A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)

2002-09-06 / 68. szám

NEW YORK CITY $1.00 ITTA 4. SZAMA KERESSEA STANDOKON FÜGGETLEN AMERIKAI HETILAP 2002. SZEPTEMBER 6. 2. ÉVFOLYAM 68. SZÁM 36. HÉT Háborús készülődés Bagdadban Az amerikai hírszerzés szerint iraki kato­nák lövészárkokat ásnak, és védelmi állá­sokat építenek Bagdadban és környékén, így készülve fel az amerikai erők esetle­ges támadására. (3. oldalon) Aranwonat-ügy: perelhetik az USA-t a magyar zsidók A szövetségi bíró szerint sem az azóta eltelt évtizedek, sem a törvény nem mentesíti az USA kormányát a felelősség alól azért, ami a túlnyomórészt magyarországi zsi­dóktól elrabolt értékekkel megrakott “aranyvonattal” történt. (5. oldalon) OUTSIDE NEW YORK CITY $1.50 VÁROSON KÍVÜL Lapzárta után ■ Mandula is búcsúzott Szeptember 4. Mandula Petra a negyeddön­tőben búcsúzott a vegyes párosok versenyé­ben az amerikai nyílt teniszbajnokságon. A kettőst az amerikai Corina Morariu, Justin Gimelstob duó győzte le nagy csatában. ■ US Open Szeptember 5. Az amerikai nyűt teniszbaj­nokság női egyesében egv-egy mérkőzés vá­lasztja el a két Wiliams lányt, Serenát és Venus-t, hogy ismét egy' nagy torna döntőjé­ben találkozzon. Serena az amerikai Lindsay Davenport ellen lép pályára, míg testvére, Venus a Capriatit kiverő francia Amelie Mauresmóval áll szemben. A férfiak egyes számában az első helyen kiemelt ausztrál Llayton Hewitt a marokkói Younes el Aynaoui ellen győzőt, míg az amerikai Andre Agassi a fehérorosz Maksz Mimyijen jutott túl. A másik ágon And}' Roddick (amerikai, 11.) - Pete Sampras (amerikai, 17.) és Fernando Gonzalez (chilei, 28.) - Sjeng Schalken (holland, 24.) mérkőzésre kerül sor. ■ Huszonkét halott Szeptember 5. Gépkocsiba rejtett pokolgép robbant Kabulban. A merénvletben huszon­­ketten vesztették életüket. A robbanás kör­nyékén a közelmúltban több kísérletet akadá­lyozott meg a rendőrség. Pár nappal a robban­tás előtt a lázadók egyik parancsnoka dzsihá­­dot hirdetett az amerikaiak kiűzésére. A bal most jobb Gaál Péter Beigazolódott a régi szociológiai tétel: az emberek többsége mindig a győztesek­hez kíván tartozni. És van még valami: a legtöbb honfitársunk szolidáris. Szíveseb­ben áll amellé, akit láthatóan, érezhetően sokan és durván támadnak. Ebből pedig az következik, hogy soha nem tapasztalt eredményt hozott a legutóbbi országos közvéleménykutatás. Ebből derült ugyan­is ki, hogy a biztos pártválasztók 60 száza­léka az MSZP-re szavazna, ha most lenne az országgyűlési választás. (Tegyük gyor­san zárójelbe, hogy hatottak a 100 napos program adományai. A pedagógusok és az egészségügyiek ötven százalékos béreme­lésének, az egyszeri nyudíjkiegészítésnek, az adójogszabályok módosításának már vannak mérhető jelei). Ennél is érdekesebb az az adat, hogy el­húz a szocialista párt a Fidesz előtt. Mert most a baloldalra a megkérdezettek-nem csak a biztos, de a bizonytalankodók is- 38 százaléka voksolna, míg a Fideszre csupán a népesség 27 százaléka. Az igazi meglepetés viszont az - igazolja a szolidaritásról leírtakat -, hogy a rend­szerváltás óta először fordult elő, hogy az államfő a politikusok népszerűségi verse­nyében elvesztette vezető po­zícióját. És mit gondolnak ki előzte meg? Medgyessy Pé­ter! Ennek persze több oka is lehet. Mindjárt elsőként az, hogy az államfő ha csak egy pillanatra is, de elfelejtkezett a legfontosabb szabályról. Nem szabad olyan nyilatko­zatot tennie, amivel megoszt­hatja a polgárokat. Márpedig ezt tette, amikor a volt kor­mánytag ügynökmúltját vizs­gáló parlamenti bizottság munkáját alkotmánysértéssel vádolta. A kétségkívül jóhírű, a nemzetközi és az európai joghoz értő tudós, Mádl Fe­renc véleményével szemben megfogalmazta állítását az alkotmányjog professzora, Halmai Gábor. Kiderült, hogy bizony - bizony érteni kell az alkot­mányjoghoz. Nem elég ha valaki jogtudós, és az sem megfelelő érv ha az államfő nyil­vánít véleményt. Halmai