A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-08-16 / 65. szám
12 A HÍD 2002. AUGUSZTUS 16. Egészség A MELLRÁK MEGELŐZHETŐ Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata. Gyakorisága növekedést mutat, főleg az idősebb korosztályban. Egyes statisztikai elemzések szerint hasonló tendenciával számolva néhány éven belül a nőknek akár 10-12%-át is érintheti majd e megbetegedés, de ekkorra a betegek túlnyomó többsége véglegesen gyógyítható lesz. Az emlőkben talált csomók jelentős hányada jóindulatú, azaz nem növekszik korládanul a környező szövetek felé, nem tör be az érrendszerbe, és nem ad áttéteket más szervekbe. Körülhatároltak, elmozgathatók, sokszor egyértelmű tok veszi körül őket. Szövettani elemzésüket követően döntenek a szakemberek a további tennivalókról. Az esedeges későbbi elfajulás lehetőségének kizárására ilyen esetekben is sokszor az eltávolítás a választott megoldás. A leírtakkal ellentétes, vagyis agresszív tulajdonságú, a környezetet beszűrő és áttétképzésre hajlamot mutató folyamatok komolyabb problémát jelentenek. Az emlőrák leggyakrabban a szervben található mirigysejtekből és a tejutak falát bélelő elemekből indul ki. Megjelenését tekintve lehet egyszeres göb, de bizonyos ritkább fajtáiban a gyorsabb növekedésből eredően az emlő csaknem egészét érintő beszűrtségét látjuk. Legtöbbször fájdalmatlan elváltozás képében, véledenszerű leletként jelenik meg. Nemegyszer kisebb-nagyobb sérülést követően fedezi fel a beteg, és a sérüléssel okozati összefüggést gondol. Általában ez nem állja meg a helyét, csupán arról van szó, hogy a trauma miatt a beteg áttapintja emlőjét, és így észleli a már régebben kezdődő betegséget. A környező erek nyomása miatt feszülés jelentkezhet, tehát a fájdalmas elváltozás még nem zárja ki rák jelenlétét. Bizonyos esetekben az emlőbimbóból véres szivárgás észlelhető, máskor a bimbó behúzottsága, az emlő deformálódása vagy a bőr “narancshéjra” emlékeztető duzzadt-behúzott volta hívja fel a figyelmet a körfolyamatra. Előrehaladott esetekben a megbetegedés elérheti a közeli vagy messzebb eső nyirokcsomókat, távolabbi szerveket is. Elsősorban a hónalji, mellkasi, nyaki nyirokcsomók, illetve a csontok, a tüdő, a máj és az ellenoldali emlő jöhetnek szóba e tekintetben. A mellkas falára ráterjedve néha annak kemény megvastagodása is tapasztalható. A kockázatot növelheti a család első fokú nőrokonai körében szereplő emlődaganat, a gyermektelenség, az, ha az első terhesség 30 év felett következett be, a korábbi emlőrák a beteg kórelőzményében, a korán kezdődő vagy a megszokottnál későbbi életkorig tartó menstruáció és a valamilyen okból szükségessé váló sugárkezelés. A veszélyeztetettség még nagyobb, ha valakinek például az édesanyja és a nővére is emlőtumorban szenvedett, ha az anya betegsége még a klimax előtt kezdődött vagy kétoldali volt. A szakirodalomban ellentétes véleményeket találunk arról, hogy van-e szerepe az emlőrák keletkezésében a különböző okokból indokolt hormonkezeléseknek, illetve a hormonszinteket befolyásoló szerek alkalmazásának. A klinikai és kísérleti adatok valóban amellett szólnak, hogy az emlődaganatok kialakulásában a női nemi hormonoknak szerepük lehet. Ezt támasztja alá a terhesség, a szoptatás és a menses körülményeinek eltéréseivel kapcsolatos rizikónövekedés is. Sikerült kimutatni, hogy az emlőrákok egy csoportja - és ez a ritka férfi emlőrák esetén is így van -rendelkezik a hormonok y, hatásának “fogadására” alkalmas sejtrészecskékkel, míg másik részük nem. Ezekből a megfontolásokból kiindulva kezdték alkalmazni az emlőrák gyógyításában a női hormonok hatásaival szemben működő vegyületeket, sokszor igen jó eredménynyel. A fogamzásgátlók esedeges kockázatnövelő szerepe még további, széles körű vizsgálatokat igényel, hiszen sokféle, különböző és egyre kisebb hormontartalmú fajtát vezetnek be. A csontritkulás, az érszövődmények, a szexuális zavarok és a kelle- f metlen szubjektív tünetek miatt bevezetett klimax utáni hormonpótlás e tekintetben netán várható veszélyeinek mértéke jóval alulmarad a kezelés igazoltan előnyös, az életkort meghosszabbító és az életminőséget javító hatásai mellett. A hormonpódó kezelésben részesülők előírásszerű, rendszeres ellenőrzése a kockázat fokát még tovább csökkenti. Széles körű statisztikai elemzések szerint összefüggés tételezhető fel még az állati zsiradékok fogyasztásának mértéke, a törzsre szorítkozó elhízás, e kettő kombinációja, az alkoholfogyasztás és az emlőrák gyakorisága között is. Ugyancsak szerepet játszhat az emlőrák kialakulásában a sejtmag örökítő anyagának azon területén jelentkező szerkezeti- és működészavar, mely a daganatfejlődés ellen hat. Egy-két centiméteres daganat az emlőben már egyszerű tapintással is észlelhető. A kisebb elváltozások felismerésének