A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-03 / 1. szám

A HÉT 7 Korfonyálás és gáz. No, és végre (s amerikai ta­nulmányomnak ez az utolsó részlete) voltam egy washingto­ni társulat irodájában, amelynek az a célja, hogy Amerikát külső­leg is boldoggá tegye. Nagyon sok ember van itt, aki borzasz­tóan gazdag, igen gazdag és jó­módú s mégis oly komor pofá­val jár-kel, mintha valami na­gyon keserűt nyelt volna. Föl őket vidámitani (cheer-up-nak nevezik), meg kell őket nevet­tetni azzal, hogy lám-lám, min­den mily jól sikerült (ezt meg happy ending-nek mondják). S általában a jókedvet tüzzel-vas­­sal el kell rejtegetni. Mosolyog­jon mindenki, akármily komor, bus, szelíd, félénk természettel is születik. Amerikában azt te­szik, hogy gyárilag ezt is elő le­het állítani. Lépten-nyomon lá­tom a társulat nyomtatott fi­gyelmeztetéseit : “keep smil­ing.” Vannak kis táblák, ame­lyek egyenesen ráparancsolnak az emberekre, hogy keep smil­ing “now”. Azaz amit az ember megtehet ma, ne halassza hol­napra.” Mivel az eddigi eredmény na­gyon sovány, a társulat nagy­szerű programot dolgozott ki s fogja életbe léptetni. A keep smiling hét után következni fog a “kuncogó hét”. Egy egész hé­ten mindenkinek kuncogva, vi­hogva kell menni az utcán, mintha valami szaftos adoma jutott volna az eszébe. Azután (külön a gyermekek részére) lesz egy “fülmozgató hét”. Az­után lesz egy hétig (a Madison Square Gardenban) egy “szem­­pillarebbenés-verseny.” Ezt nyo mon követni fogja többi vidéki városban az “ádámcsutka-ver­seny”, ösztövér, sovány farme­rek számára. Aki legjobban föl- és le tudja szaladgáltatni az ádámcsutkáját, megkapja a nagy dijat, egy holsteini tehe­net. New Yorkban a nagy üzlet­emberek számára lesz egy opti­mista-verseny. Aki legjobban bele fogja ringatni magát a leg­optimistább üzleti kilátásokba, megkapja a disz-dijat. Úgy hív­ják, hogy blue ribbon. A vidámság és jókedv elter­jesztésének eszközlése végett a komoly művészetnek is lesz ál­dozva. Ne mondják a juropiak, hogy az amerikaiak egy prózai faj legyen! Lesz, de bizony lesz egy zenei hét is New Yorkban. Hétfőn: reggel 8-tól délig: skála-gyakorlatok kezdők szá­mára, minden apartment ház­ban. Déltől 2-ig ugyanaz, de be­kötött szemmel. Kettőtől há­romig csodagyermekek (csak lányok) hangversenye, akik már két évi tanulás után ki tudják verni egy ujjal a Szűz Imáját. Háromtól négyig oly csodagyer­mekek (fiuk) előadása, kik pade­­revskik akarnak lenni, de mint bádogos segédek fogják végezni. Kedden: délelőtt 20,000 soffőr verseny-tülkölése s gázkieresztés verseny az autókból. Szerdán: a Central-Parkban 400,000 gyerek versenye a kará­csonyról megmaradt dobokkal és bádogtrombitákkal. Csütörtökön: olasz gyümöl­csös-kofák kajabáló-versenye az east-sidei piacokról (“a capella”, vagyis zenekiséret nélkül). Pénteken: Néger janitorok fütty-szólója. Szombaton: Szerződéshez so­se jutó műkedvelő tenoristák versenye. -— Este nagy záró­együttes-hangverseny, amely­ben résztvesznek a hét vala­mennyi szereplői. Hát ez a program. És azt hi­szik, hogy igy egész Amerika a mosolygás és derű országa lesz, az általános megelégedés vi­­gyorgó szelével az arcokon. Kor fonyálják a korgályt. Szél! Le­vegő ! Gáz! Átmentem Európába. Hallot­tam Poincarét, aki egyik főelő­idézője volt a nagy háborúnak. • Beszélt a civilizáció megmenté­séről, a dicső francia ideálokról. Korfonyálta a korgályt. Mivel jelentésem már igy is hosszúra nyúlt, csak röviden említem még meg, hogy voltam Magyaror­szágon is. Bethlen István mi­niszterelnökkel akartam beszél­ni, de nem lehetett. “Igen ko­moly dolgokkal volt elfoglalva”. De láttam őt. 