotásaiból nyílott kiál­lítás a budapesti újlipótvárosi Klub Galériá­ban. Október 8-ig minden hétköznap dél­után látható. ■ Iskolaháború Jászladányban A jászladányi szülők nem nézték jó szem­mel, hogy a jelentős számú helybéli cigány­­lakosság gyerekei azonos osztályokba járnak az övéikkel. Ezért a község egyetlen s állami iskolája mellett alapítványi iskolát szervez­tek, ahol úgy vélték: döntési joguk van a ci­gány gyerekek kizárására. Ezért az alapítvá­nyi iskola működési engedélyét a minisztéri­um megvonta, s az egyetlen állami iskolában pszichológusok segítenek az ellentétek felol­dásában. ■ Alulmaradt a Medgyessy kormány „Szakmai körökben meglepetéssel fogadták, hogy a kormány a pénzügyi tárca javaslatára jövőre 25 százalékra akarja emelni a könyv- és zeneműkiadás, a filmgyártás és forgalma­zás forgalmi adóját” - írta a Népszabadság. Kulturális adóemelési ügyekben tehát maga a kormánypárti sajtó is a kormány ellen for­dult. Medgyessy Péter miniszterelnök ugyanis a választási kampányban nyilváno­san a szavát adta, hogy például a tankönyvek ingyenesek lesznek, s ez nem történt meg. Az SZDSZ közeli Magyar Hírlap ezért a legna­gyobb súlyú sajtóműfajban, szerkesztőségi vezércikkben minősítette Medgyessy Pétert: az újság szerint egy miniszterelnök legfonto­sabb vagyona a szavahihetősége, amit most részben elveszített. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója szerint: „Az adó­növelés tönkretenné az egyetlen, túlnyomó­részt piaci alapokon sikeresen működő kultu­rális ágazatot, a könyvkiadást." Grunvalszky Ferenc filmrendező, a filmtörvényt előkészí­tő szakmai kerekasztal tagja így vélekedett: „Az intézkedés azonnali áremelést idézne elő a filmszakmában és további súlyos likviditá­si gondokat okozna.” A Népszabadság össze­hasonlító táblázatot közölt, amely szerint az Európai Unióban a könyvkiadást terhelő adókulcs átlagosan 4-6 százalék, de az Unión kívüli országok ádaga is csak 8,8 százalék, sőt, Lengyelországban és Litvániában nincs is ilyen adó. Magyarországon jelenleg 12 szá­zalék, ami most 13-mal, vagyis 25 százalékra nőne. Végül Pető Iván, a parlament kulturá­lis bizottságának elnöke - aki a liberális SZDSZ-t, annak korábbi elnökeként a párt­állami utódpárt oldalára vezette - a saját megfogalmazása szerint nem jóléti, hanem politikai taktika céllal, de bejelentette a visz­­szakozást: "Nincs értelme, hogy a költségve­tés szempontjából kis összeg, néhány milli­árd forint miatt a kormányzat ellentétbe ke­rüljön a véleményformáló értelmiséggel.” Hallhatjuk-e a Bolondok énekét? ÜLDÖZÖTT FILM MAGYARORSZÁGON Földessy Dénes Okkal hivatkozunk a rendszerváltás utáni új pénzügyi támogatási szerkezet hi­ányára, amikor a változatlanul nemzetközi rangú magyar filmművészet mennyiségi tekintetben haldoklik. Még sem lehet min­dent a rendszerváltásra fogni. Erről szól a Bolondok éneke című film születésének és üldöztetésének története. Bereczki Csaba erdélyi fiatalember a kommunista Ceausescu rendszer magyar­üldözése miatt, sorköteles lévén, egy orvos barátja segítségével inkább elintézte, hogy bekerüljön a nagyváradi elmegyógyinté­zetbe, inkább mint hogy a Ceausescu had­seregbe munkaszolgálatra vigyék. Ebből az élményből született a Bolondok