A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-02-08 / 38. szám
4 A HÍD Amerika hírei 2002. FEBRUÁR 8. Röviden ■ Csökkent a munkanélküliség Az Egyesült Államok Munkanélküliségi mutatója váratlanul 5,6 százalékra esett vissza januárban és 6 hónapja most vesztette el a legkevesebb ember az állását. Ez az eredmény jó jel a gazdasági fellendülésre nézve. A ráta decemberben 5,8 százalékon állt, így az év első hónapjában május óta először volt kisebb a korábbinál. A munkahelyek száma 89 ezerrel csökkent, a decemberi 130 ezerhez és a novemberi 355 ezerhez képest. A kiskereskedők április óta most adták a legtöbb állást, míg a gyárak szeptember óta nem veszítettek ilyen kevés alkalmazottat. Ezeknek az adatoknak köszönhetően több vásárlónak jön meg újra a kedve a pénzköltéshez, ezzel segítve a gazdasági fellendülést. ■ ZŰR AZ ŰRBEN A Nemzetközi Űrállomás (1SS) vezérlőrendszere hétfőn fedélzeti számítógép meghibásodása miatt átmenetileg megbénult és a napelemek nem tudtak kinyílni. A rendellenesség, amely az orosz Mir űrállomáson gyakran előfordult, de az ISS-en most először, csak négy órán át tartott és a háromtagú legénység nem volt veszélyben - mondta James Hartfield, a Cape Canaveral-i űrközpont szóvivője. Az orosz repülésirányítók csakhamar újraindították a számítógépet, amely néhány órán belül teljesen visszanyerte működőképességét. Mindamellett még jó néhány órába, talán eg)' napba is beletelik, amíg a két amerikai asztronauta és az orosz kozmonauta visszakapcsolja az összes kevésbé fontos berendezést és tudományos kísérleti műszert. Ezeket energiatakarékosság céljából állították le, ugyanis a napelemek megfelelő tájolása nélkül elég korlátozott az energiaellátás - jelezték a NASA szakértői. ■ Terroristákat segített Irán Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter vasárnap azzal vádolta Iránt, hogy segítséget nyújtott a táliboknak és az al-Kaida terrorhálózat gerilláinak az elmeneküléshez Afganisztánból. Rumsfeld szavai öt nappal azután hangzottak el, hogy George Bush amerikai elnök az Unió helyzetét ismertető beszédében “a gonoszság tengelyéhez” tartozó országnak minősítette Iránt is - Irak és Észak-Korea mellett. Ez a minősítés többekben némi meglepetést, egyesekben megütközést keltett. Jack Straw brit külügyminiszter a héten Washingtonban jár\ra szükségesnek is tartotta, hogy finoman elhatárolódjék Bush “sarkos” álláspontjától: azt hangoztatta, hogy mind Nagv-Britannia, mind az Egyesült Államok bizonyos különbséget tesz a reformista szemléletű választott iráni kormányzat és a szabadságot ellenző iráni hatalomgyakorlók között. A külső megfigyelők viszont eközben bizonyos különbséget tehetnek Colin Powell amerikai külügyminiszter és Rumsfeld védelmi miniszter álláspontja között, legalábbis Irán megítélését illetően. Powell a minap még arról beszélt, hogy az Egyesült Államok által a terrorizmus ellen indított háború eddigi fejleményei, az afganisztáni harcok során Irán alapvetően pozitív szerepet játszott. Ehhez képest újszerű Rumsfeld állítása, hogy Teherán segítette a tálibok és az al-Kaida terroristák menekülését. A Time hírmagazin legfrissebb száma egyébként azt jelenti a nyugat-afganisztáni (vagyis az iráni határhoz közel eső) Héráiból, hogy onnan nem sokkal a tálibok novemberi összeomlása előtt mintegy 250 vezető tálib, illetve al-Kaida tag menekült át Iránba. DAVOS: NEM! -NEW YORK: IGEN (folytatás a címlapról) A felszólalók között volt a Bush kormányzat két vezető személyisége: Paul H. O’Neill a pénzügyi- és Colin L. Powell a külügyi tárca vezetője. O’Neill közölte: Washington leállította az Argentínának nyújtott segélyeket, mivel az ottani kormány nem volt hajlandó reformokat bevezetni. Powell kifejtette: az Egyesült Államok “lecsap a terrorizmusra, bárhol is fenyegesse a szabad embereket”, még akkor is, ha szembe kell szállnia “gonosz rendszerekkel”, amint Bush elnök nevezte őket. A hallgatóság egyik részében ez nyugtalanságot, a másikban ellenzést váltott ki. A szombati napon a vita középpontjában a gazdasági kilátások, Európa jövője és a Közel-Kelet kérdései álltak. Szinte minden felszólaló elismeréssel illette az Egyesült Államokat az Afganisztánban folytatott háborút illetően. Ugyanakkor azonban több európai és más diplomáciai vezető annak az aggodalmának adott hangot, hogy mivel Bush elnök “a gonoszság tengelyének” nevezte 1 rákot, Iránt és Észak-Koreát ez azt jelenti, az Egyesült Államok, mint harcban álló szuperhatalom