'Magát kihúzva, kidomborodó gyomrát vereget­ve, éktelenül komoly önteltség­gel jött a miniszterelnöki szobá­ból. Azt hiszem, államférfim eszmékkel s első minőségű ha­zafias szándékokkal volt tele az egész ember. , — Úgy látszik jól tetszettél ebédelni kegyelmes uram, (mon dá egy ismerőse, akivel találko­zott), hogy oly megelégedett­nek méltóztatol látszani. — Mert ma sokat fogok ígér­ni az országnak a nemzetgyű­lésben, mondá a vezérhazafi. Itt minden csak üresség, szél, levegő és gáz. Megyek is nem­sokára haza, ebből a fojtó, bű­zös atmoszférából. Tisztelettel ajánlom az egész kivándorlási akciót beszüntetni. Nem való ez a planéta a marsbelieknek.” * így szól a marsbeli osztályta­nácsos jelentése. Most valame­lyik feketemáju ember azt kér­dezhetné tőlem, hogy láttam, olvastam a jelentést? Vagy hon­nan tudom? Honnan tudja Po­gány Willy, a nagy magyar fes­tőművész, hogy két amerikai delnő (az egyik divatos ruhá­ban, a másik teljesen pucé­ran) egy kerti pádon ülve egy pán-kölyök suta táncában gyö­nyörködött? Pedig van egy ezt ábrázoló szép képe. Honnan tudta Anatole France oly apró­lékosan, hogy mi történt a pin­­guinek szigetén? Honnan tudta Madách, hogy Lucifer mit be­szélt az Úrral? Honnan tudja a nagy Pékár Imre, hogy Lam­­balle hercegné mit gondolt ma­gában, mikor elmerengett a bu­­doirjában? Na Hát!---------o--------­A MAGYAR SZÍNHÁZ PROBLÉMÁJA. (Folytatás az 5-ik oldalról.) ra, Ítélőképessége meglehetősen alacsony. Azonfelül pedig tel­jesen megmagyarázhatatlanul fölébe helyezi magát a színház­nak, a helyett, hogy tisztelettel viseltetnék iránta. Ugyanazok az emberek, akiknek eszük ágá­ban nem lenne, hogy elvárják’ bármiféle üzlettől, hogy az árut házhoz szállítsa nekik, megkö­vetelik, hogy odavigyék nekik a színházjegyet. És azzal, hogy egy színházjegyet megvesznek, azt hiszik, hogy most “támogat­ják” a színházat. A közönség még nem fejlődött annyira, hogy a színház szükséglet legyen a számára. A közönségnek tudo­másul kellene vennie, hogy a színházba járással nem a szín­házat támogatja, hanem önön­magát, mert szellemi táplálékot kap és a szellemi táplálék szük­ségessége kíilömbözteti meg a kulturembert, aki él, attól a má­sik embertől, akinek az élete abban áll, hogy dolgozik és teli­rakja a gyomrát. Ha a mi kö­zönségünk számára a színház komoly szükséglet lenne, akkor a Magyar Színház ma sokkal magasabb nívón állana és sok­kal jobb helyzetben lenne, mint a milyenben van. A furcsa az, hogy a vendégszereplésekre óriási közönség gyűlik össze. Ez a közönség mutatja azt, hogy mégis van a magyar színház­nak egy bizonyos magyar publi­kuma és ha ennek a közönség­nek csak a felét lehetne meghó­dítani a magyar előadások rend­szeres publikumává, akkor a Magyar Színház ügye biztosítva lenne. EURÓPAI ÉS AMERIKAI KöTVÉ-d NYÉK, ÉRTÉKPAPÍROK. — Fel-!; világositás személyesen vagy levél utján ]» JOHN BIRO & CO.jj 2 Rector Street New York!; Telefon: Whitehall 3630. ^ Varga & Erős Patika ZZ! az egyetlen igazi = MAGYAR GYÓGYSZERTÁR = 1491 AVENUE A, NEW YORK — (S. W. cor. 79th St.) ZU ahol mindent megkap s ahol Dr Erős Miklós óhazai gyógyszerész húsz éven — át szerzett minden tudásával szolgálja Mme. FISCHER beauty szalonjaiban kitűnő szaktudással bíró férfiak és nők állanak a közönség rendelkezésére. Visszaadjuk a haj erede­ti színét. Permanent wave. Fésültetés. Szemölcs, szőrszálak eltávolítása. Arc massage. Manikürözés. Mine. FISCHER szépség specialista Lexington Ave és 58-ik utca sarkán Phone: Plaza 2916 95 SECOND AVE, 3496 BROADWAY 5. és 6-ik utcák közt 143-ik utca sarkán Tel.: Orchard 5953. Tel.: Audobon 7700 NEW YORK, N. Y. PROF. SEMSEY a budapesti Zeneakadémián volt okleveles zongoratanára Csakis tehetséges kezdőket és ha­ladókat tanít a legmagasabb ki­képzésig. — Csoport tanítás mér­sékelt áron. — Esti tanfolyam. !! EURÓPAI MÓDSZER !! 119 EAST 83-IK UTCA Park és Lexington Avenuek közt. AZ IDEAL SPECIALTY HOUSE az uj esztendő! alkalmából köszönetét mond magyar ve­vőinek az eddigi támogatásért és arról biztosítja a ma­gyarságot, hogy mint eddig, a jövőben is mindent el fog követni vevői kielégítésére. Ki fogja terjeszteni üzlet­ágait, igyekezni fog Magyarországból sok olyan cikket, specialitást importálni, amiket az amerikai magyarok sze­retnek, de eddig nélkülöztek. A jövőben való támoga­tást kérve vagyunk újévi jókívánságokkal: IDEAL SPECIALTY HOUSE 1505 THIRD AVE., 85th St. NEW YORK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom