A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-02-07 / 6. szám

A HÉT 7 KOKSZKEMENCÉK A HÉT számára irta: U. J. VÁRI AGY másfél esztendővel ezelőtt találkoztam elő­ször kokszkemencékkel. Pitts­­burghból utaztam Morgantown felé és a vonat ablakából lát­tam a sokszemü, füstölgő, égő szörnyeteget. Messziről pirosra festette az ég alját; amikor kö­zelebb értünk hozzá, életre kelt, mozogni kezdett. Olyan lett, mint egy mesebeli hatalmas sárkány, amely nem a szájából és az orrlyukakból, hanem a há­tán végigszaladó nyílásokból szórja a tüzet, a füstöt. A lán­gok néha felcsaptak, néha alábbhagytak, kísértetiesen vi­lágítottak bele az éjszakába és aztán, — amint a vonat mesz­­szebb és messzebb robogott, — ismét elhaltak. Amikor vissza­néztem, csak az ég alját festet­te ismét vérpirosra. A kokszkemencékkel, ame­lyeket igy látásból ismertem meg, később személyes isme­retségbe kerültünk és a koksz­kemencék fontossága növeke­dett szememben. Heteken, hónapokon át, sok időt töltöttem kokszkemencék közelében és figyelni kezdtem. Egy dolgot igen könnyű volt meglátni: ahol a kokszkemen­cék égtek, ott gyász borult az egész vidékre. Mértföldnyi kör­zetekben kipusztul a fü és a fák csupaszon, komoran, füstösen nyúltak az ég felé, olyan szo­morúan, mintha leégett falvak kopaszra perzselt fái lettek vol­na. Madár messze elkerüli a tá­jat, mert hiszen sem táplálé­kot, sem jó levegőt nem talál­hat ott, ahol a sárkány füstöl, lángol, hosszú heteken, hóna­pokon keresztül. Növény ki­pusztul, állat elmenekül, csak az emberek maradnak a közelé­ben, hogy etessék, kiszolgálják, hogy figyeljék a mozdulatait és hódoljanak előtte. Kezdtem be­csülni a kokszkemencéket. Ahonnan a madarak elszálla­­nak, ahonnan kiég a fü és ahol leperzselödnek a fák, — ott gyász borul a vidékre, mert ott füst, szénpor, korom fest feke­tére mindent. A gyász örökös: tél, nyár, mindegy. Nyáron a zöld tájat fekete foltok szakít­ják meg-, ott a kokszkemencék pusztítanak. Télen a fehér vi­déket fekete foltok zavarják: ott ugyancsak a kokszkemen­cék olvasztották el a havat és szórtak sötét szemetet a tájra. És az emberek ott élnek, ott dolgoznak télen is, nyáron is. Amit nem bir el a természet vadjai, azt el kell bírni a ter­mészet koronájának, az embe­reknek. Az embereknek, akik beszéltek nekem a kokszke­mencékről. elmondották, hogy mikor épültek, mennyi szenet szórnak bele, hogyan falazzák el, gyújtják alá, égetik ki és oltják el. Ők, szegények, nem tudják és talán: — nem bizto­san még ma sem tudják, hogy engem nem az érdekel, amit ők mondanak. Reám nézve egé­szen mindegy, hogy 21*, 1*8 vagy 70 óráig ég-e a befalazott szén. Mindegy, hogy a kokszot olvasztásra használják-e és hogy fűtésre nem alkalmas, mert igen nagy hőséget fej­leszt. Meg az is mindegy, hogy mikor épült és hogyan, mint dolgozik. Ezt öle nem tudhat­ták, mert hiszen azt sem tud­ják, hogy én mást látok a kokszkemencékben, mint amit ők mesélneek róla. Én a fekete foltokat látom, fü, fa pusztulá­sát és a madarak menekülését. És sok egyebet. Kezdtem félni a kokszkemencéktől. És sok egyebet látok....... Én látom, hogy a kiperzselt, gyászbaborult tájakról az em­berek nem mehetnek él. Tud­VICTOR és COLUMBIA DANOLÓGÉPEK leszállított árban 15 dollártól 175 dol­lárig. — 10,000 legújabb HANGLE­MEZ állandóan raktáron. — Egy dol­láros heti részletre is adunk. ják jól, hogy ami megöli a fü­vet, a fát és elkergeti a mada­rat, az nekik sem használhat. Az emberek végigmennek a sárkány hátán. Keskeny