éneke című filmforgatókönyv, miután már átte­lepült Pestre s elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. A forgató­­könyvet Franciaországban írta, franciául, s 1999-ben beküldte egy pályázatra. A ran­gos pályázatot Gerard Depardieu és a volt francia kultuszminiszter Jack Lang alapí­totta, s a kétszázötven pályamű közül nyolc forgatókönyvet legjobbnak válasz­tottak ki. Köztük a Bolondok énekét. A történet: egy francia fiú orvosi misz­­szió tagjaként Erdélyben dolgozik, s beke­rül az elmegyógyintézetbe. Néhány hét múltán jobban érzi magát oda odabent, mint a Ceausescu uralta országban kívül és „szabadon”. Bereczki Csaba Franciaor­szágban a pályázat révén pénzt szerzett a forgatókönyv megvalósításához, sőt, négy jelenetet leforgatott a gyönyörű francia filmsztárral, Fanny Ardant-nal. Idehaza el­nyerte a TV2 negyedmillió forintos támo­gatását, a milleniumi pályázat alkalmából pedig a magyar kultusztárca is adott 120 ezret. A forgatást 2001. őszén kezdték el és idén januárban már be is fejezték. Néhány név a főszereplők közül: Maia Morgenstern, Julie Depardieu, Eper­jes Károly, Andorrai Péter, Bánsági Ildikó. A mai filmgyártási árakhoz képest a költségvetése közepes nagy­ságú, s elég volt a forgatásra. A Bolondok énekének sorsa mégis bizonytalan. Ennek okairól Bereczki Csaba így nyilatkozott:- A Rogerius Film elnevezésű pro­duceri céget 2000 elején hoztam létre, hogy a Bolondok énekét elkészítsük. Majd társultam Suha Györggyel, akinek volt egy cége és szeretett volna reklámfil­meket gyártani, de ahhoz kapacitása és szakismerete nem volt. Végül is nem a ma­gyar, hanem az amerikai Delaware-ben bejegyzett másik cégével lépett be a vállal­kozásba. Megrendelések, munkák erről a szálról nem érkeztek. A forgatás befejező­dött, már vágtuk a filmet, amikor a válasz­tások megkezdődtek. A két választási for­duló között tulajdonostársaim hozzáállása kezdett megváltozni. Letiltottak a számla­­kezelésről, holott producerként nekem kel­lett a pénzeket utalni. Majd kijelentették: találtak szabálytalanságokat, „disznóságo­­kat”, s ezért föl is jelenthetnének. De hoz­zátették, hogy 30 millió forint ellenében kilépnének a cégből. Ezt persze visszauta­sítottam, mivel tudtam, hogy nincs miért feljelenteniük. Nem fizették ki az opera­tőrt, a gyártásvezetőt, a színészeket és a nyersanyagot. A filmjogokat sem vették meg, pedig volt rá pénz.- Ekkor indult a sajtóban a lejáratás elle­nem - folytatta Bereczki Csaba - Rágal­mak, hazugságok jelentek meg rólam s a film készítésének körülményeiről. A hely­reigazítást elutasították. írásban felszólítot­tuk a jelenlegi ügyvezető igazgatót, hogy számoljon el azzal a 23 millió forinttal, amely a letiltásom után maradt a számlán, de nem tették meg. Rendkívül kíváncsi va­gyok, hogy mire költötték ezt a pénzt. Nincs takargatnivalóm, ezért pert indítok, és mindent rendezünk. A magyar film­gyártásban nem volt még példa arra, hogy háromnegyed részben már elkészült film­nél, ahol még a pénz sem fogyott el, egy cég úgy dönt, hogy nem fejezi be a filmet. Az üzlettársam és az ügyvezető nem fil­mes emberek, őket nem érdekli az egész, mert vélt vagy valós politikai befolyásuk­ban bíznak. A cél a pénz, nem a film. Máskülönben az