A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-02-07 / 6. szám
A HÉT 9 Egy ösmeretlen amerikai magyarról — PORTRÉVÁZLAT KISS EMILRŐL A BANKÁRRÓL ÉS AZ EMBERRŐL. — Ezt az Írást — elég szokatlanul — némi magyarázattal kell bevezetni, hogy eltüntessük a mosolyt vagy a bosszankodást ama olvasók arcáról, akik azt hiszik, — a maguk szempontjából jogosan, — hogy a címadásnál elirtuk magunkat vagy a nyomda hibázott. Kiss Emilről írunk és azt adjuk címül, hogy egy ösmeretlen amerikai magyaról szól az Írásunk? Hát ösmeretlen a legösmertebb amerikai magyar? Ösmeretlen lehet az a Kiss Emil, akinek a neve huszonöt esztendő óta minden amerikai magyar újság minden példányában szerepel? Ösmeretlen lehet az a Kiss Emil, akinek a címét — mondjuk a régi címét, hogy 133 Second Ave. — noteszben való megnézés nélkül minden amerikai magyar betéve tudja — jobban a történelmi dátumnál az 1848-at is beleértve — New Yorktól Cubán át San Franciscoig, nagy városokban csakúgy, mint west virginiai bányatelepeken, mindenütt, ahol magyar izom feszül, magyar verejték szivárog, magyar gondolat vajúdik, magyar sóhaj száll, magyar nóta csendül, magyar gudbáj hangzik és amerikai magyarul beszél az anya a gyermekéhez? Ösmeretlen lehet az a Kiss Emil, akinek a neve fogalom, egyértelmű Magyar-Amerikával nemcsak itt, hanem Magyarországon is elannyira, hogy ha Budapesten, Kassán, Ungváron vagy Büdszentmihályon akármilyen kapcsolatban amerikai magyarokról esik szó, mindjárt arról is beszélnek, hogy igen ott van Amerika, ahol a Kiss Emil bankár van ? Hogy lehet hát a Kiss Emilről szóló cikknek ezt a címet adni: “Egy ösmeretlen amerikai magyarról?” * * * Pedig lehet. Nem elírás vagy sajtóhiba a cim. Tudatosan irtuk azt, hogy egy ösmeretlen amerikai magyar portrévázlatát mutatjuk be, A HÉT olvasóinak mert az amerikai magyarok csak Kiss Emilt a bankárt, a nagystílű üzletembert ösmerik és azt is csak messziről, a hire vagy a híressége révén, a publicitás, a nyomtatott betű megrajzolásában. Azt tudják róla, amit a bankházáról Írnak és hirdetnek. Hogy kis üzletből, a maga erejéből, hatalmas nagy pénzintézetté fejlesztette vállala tát. Hogy a pénzküldés rendszerét tökéletesítette, hogy neki van a legtöbb ügyfele, hogy ben ne bíznak legjobban, hogy Magyarország és Amerika között ő teremtett pénzügyi kapcsolatot, hogy a hivatalos Magyarország minden adandó alkalommal őt tünteti ki komoly pénzügyi transakciók lebonyolításánál, hogy a magy. kir. államvasutak menetjegyirodájának, a magy. kir. postatakarékpénztárnak is Kiss Emil a képviselője az Egye sült Államokban, hogy most amikor 25 esztendős a vállalata — uj, tágasabb, ragyogóbb hely ségbe költözött, stb., stb. Ezt tudja Kiss Emilről a bankárról minden amerikai magyar. De mit tud Kiss Emilről, az emberről ? És miért nem tudott róla eddig, hisz itt él. itt dolgozik közöttünk Magyar-Amerikában negyedszázada? Azért, mert csak most érkezett el az ideje, hogy benne az embert is megösmerjék. Morgannak — pedig ő Morgan — is várni kellett. Előbb a bankár Morgant ösmerték és csak azután az embert. Fordnak is várni kellett, még Rockefellernek is, ami nem akar összehasonlítás lenni, csak megállapítása annak, hogy a mi igazság és logikus nagy méretek között, logikus és igaz szükebb határokban is. Előbb naggyá kell lenni üzleti téren, előbb legendának, a siker legendájának kell szövődni valakinek a neve köré és csak azután akarják megösmerni az embert. Hogy milyen ember is lehet az, akinek minden sikerül, aki a célját mindig eléri és előre tudja, hogy eléri? Hogy milyen ember is voltaképen az a Kiss Emil? * * * Portrévázlat lesz csak ez a rövid irás és nem életrajz. Most, amikor hozzáfogtunk, érezzük csak a feladat nehézségét. Meny nyivel könnyebb a dolga a piktornak vagy a szobrásznak. Maga elé ülteti és lefesti, úgy, ahogy látja. Az arcát, a szemét, az alakját. Egy pár színfolt a háttérben, egy pár erősebb ecsetvonás a jellegzetességek kiemelésére — és kész a portré. Ezt már megcsinálta nagyon kitünően Halmi mester. De a portré, a szobor mozdulatlan, néma és ha még olyan kitűnő is, nem lehet belőle megösmerni az embert. Kiss Emil az ember, a lélekbúvárnak, a gyakorlott emberösmerőnek is nagyon nehéz probléma, mert Kiss Emil csodálatos akaraterővel, a beleidegződött szerénység tulzásbamennésével és a hallgatnitudás nagyszerű tréningjével tud vigyázni arra, hogy ne ösmerjék meg. így