keresi a kötekedési lehetőséget. Abdullah jordániai király hangsúlyozta: “A világ közösségének el kell határoznia magát arra, hogy' haladéktalanul megoldja az arabizraeli viszályt”. A vasárnapi megbeszéléseken a bioterrorizmus, az Iszlám, Észak-írország, valamint Latin Amerika problémái kerültek megvitatásra. Este sokan még az utóételt is otthagyták a méregdrága 65-ös utcai Dániel vendéglőben, hogy visszamenjenek a Waldorfba találkozni Bili Clinton, volt amerikai elnökkel. A hétfői, egyben utolsó nap a vállalati igazgatás kérdéseit, ezen belül a válságok megoldását, a tehetségek oktatását és az alkalmazottak különbözőségét tárgyalták meg a jelenlévők. Szinte állandó jelleggel felmerült a közel-keleti kérdés és különösen a szövetségesek próbáltak nyomást gyakorolni Washingtonra a megoldás kieszközlése érdekében, hangsúlyozván, hogy addig nem győzheti le a terrorizmust, amíg fennáll ez a viszály. A nappali értekezéseket természetesen díszvacsorák követték főként a “Ebur Seasons” (Négy évszak) nevű igen előkelő vendéglőben. A több, mit 2700 résztvevő, köztük a világ 1000 vezető vállalatának főnöksége nem valami sok eredménnyel, de bizonyára elégedetten tért haza. A vélemények eltérőek voltak, különösen a gazdasági pangás tartamát illetően. Egyesek nem osztották az amerikaiak derűlátását, sőt esetleg további hullámokat helyeztek kilátásba. Kofi Annan ENSZ főtitkár záróbeszédében igen érdekes dolgokat vetett fel: “Ebben a teremben talán senki sem érzi magát olyan gazdagnak, vagy hatalmasnak, mint azt mások képzelik róla. Ennek ellenére úgy vélem, hogy önök — legyenek az üzleti élet, a politika, avagy a véleménykialakítás vezetői - maguk is tudják milyen szerfelett kiváltságos helyzetben vannak embertársaik nagy többségéhez képest, mind életszínvonal, mind hatalom és befolyás tekintetében.” Emlékeztette továbbá hallgatóságát, hogy a brazíliai Porto Alegre városában egy nagyobbszabású, ellenlábas tábor gyűlt össze. “Ez a Világ Szociális Fóruma elnevezést kapta és célja éppen a jelen értekezlet bírálata, valamint annak kinyilatkoztatása, hogy önöket kizárólag a gazdaság, illetve a haszon érdekli és nem törődnek gazdasági tevékenységük társadalmi hatásaival. Önöktől függ, hogy ezt megcáfolják olyan tettekkel, amelyek kézzelfogható eredményeket hoznak az elnyomottak, kizsákmányoltak és kirekesztettek számára.” Városnézésre aligha kerülhetett sor, mivel tiltakozók ezrei megállás nélkül tüntettek és bizony nem kevés munkát adtak a rendőrségnek. Ezek a megmozdulások azonban viszonylag békések voltak és erőszakra alig került sor. A felvonulók száma is sokkalta kevesebb volt, mint a közelmúltban lezajlott, hasonló európai összejövetelek esetében. Minden esetre, a New York-i rendőrség felkészültsége és magatartása, valamint a város lakóinak fegyelmezettsége elismerést érdemel. Az USA már a Bagdad elleni csapásra készül? Az Egyesült Államok hadgyakorlatokkal, titkosszolgálati kapcsolatokkal és politikai tárgyalásokkal készül arra, hogy katonai csapást mérjen Irakra. Ezt az információt az Ar Raja című katari arab újság közölte egy másik öböl menti állam “magas rangú tisztségviselőjére” hivatkozva. A lap értesülése szerint a Bagdad ellen irányuló amerikai támadásnak az lenne a célja, hogy megbuktassa Szaddám Húszéin iraki elnök rendszerét. William Burns közel-keleti amerikai megbízott legutóbbi utazása során éppen Szaddám megbuktatásához igyekezett politikai támogatást szerezni a térségben - olvasható az Ar Rajában. Jóllehet az öböl menti arab államok kormányai hivatalosan mind azt bizonygatták, hogy ellenzik az Irak elleni támadást, az újságot informáló tisztségviselő azonban - aki kérte neve említésének mellőzését - kijelentette: ezek csupán hivatalos politikai nyilatkozatok, a nem hivatalos álláspont azonban éppen ennek az ellenkezője. Az USA szeme előtt olyan eljárási mód lebeg, amely hasonlatos lenne az afganisztáni tálib rezsim bukásához - írja az Ar Raja. Ennek megfelelően Washington a fordulat véghezviteléhez meg akarja magának nyerni az észak-iraki kurdokat és a dél-iraki siíta ellenzéket. A kurdok és az ellenzék emberei aztán a Bagdad elleni ostrom idején hasonló szerepet játszhatnának, mint Afganisztánban az Északi Szövetség. Az iraki elnök csak úgy húzhatná ki a fejét az egyre szorosabb hurokból, ha megengedné az ENSZ fegyverellenőreinek a visszatérését. Akkor ugyanis az Egyesült Államok számára lényegében lehetetlenné válna a támadás igazolása.
