A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-04-19 / 48. szám
12 ahíd Színes 2002. ÁPRILIS 19. SÖR A TAXIBAN Korszerű mackóízlés Gaál Péter Gyakran néznek rám az emberek úgy, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Nem hisznek a fülüknek, amikor kiderül, hogy egyeden csepp alkoholt sem iszom. Koccintáskor, születésnap, vagy szilveszter esetén se, de azért a poharat kézbe veszem. Mivel mindenkit elfoglal a saját itala, én azonnal leteszem a magam innivalóját az asztalra és kész. Nem is tűnik fel senkinek, hogy bele sem kortyoltam a piába. Bevallom azért nem iszom, mert nem ízlik az ital. A bortól ég a gyomrom, mert sok a savam. A töményét egyszerűen nem bírom lenyelni, éget. A sör keserű. Édesszájú lévén nem szeretem. A pezsgő pedig a sok szénsav miatt felfúj. Mentheteden vagyok, nincs más megoldás, mint a tej. Azt viszont szeretem! Van még egy dolog, ami miatt szívesen lemondok az italozásról. Gyermekkori élményem olyan mélyen agyamba vésődött, hogy azt onnan ki nem lehet törölni. Ugyanis volt a szomszédunkban egy család. Idős férj és felesége, illetve a házaspár felnőtt fia és annak asszonya. Az idős Papa minden héten legalább egyszer berúgott. De oly nagyon, hogy állandóan kezét-lábát törte részegségében. Addig ment ez így, amíg egy taxi el nem gázolta. Belehalt. Fia ugyancsak szerette a piát. O azonban szorgalmas ember lévén mindig akkor látott neki a ház tatarozásához, amikor alaposan be volt rúgva. Rendre felmászott a tetőre és igazgatta a cserepeket. Soha nem tudott ép bőrrel lejönni a tetőről. Volt amikor mind a két kezét és mind a két lábát eltörte a zuhanást követő földetérésben. Májzsugorban halt meg. Felesége özvegyen követte a sírba. Őt is a szesz emésztette el. Szerencsétlen Mama mindenkit elkísért az utolsó útjára, férjét, fiát, menyét, majd a fájdalomban szabályosan megszakadt a szíve. Hát ezért sem iszom. Nagy betegség az italozás. Ráadásul úgy tűnik mentheteden az, aki borban, sörben, pálinkában, stb, keresi az igazságot. S bár azt soha nem találja meg egyetlen alkoholista sem, de önmagát rendre kínos helyzetbe hozza. Ittas vezetés és gázolás, garázdaság, erőszakos cselekmények, ölés. Mind-mind az italra vezethető vissza. Nemrégiben például egy részeg férfi azzal fenyegette meg Kínában a rendőrséget, hogy ha nem adnak neki inni, felrobbantja magát. A 37 éves Fan Csing-csün Senjang városában jól becirokpálinkázott, majd egy taxiba vette be magát és közölte a sofőrrel, hogy robbanószerkezet van nála, amit működésbe hoz, ha nem kap még valamit inni. Az autót — tisztes távolságban - körülvevő rendőrök némi tanakodás után ráálltak, hogy teljesítsék a követelést és elrohantak sörért, amelyet fel is szolgáltak Fannak. Ezután a férfi kényelmesen sörözni kezdett az autóban, a rendőrök pedig feszült idegekkel várakoztak. Fan jól bírta a sört is, nem tagiózta le az ital. Csaknem két és fél órán át tartott már a rendőrök számára igencsak kényelmeden, Fan számára viszont igen kellemes helyzet, amikor meglepetésszerű rendőrkutyás támadást intéztek a részeg ellen és végre legyűrték. Fannál nem találtak semmiféle robbanószerkezetet. Csin-csüng azóta kijózanodott és azon elmélkedik, vajon mennyit kap ezért a sörözgetésért. Aligha érte meg - úgy gondolom! A medvék a jelek szerint már a méznél is jobban szeretik a fűrészekhez használt biorepceolajat. Az Ausztriában jelenleg szabadon élő 25-30 medve által okozott károk között ugyanis az első helyen áll a repceolajas hordók kilyukasztása és dézsmálgatása. Az osztrák macik a Természetvédelmi Világalap (WWF) osztrák szervezetének szakértője szerint mostanra szinte kivétel nélkül felébredtek téli álmukból. Valószínű, hogy a még nem túl nagy népességükben idén is van szaporulat, de bizonyíték erre még nincs, mert a kései nagy havazások miatt a medvék lakta vidékek még nehezen járhatók. A medvék Ausztriában Karintiában, Stájerországban, Tirol keleti részén és Alsó-, valamint Félső-Ausztriában élnek - derül ki a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) jelentéséből. A stájerországi mackók a legszaporábbak: 1990 és 1999 között legalább 18 bocsot hoztak a világra. Karintiában viszont csökken az utódok száma, mert a szomszédos Szlovéniában vadásznak a medvékre. Ausztriában a szakértők szerint mintegy 100 medve számára van megfelelő természetes élettér. A mackók okozta károkat pontosan jegyzik, ám eddig nem voltak vészesek: a kárösszeg 1999-ig évente 100-130 San Diegóból St. Louisba érkezett az amerikai Erik Linbergh, aki arra vállalkozott, hogy megismétli nagyapja, Charles Lindbergh 75 évvel ezelőtti legendás repülését az Atlanti-óceán fölött. A nagyapa volt az első, aki - törékenynek tűnő, Spirit of St. Louis nevű, egyfedeles gépén, - 1927. május 20-21- én, egymaga és leszállás nélkül tette meg az 5750 kilométeres utat New Yorkból a párizsi Le Bourget repülőtérre, 33 óra és 32 perc alatt. Unokája május elsején ismétli meg a mutatványt egy korszerűbb, de hasonlóan kicsiny, Lancair Columbia 300 típusú gépen. A 75 évvel ezelőtti repüléshez kapcsolódó ünnepélyes megemlékezés azonban már a hét végén elkezdődött, amikor Erik Lindbergh San Diegóból St. Louisba repült - akárcsak annak idején nagyapja, akinek gépét San Diegóban építették, útját pedig St. Louis-i üzletemberek finanszírozták. A Lindbergh-unoka gépét az Oregon államban található Bend műhelyeiezer schilling között volt. A méhkaptárokat nem látogatják túl gyakran, viszont nagyon szeretik a bio-repceolajat, ugyanakkor nem lelkesednek a biológiailag lebontható, de szintetikus hidraulika-olajért. A bio-repceolaj az erdészetben használatos gépi fűrészekhez szükséges, és a hordókat általában kint hagyják a terepen, így szinte terített asztalt kínálnak a mackóknak. A salzburgi állatkertben már azzal is kísérleteztek, hogy a repceolajhoz adalékot keverve elriasszák az éhes macikat a “fűrészétektől”, de nem találtak megoldást. Lehetne a bioolaj helyett petróleumot használni, de ezzel kár lenne szenynyezni és rongálni az erdőket. A teafa-olajnak két nagv hátránya is van: nagyon drága, és nem lehet elvárni az erdészeti munkásoktól, hogy egész nap szagolják. így ma csak egy megoldás kínálkozik: nem hagyni a hordókat az erdőben. A másik gond az ausztriai medvenéppel, hogy túl bátor: nemigen fél az embertől. A szakértők külön csoportot hoztak létre a medvék elriasztására: ártalmatlan gumilőszerrel és petárdákkal zavarják el az emberekhez túl közel merészkedő mackókat, de azok többsége rettenthetetlennek bizonyult. Csupán egyet sikerült végleg elűzni az emberek közeléből. ben készítették, összesen 289 ezer dollárért. Műholdas kapcsolatteremtő eszközök és biztonsági fékrendszer is található rajta, átlagsebessége 296 kilométer óránként. A Spirit of St. Louis 10 580 dollárba került, átlagsebessége óránként 174 kilométer volt. Az egyébként Seattle közelében élő, pilóta- és művészként tevékenykedő Erik Lindbergh a várakozások szerint nagyapjához képest jóval rövidebhen, 17-21 óra alatt teszi majd meg ugyanazt az utat az Atlantióceán két partja között. Erik már a hét végén átutazott New Yorkba, a két hét múlva esedékes, óceán fölötti repülőút kiindulópontjára. A repülésnek jótékonysági célkitűzései is vannak. Bevételéből támogatnak egy St. Louis-i alapítványt, illetve Erik Lindbergh fel kívánja hívni a figyelmet egy, az ízületek elváltozásával járó reumás betegségre (rheumatoid arthritis), amelyben ő maga is tizenöt évig szenvedett, mielőtt gyógyszeres kezeléssel sikerült meggyógyítani. „Félrelépő” aknászcsizma „Félrelépő” aknászcsizmát fejlesztett ki egy francia mérnök. Christophe Cayrol csúcstechnológiát képviselő csizmája automatikusan elrándítja viselőjének lábát, mihelyt az re tett taposóaknához közelít. A 41 éves mérnök lábbelijéhez fémdetektor és antenna is tartozik, továbbá a ábszárakra csatolható két elektródasor - ezek adják a lábaknak közvetlenül az „elrándítási parancsot". A csizma viselőjének lépteit amúgy a derékszíján lévő kis doboz, irányítja. A lábbeli működése azon alapul, hogy csaknem minden aknában van fém alkatrész, amelyet érzékelnek a detektorok. Ezek vészjelzésüket a derékszíjon hordott doboznak továbbítják, amely azután elektromos impulzusokat adva a lábszárakon lévő elektródasoroknak, módosítja a csizma viselőiének lépéseit. Cayrol már elindította a szabadalmaztatási eljárást és a francia hadsereg érdeklődést mutat az aknaelhárító csizma sorozatgyártása iránt. A feltaláló szerint az aknacifrárító csizma legfőbb előny e, hogy viselőjének reakcióideje 20 ezredmásodperc, míg a korábbi riasztókkal- amelyek akusztikusán jelezték az aknát - tízszer lassabban képes csak reagálni az ember a veszélyre. Egyben hangsúlyozta, hogy az aknaelhárító csizma nem akna felderítésére szolgál, hanem a nehezen megtisztítható terepen segít az aknátlanításban. Egy pár csizma elkészítése 15(K) euróba kerül majd. ENSZ- statisztikák szerint a világon évente 25 (XX) ember hal meg vagy lesz nyomorék taposóaknák felrobbariása következtében. Szakértői liecslések szerint jelenleg több mint hatvan országban 100-250 millió taposóaknát rejt a talaj. Különösen súlyos a helyzet mintegy húsz. országban, ahol az. elmúlt években harcok folytak - például Afganisztánban. Kambodzsában, Angolában. Szomáliában, Mozambikban, Horvátországban és Boszniában. Lindbergh unoka nagyapja nyomán