világos érvelése után mindenki számára egyértelművé vált, hogy a bizottság alkotmányosan működik, illetve a volt szt. tisztek és besúgók múlt­béli viselt dolgai semmilyen államtitkot nem képeznek. Főként nem a rendszervál­tás és a titkosszolgálatok átszervezése után. Hogy sért-e személyiségi jogokat ha nyil­vánosságra kerül a volt III/ akárhányasok neve? (Folytatás a 9. oldalon) Tisztelt Honfitársam, kedves Barátaim! Nagyköveti megbízatásomat befejezve külön búcsú­zom az amerikai magyaroktól. Nagy öröm volt számom­ra Onökkel/Veletek találkozni már 1984-ben, első ameri­kai tartózkodásom során és azóta folyamatosan a magyar templomokban, közösségi házakban, cserkésztáborokban, magánházaknál, nem utolsó sorban pedig a magyar kül­képviseleteken. Nagyot fordult a világ az elmúlt másfél évtizedben és ennek a politikai és gazdasági kivándorlók, az egykori ven­dégmunkások, “dipisek” és szabadságharcosok, illetve utódaik igen sok hasznát látták. Akik kívánták, meg nem szűnő magyar állampolgárságuk alapján megkaphatták a magyar útlevelet, azzal utazhatnak, otthon ingatlant is vá­sárolhatnak. (Remélem, hogy a közeli jövőben e jog ki fog terjedni a trianoni határokon kívül rekedt amerikai ma­gyarokra is.) A magyarság megváltozott megítélésének, valamint az olcsóbbá vált utazásoknak és érintkezéseknek köszönhetően nyelvünk és kultúránk tartós megőrzésére is jobbak lettek az esélyek. Ma már kevésbé fenyeget nagy írónk, Márai Sándor pesszimista jóslata, hogy “lehull ne­vedről az ékezet,” “és a drága szavak/ Elporlanak, elszárad­nak a szájpadlat alatt.” Lehetséges és sokak számára von­zó a hazatelepülés, de az itt született utódok is, hazaláto­gatva, jobban megértik szüleik ragaszkodását anyanyelv­ükhöz és a magyar kultúrához. Noha igaza van Kölcsey­­nek, “nyelvében él a nemzet,” de a nyelv funkcióját vala­mennyire átveheti a zene, az étel, a tánc, és az angol nyel­vű információ a magyarságról. A régóta itt élőknek és az újabban érkezőknek Adyval és Babitsosai üzenem: a magyarság elsősorban döntés, vál­lalás kérdése, a haza pedig táguló fogalom: a szülőhelytől Európán át a glóbuszig terjed. Az ember, a tudat hordoz­za - ahogy Sebestyén Márta és Varga Miklós énekli “mert a Haza te magad vagy.” Ez az én végső mondanivalóm, üzenetem. Feleségemmel együtt azt kérem sok amerikai magyar barátunktól, ismerősünktől, hogy elsősorban ne reánk emlékezzenek, hanem arra, amit képviselni próbál­tunk. Négy éve, amikor nagykövetségünkön felvontam a cí­meres magyar zászlót, azzal a szándékkal vettem át Egye­sült Államokbeli képviseletünk vezetését, hogy formáli­san is politikai és katonai szövetségessé válva, építve a két­oldalú kapcsolatok évszázados hagyományaira, a magyar hátterű amerikaiak százezreire, az 1956-os magyar forra­dalom máig élő emlékére és az 1989-es világtörténelmi fordulatban vitt kiemelkedő magyar szerepre, az amerikai vezetéstől kezdve a társadalom lehető legszélesebb köreiig igyekezni fogok megerősíteni a magyarságról és politi­kánkról a rendszerváltozás óta kialakult kedvező képet és elmélyítem szövetségesi viszonyunkat. Remélem, hogy - közös erőfeszítéseink nyomán - nemsokára ott fog állni a zászlórúd mellett Kováts Mihály ezredes, a Függetlenségi Háború magyar hőse, az amerikai lovasság megszervező­je életnagyságú szobra is. Köszönöm mindazt, amit tettek az Óhazáért, személyesen is köszönöm a sok segítséget, amit itt kaptam, s kérem, hogy ápolják tovább az amerika­iak és a magyarok sok századra visszamenő barátságát, folytassák munkájukat közös elveink és hagyományaink szellemében! A magyarság akkor lehet sikeres az új évezredben, ha képes lesz előnyére fordítani a szétszóratást, ha egysége­sen tud föllépni az egyetemes magyar érdekek mellett, s ha nem feledkezik meg arról, hogy a tizenegy évszázad összeköt, kötelez és ígéretet hordoz. Washington, D.C. 2002. augusztus 12. Tisztelettel: Jeszenszky Géza nagykövet

Next

/
Oldalképek
Tartalom