síne­ken szaladó szénnel megrakott kocsikat tolnak maguk előtt. A nyílások felett megállnak, sze­net eresztenek a szörnyeteg gyomrába. Aztán befalazzák, alágyujtanak. A szén kezd ég­ni, a sárkány tüzet, füstöt le­hel. Néhány óra alatt nehéz, tüdőt repesztő füst borítja a kompánia házakat. És a füst nem kiméi senkit. Megtalálja az asszonyokat, a gyermekeket és piszkitja, kínozza, öli őket 21*, 1*8 vagy 70 óráig, egészen addig, amig az emberek ismét végigmennek a sárkány hátán és megitatják a szörnyeteget: vízzel árasztják el az égő sze­net. A kokszot kiszedik és az egészet kezdik elölről. A. kompánia házak piszko­sak, kormosak, levegőtlenek. Az asszonyok halványak, kora­vének. A gyermekek örökké piszkosak, cseiievészek. Miért ne lennének? ! Ők is azt a leve­gőt szívják, amely kiégette a füvet és elkergette a madara­kat. Én menekültem a szörnye­tegtől és a közeléből, amint csak lehetett. Mély lélegzetet vettem, amint messzebb kerül­tem. És akik ott maradtak, a kompánia-házak lakói? Azok boldogan szívják a füstöt, mert VARRÓGÉPEK Készpénz és részletfizetésre 10 évi jót­állással. Aki tőlünk vásárol, azt ingyen tanítjuk meg szabni, varrni. — Nyitva mindennap este 10 óráig. amig füstöl a sárkány, addig van kereset. És reszketnek a gondolatra, hogy kitisztul a le­vegő, megáll a munka. Ők ab­ból élnek; amitől a fü, a madár meghal. Kezdtem utálni a kokszkemencéket. Az emberek nappal dolgoz­nak és éjjel pihennek. A sár­kány nappal pihen és éjjel kel életre. Nappal csak füstöl és lustán nyúlik el a hegyoldal­ban. Este feléled, a füst egyre pirosabbá válik, mire éjszaka lesz, lángol, szuszog, perzsel az ormótlan nagy állat. Nappal csak éppen, hogy ész revettem a kokszkemencéket; éjjel sokszor megálltam és néz­tem, figyeltem őket. Körül sö­tét van és a szörnyeteg nagy teste is sötét. Felül folyton lán­gol, folyton és pirosán, mint a vér. Alul a befalazás nyílásain át vakítóan fénylik, mint az arany. Vér és arany. Nem te­hetek róla, nem látok egyebet, csak vért és aranyat. Nem tu­dom, mit meséltek az emberek, miért fütik ezt a nagy barmot, mi lesz a kokszszal, én csak vért és aranyat látok. Emberek vonulnak végig a szörnyeteg hátán, minden nyí­lásnál megállnak, alul megnyit­ják a kocsit, de nem szén, nem szén folyik a sárkány gyomrá­ba, hanem apró gyermekek buknak bele, halvány, koravén asszonyok tűnnek el benne és néha belesuhannak ők is, a dol­gozó, szénporos, füstös embe­rek. Akkor azután alul még sárgábban izzik a tűz és folyik az arany, az arany. Vasúti ko­csikba rakják és viszik messzi­re, a világ minden tája felé, de mindig valami pompás palotá­ba, ahol nincsen füst, nincsen piszok, de van egy nagy ur, aki az egész dologból nem akar semmit látni, csak az aranyat. Aki nem akar az egész dolog­ról semmit tudni, sem az asz­­szonyokról, sem az emberekről, sem a csenevész gyermekekről, sem füstről, sem gyárról, csak egyet akar-, az aranyat. Minél többet belőle, minél gyakrab­ban és minden áron, még szen­vedés, meg vér árán is....... Én gyűlölöm a kokszkemen-RÁDIÓ KÉSZÜLÉKEK TELJESEN FELSZERELVE &£=== ■ j 55 =535= ----------'o 23: / v Hires Specialista a Shingle és Boyish Bob munkában, ame­lyet saját találmányu Marcel Wawinggel tesz gyönyörűen hullámossá. Tegyen egy kísérletet es meglátja a különbséget. Magyar kiszolgálás. JOHN Beauty Parlor 242 EAST 79th STREET Szemben az Abbáziával. SZILAGYI <SL COMPANY 1580 FIRST AVE. a 82-ik utcánál Telefon: Butterfield 1543 NEW YORK

Next

/
Oldalképek
Tartalom