leghathatósabb eszköze az úgynevezett mammográfia, az emlő speciális röntgenvizsgálata. A diagnosztikus fegyvertárba tartoznak még az ultrahangvizsgálat, a daganat által okozott felszíni hőmérsékletváltozást regisztrálni tudó készülék és a komputeres röntgeneljárások is. Az e módszerek segítségével igazolt elváltozásokból ambuláns körülmények között is történhet mintavétel, mely a szövettani hovatartozás megítélését szolgálja. Távolabbi terjedés kiderítésére csont-izotópvizsgálat, mellkasröntgen, hasi ultrahangvizsgálat és a laboratóriumi paraméterek ellenőrzése jöhetnek szóba. Fontos tudni, hogy a vizsgált daganat hormonérzékeny-e, érett vagy differenciáladan, azaz agresszívebben viselkedő sejtekből áll-e (ennek megítélését segítheti bizonyos, az embrionális állapotra jellemző anyagok kimutatása), és hogy milyen intenzitású a daganatsejtek szaporodási tendenciája (erre az örökítő molekulák, vagyis a DNS anyagcseréjének mérése szolgál). A daganat mérete, környezetéhez való viszonya, az erekbe történő beterjedése, a nyirokcsomók, illetve a távolabbi szervek érintettsége és a szövettani típus alapján négy fő és több alcsoportot, stádiumot különböztethetünk meg. Értelemszerűen a gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel a betegséget. Az adott betegség stádiuma, a beteg életkora, általános egészségi állapota, valamint a szövettani és biokémiai jellegzetességek együttesen határozzák meg, hogy a gyógyító eljárások melyikét, illetve melyek kombinációját és milyen sorrendben alkalmazza a kezelő orvos. Minden eset egyedi mérlegelést igényel. A sebészi, radioterápiás és gyógyszeres lehetőségek széles skálájának még érintőleges felsorolása is meghaladná írásunk kereteit. A kezeléssel járó fáradság, a befektetett idő és energia, a mellékhatások kellemetlenségeinek vállalása a tudomány állandó fejlődésének köszönhetően napról napra jobban megtérülni látszanak. Nyilvánvalóan szükséges az említett rizikófaktorok lehetőség szerinti kiiktatása és a fokozott kockázatnak kitett csoportok rendszeres ellenőrzése. A tünetmentes, jelentős rizikófaktorral nem rendelkező nők esetében a következő ajánlások tehetők:- 40 év alatt havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat;- 40 és 50 év között havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat, egykét évente mammográfia;- 50 év felett havonta önvizsgálat, évenként orvosi szűrővizsgálat és mammográfia. Mindennek megvalósítása persze még a legfejlettebb országokban is komoly szervezési, anyagi terhet ró az egészségügyre, ennek ellenére széles körű bevezetése egyre inkább elkerülhetetlen lesz, mégpedig az időben megkezdhető kezelés és a végleges gyógyulás esélyének minél nagyobb növelése érdekében. Az önvizsgálat egyszerű technikáját bárki könynyen elsajátíthatja nőgyógyászával történő, egyébként is szükséges, rendszeres konzultációinak egyikén. A nőknek rendszeresen vizsgálniuk keü mellüket A mell egészségének megőrzésében fontos szerepe van - hanem a legfontosabb - a mell rendszeres, havonkénti vizsgálatának. A rendszerességen azért is van hangsúly, mert a változások csak akkor tűnnek fel gyorsan, ha ismerjük saját testünket, mellünket. A melldaganatok felismerésében és sikeres kezelésében a korai felismerés kulcsfontosságú. A legjobb köz.vetlenül a menstruáció után, amikor a mell nem érzékeny vagy duzzadt, ha menstruációja nem rendszeres, akkor vizsgálja meg mellét minden hónapban lehetőleg ugyanazon a napon. A mellvizsgálat lépései: Feküdjön le és tegyen egy párnát jobb válla alá, majd jobb karjával támassza meg tarkóját. Használja bal keze mutató. középső- és gyűrűs ujjhegyét. Határozottan tapintsa végig a mellét. Ha nem tudja, hogy milyen erősen kell végigtapintani, kérdezze meg orvosától. Próbálja meg utánozni azt, ahogyan orvosa vizsgálja. Tapasztalja ki, hogy melle általában milyen. Ha az alsó ív alatt feszes, az normális. Módszeresen tapintsa végig a mellét; A., körkörös, B., függőleges, C., és kifelé irányuló mozdulatokkal. Mindig ugyanúgy végezze. A módszeres vizsgálat segítségével mellét alaposan átvizsgálhatja, megtanulhatja, hogy általában milyen. Majd vizsgálja meg bal mellét a jobb ujjhegyével. Tapintsa végig a kulcscsont alatti területet és a hónaljakat (nyirokcsomóduzzanatok) is. Mellét tükör előtt is (vagy akár zuhanyozáskor is) vizsgálja át minden hónapban. Elölről és oldalról is nézze meg a melleket, először lógó karokkal, majd csípőre és tarkóra tett karokkal is. Győződjön meg róla, hogy nem történt-e bármilyen változás. ELENA l BODONI, DDS. Fogorvos 35 East 38tb Street, Suite 1D New York, NY 10016 Telefon: (212)499-9083 Tel/Fax: (212)475-5659 Személyhívó:(917) 598-1438 E-mail: BodoniDDS@aol.com Cserey Erzsi TV Manhattanban CABLE 56 RCN 118 minden hétfőn este félhatkor: "Művészeti Fórum" Tel:(212)861-7981