Orbán kormány vége fele ő volt a MOKEP filmforgalmazó álla­mi vállalat vezérigazgatója, de menesztet­ték. Ö maga szerint a film év végére elké­szül. Reméli: nem lehet jogállamban a vég­telenségig szélhámoskodni, sőt, a film­szemlén be is mutatják. Mindenesetre a francia részvétel okán ennek az országnak a filmsajtója - amely hasonlóan a francia média szabadsággal kapcsolatos kérdések­ben megnyilvánuló kíméletlenségéhez - árgus szemmel figyeli az eseményeket, hogy a világsajtó elé tárja ezt a feltehetően politika mögé húzódó szakmai féltékeny­séget. A néma közönség Kárpáti Tünde Az először 1936. márc. 20-án a régi Ma­gyar Színházban bemutatott és több mint száz előadást megélt A néma levente című Heltai Jenő darabbal nyitotta meg a 2000. szeptember 26-tól ismét Magyar Színház­zá visszakeresztelt Hevesi Sándor téri színház idei premierjeinek sorát. Heltai annak idején egy olasz novella ötletét dolgozta fel verses drámává. A té­ma ugyanaz, mint Shakespeare Makran­cos hölgyéé: a gőgös nő meglakoltatása egy szerelmes férfi által. A reneszánsz ko­rában játszódó történetet puritán díszletek között Schäffer Erzsébet nagyon szép kosztüméivel kivitelezte a Magyar Szín­ház. A darab legjobban és leggazdagabban jellemzett figurája a főszereplő Zilia válto­zatos női alakja, akit a magyar színházi vi­lágban az egyik legszebb színésznőként számon tartott Gregor Bernadett szemé­lyesít meg. Alakítása azonban hiányolja nemcsak azt a szenvedélyt és forróságot, amely ezt a szerepet jellemzi, de a humort is, amely ennek a verses vígjátéknak egyik legfontosabb eleme. Játéka hűvös és távol­ságtartó marad, nem itatja át az a hév, amely egy fiatal, szerelmes nő szívében rejtezik. Szerelmesét, Agárdi Péter ma­gyar vitézt Mihályi Győző alakítja, aki a magyar színpadokon évtizedek óta az egyik “ügyeletes szépfiú”, azaz ügyeletes bonviván. Játékstílusa olyan finom eszkö­zökkel átszőtt, oly lírai és kifinomult, hogy semmi csodálkozni való nincs azon, hogy bár már az ötödik iksz felé közeledik, még­is bonviván-szerepkörrel kínálják meg a rendezők. Kettejük szerelméről, illetve egymás megleckéztetéséről szól a komédia - elvileg, gyakorlatilag azonban hiányzik kettősükből - leginkább Gregor Bernadett alakításából - a humor és a vidámság, az érzelmek szabad vagy éppen visszafojtott, eltitkolt áradása. A darab vígjátéki vonula­tát mindössze a királyi pár képes kidombo­rítani, fesztelenül játszanak, lubickolnak fennségesnek egyáltalán nem nevezhető csínytevéseikben, szópárbajaikban. A Bede Fazekas Szabolcs és Ruttkay Laura által megszemélyesített páros azonban hi­ába csempészi vissza a színpadra a darab lényegét, a humort és a nevetést, epizódfi­guráik csak percekre vidíthatják fel a pub­likumot. E ritka pillanatokhoz csadakozik a Magyar Színház egyik legtehetségesebb fiatal színésznőjének, Soltész Erzsébetnek a molierei komédiákra emlékeztető cserfes komoma-alakítása is. Remélhetően ezen epizódfigurákat megtestesítő színészek vidám játékának köszönhetően a feltűnően csendes nézőtér a vígjáték későbbi előadásai során egyre jobban feloldódik, csakúgy mint a főszere­pet játszó színészek a premieren még fel nem szabadult játéka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom