A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-01-04 / 33. szám
FÜGGETLEN AMERIKAI m im • THE BRIDGE ' ■ Afganisztáni békeeró A vasárnapi tárgyalások eredményeként megállapodás jött létre az afganisztáni nemzetközi békeerő felállításáról (2. oldal) Hogyan kérjük a MAGYARIGAZOLVÁNYT A Határon Túli Magyarok Hivatala tájékoztatót közölt a kedvezménytörvény végrehajtásának részleteiről, Igazolványigénylési útmutató néven. (4. oldal) Varázslat a Varázsfuvolával A karácsony előtt New York-ba érkezett ajándékcsomagok közül néhányban ott lapult egy különleges CD: a hazai hanglemezkiadás zenepedagógiai meglepetése. (11. oldal) • Sikertelen sztrájk A légiforgalmi dolgozók január 2-án kezdett sztrájkja a 15. órában kifulladni látszik - közölte Péterffy Gábor, a Hungarocontrol Magyar Légiforgalmi Szolgálat szóvivője szerdai sajtótájékoztatőjánn, Budapesten. Hozzátette: az a három alkalmazott, aki szerda reggel nem vette fel a munkát, délután két órakor már jelezte, hogy dolgozni szeretne. Mudra István, a Hungarocontrol igazgatója úgy véli: a Magyar Légiforgalmi Szolgáltatók Szakszervezete (MLSZSZ) nem törekedett megállapodásra az egyeztető tárgyalásokon. Bakos József, a Hungarocontrol légiforgalmi főosztályának vezetője szerint bebizonyosodott, hogy a munkavállalók nem ismerték a munkaadó december 14-én közölt bérrendezési ajánlatát. Mint mondta, kiderült, hogy a szakszervezet nem tájékoztatta megfelelően a dolgozókat. A sztrájkban résztvevő munkavállalók - a munkaadó szerint - megfelelőnek találták a Hungarocontrol ajánlatát, és felfüggesztették a sztrájkot. A munkáltató tájékoztatása szerint a szerda éjfélkor megkezdett sztrájk során a 93 érintett alblmazottból 15- en függesztették fel munkájubt. AZ ÉV Márer György “A félelem időszaka már untig elég hosszan uralkodott. A kétkedések kora végétért. Ettől a pillanattól kezdve politikailag helytelennek nyilvánítom a cinizmusnak minden olyan megnyilvánulását, hogy New York nem kormányozható, New York nem irányítható, New York nem ér semmit - mondotta Rudolph William Giuliani, az Egyesült Államok volt főügyésze, amikor 1994 január elsején letette a hivatali esküt, mint New York város 107. polgármestere. A szavakat pedig tettek követték, és az új seprő jól sepert! A bűnözési arányszám rövid idő alatt olyan esést mutatott, amilyenre kevés példa volt. A többség örült, a kisebbség elmarasztalta túlságos szigoráért. Am a város képe megváltozott nemcsak a közbiztonság tekintetében, de a tisztaságot illetően is. Aki közvetlenül az ő hivatalba lépése után egy ideig nem volt New Yorkban, majd eljött a városba, szinte meg sem ismerte. Az utcák ragyogtak a tisztaságtól és a rendőrség őrjáratai vigyázták a polgárság nyugodalmát. Rövidesen mindenki úgy tekintett New York-ra, mint a világ fővárosára és valójában az is lett Giuliani kormányzata alatt. Az ő szemszögéből nézve forradalmi változások történtek. Vereséget szenvedtek azok az erők, amelyek megbénították az ő szeretett városát, nevezetesen a liberálisok, a lapok vezércikkírói, a szakszervezeti főnökök, az érdekképviseleti csoportok, a faji politika kiforgatói, tehát mindazok, akik nézete szerint saját különleges előnyeik hajhászói voltak, mégpedig a város jólfelfogott érdekeinek rovására. Munkáját olyan nagyra értékelték a polgárok, hogy első hivatali időszakának lejártával újraválasztották, ami bizony nem volt kis dolog, ha megfontoljuk, hogy ebben a világvárosban ötszörannyi a demokrata, mint a republikánus és Giuliani az utóbbi párt jelöltjeként indult. A második négy esztendőben a hullámhegyeket hullámvölgyek követték. A polgármester ugyan folytatta a megkezdett munkát, de már nem tudott olyan látványos eredményeket felmutatni, mint első megbízatása alatt. Sok ellenséget is szerzett magának meg több olyan dolog történt, ami nem szolgált előnyére. Később elhatározta, hogy benevez a versenybe New York Állam szenátori címének elnyeréséért az akkori First Lady, Hillary Clinton ellen. Ebben azonban megakadályozta egészségi állapota, ugyanis orvosai prosztata rákot állapítottak meg. Be kellett tehát dobnia a törölközőt, de a polgármesterséget nem volt hajlandó feladni. A kezelések jó eredménnyel jártak és a munkáját is képes volt ellátni. A dolgok azonban a magánéletében sem mentek valami jól. Elromlott a házassága és a dolog annyira elmérgesedett, hogy felesége kiebrudalta a polgármesteri lakból is. Giuliani, mint minden erős egyéniség eléggé robbanékony is. Néha talán kissé túl erélyesen, a bocsánatkérés legcsekélyebb árnyalata nélkül utasított vissza egyes jogos, vagy éppen jogtalan bírálatokat és ezzel sok embert maga ellen fordított. Minden esetre azt a benyomást keltette a városi polgárság körében, hogy olyasvalaki ül a polgármesteri székben, aki irányító szerepet tölt be. Az ilyen erős egyéniségek ugyanakkor azt a tévhitet váltják ki, hogy nincs hely az ellenzék, avagy az övétől eltérő vélemények számára. Második hivatali időszakának végeidé tehát sokat vesztett népszerűségéből. Mivel pedig a törvények szerint úgysem indulhatott harmadszori újraválasztásáért, csak tengett-lengett a városházán és bár ugyanolyan lelkesen végezte munkáját, mint azelőtt, de törekvéseinek nem volt látszata! Amerikai politikai kifejezéssel élve “lame duck”, volt, szószerinti fordítással megbénult kacsa, vagyis olyan politikus, aki megbízatásának utolsó hónapjait tölti, de újra nem választható. Ekkor történt a szeptember 11-i terrortámadás New York ellen, amelynek áldozatul esett Giuliani egyik büszkesége, a World Trade Center, a Világkereskedelmi Központ, amelyet ő a világ pénzügyi irányító gócának tartott és joggal. A városban visszájára fordult az élet! A polgárságon előbb a félelem, majd a bizonytalanság lett úrrá. Mindenki újabb merényletektől tartott. Rengetegen elvesztették a munkájukat és a már amúgyis jelen lévő gazdasági pangás szinte válsággá fajult. Rudolph Giuliani azonban ott állt a vártán! Reményt plántált a new yorkiakba, az áldozatok hozzátartozóiba, mondhatni az egész ország népébe, hiszen a terroristák orvtámadása végső fokon az egész Egyesült Államok ellen irányult. Egyik pillanatban a mentési munkálatok résztvevőit lelkesítette, a másikban egy áldozatul esett tűzoltó, vagy rendőr temetésén vett részt, gyászmiséken volt jelen, rohant naphosszat. Pillanatonként máshol tűnt fel és mindenütt, mindenki számára volt egy-egy lelkesítő szava. Egyszerűen nem lehetett tudni, hogy aludt-e egyáltalán és ha igen, mikor? (folytatás a 3. oldalon)