is mondhatnám: tetszeleg önmagának azzal, hogy benne az embert, a felmelegedni tudó, befelé élő, mindig altruista szempontokkal mérő, a szépet az emberben, a természet ben, a művészetben rajongva értékelő szivembert ne ösmerjék meg. Nem óvatosságból teszi ezt, hanem mert hisz abban, hogy az igazi értékeket nem szabad mutatni, mert azt kérkedésnek vehetik. * * * Magyar-Amerikában tán ő csinálta a legszebb karriért, nemcsak azért mert szegényen kezdte, sokat dolgozott és sokra vitte, — de mert senkinek se a lekötelezettje, ellenben nagyon sokan a lekötelezettjei neki. És ez sincs véletlenül igy. Ezt is tudatosan rendezte. Ez is életszabály, meggyőződés nála, mert a lekötöttség — még a legcsekélyebb mértékben is, — a cselekvés függetlenségét korlátozhatja, ezt pedig Kiss Emil önmagával szemben nem tűri. Pihenni nem tudó, ambíciót fütő energia, lehetetlent nem ösmerő akaraterő halmozódott fel benne. Megvannak a célkitűzései — mint a hadvezérnek — és azzal a biztos, önmagában bizó tudatossággal megy a kitűzött cél felé, hogy azt pontosan, progam szerűen el is éri. Ennek és meggyőződéses üzleti konzdrvatizmusának — amely nem téveszthető össze a modern irányzatok, a technikai fejlődés gazdasági vonatkozásainak gyors fel nem ösmerésével — köszönheti üzleti sikereit, az elért eredményeket, amelyekre nem büszke, mert azok elérését a maga kötelességévé tette. * * * Hideg embernek hiszik Kiss Emilt azok, akik nem ösmerik vagy akik csak az arcát ösmerik. Nem is tudják elképzelni, hogy annak az embernek, aki egész életét az üzletnek szentelte. aki itt nehéz küzdelmek árán bámulatos szorgalommal és a munka odaadó szeretetével az üzleti siker hegyére ért fel, melegebb érzelmei, baráti megnyilatkozásai, esztétikai gesztusai is lehetnek és hogy Kiss Emil az üzletember szenvedélyes rajongója a művészet, az irodalom örök értékeinek. Pedig igy van. Szűk, baráti környezetben felenged a hidegség Kiss Emil arcáról, az élet szépségeinek napsugarai felolvasztják a jégkérget és egy uj, egy más Kiss Emil van előttünk. Egy Kiss Emil, aki hiszi és vallja, hogy a vagyoni függetlenség, a pénz nem cél cscak eszköz, az élet örök szépségeinek, a művelődés fejlesztésének megszerzésére, a mások segítésére. Ez az ő életszabálya értteti meg belső szükségből sugalmazott jótékony cselekedeteit, a mindenkin való segíteni akarás vágyát és azt a szenvedélyt, amellyel nemcsak nagybecsű képek, szobrok gyűjtésére vetette magát, hanem a művészet céljainak megösmerésére is. Ez Kiss Emil az emberbarát, a műgyűjtő és müértő. De az embersegitésben is makacsul hű maradt alapelvéhez: hogy a jó cselekedete akkor értékes, akkor erény, ha nem hivalkodva, de ismeretlenül nyilvánul meg. Ha arról csak ő tud. * * * Kiss Emil, bár aránylag még fiatal ember, visszavonulhatna a magán életbe. Az üzleti világban elérte mindazt — anyagiakban csakúgy mint elösmerésben — amiről 25 esztendő előtt mint merész, de biztosan beteljesedő álomról álmodozott. De nem vonul vissza. Érzi, hogy még mindig tehet szolgálatot Amerikának, Magyarországnak és az amerikai magyarságnak, mert Kiss Emil nemcsak az eszével, a munkabírásával, de a leikével is él üzletének, amelyet hivatásásának tart. Az amerikai élet sok ilyen példát mutat. Hoover, Mellon dúsgazdag emberek. És lám mindakettő miniszter évi 12,000 dollár fizetéssel — mert a köznek akarnak dolgozni. Kiss Emil is alárendeli a köznek, Magyar-Amerikának a m a g a életét. Ezért nem vonul vissza, hanem dolgozik tovább. * * * Mi lett volna ebből a fegyelmezett agyú, acélos, nagystílű emberből, ha 25 esztendővel ezelőtt az amerikai életbe sodródik, az amerikai gazdasági életbe kapcsolódik, ahol csakugyan még ma is határtalanok a lehetőségek ! Mert alkalma sokszor volt rá. Hivták. De nem ment. Valami megmagyarázhatatlan — az amerikaiak előtt érthetetlen — fanatizmus forrasztotta össze Magyar-Amerikával. (Ellen tudott állni a csábításnak, a dollárhalmaz varázslatos fényének, nem vándorolt ki Magyar-Amerikából Nagy Amerikába. Amerikai magyar maradt. Ez volt legnagyobb teljesítménye, ezért nagy érték, ezért kell megbecsülni és ezért készült róla ez a betűkből összerakott portrévázlat — a negyedszázad emlékére. Megjöttek az uj lemezek Helyi vevők jöjjenek, vidékiek kérjenek gazdag árjegyzéket. Nagy raktár pianó-rollokban. — Beszélőgépek potom áron FAZEKAS LAJOS 1436 First Ave., New York a 76 és 77-ik utcák között
