A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-17 / 3. szám
14 A HÉT A MAGYAR SZÍNHÁZ PROBLÉMÁJA. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Rendkívül érdeklődéssel olvastam b. lapjuknak 1924 évi december 27-én megjelent számában “A magyar színház problémája” cimü cikket, őszintén örvendek, hogy ez a roppant fontossággal biró ügy az objektiv elbírálásnak erről a helyéről vettetett a magyar közvélemény elé. A problémák az objektiv megvitatás tiizén keresztül tisztulnak, csiszolódnak és állíthatók be a reális életben. A százezer főnyi new yorki magyarság nagy közönyét a rendszeres magyar szinielőadások iránt egy részben abban látom, mivel a new yorki magyarság egyáltalában nincsen megnevelve, hozzászoktatva a szellemi szórakozáshoz. A színházhoz és egyáltalában a magasabb rendű szórakozáshoz az embereket nevelni kell. Itt bámulatba ejti az embereket a technikának sok, apró vagy nagyobb vívmánya, de teljesen hidegen hagyja a szellemi élet világának ezer és ezer szebbnél szebb produktuma, mert azokat már átfogni nem tudja, azoknak az élvezését, saját maga részére, lehetővé nem tette. Szomorú szívvel tapasztaljuk napnap után, hogy mennyire nem foglalkozik itt a magyarság szellemi életének ápolásával, nevelésével. A nevelésnek első alapvető nagy munkáját az Amerikában száz számra létező egyesületeknek kellene elvégezni, mert ha az egyesületek, mint azt fennen hirdetik, tényleg csak a legkisebb mértékben is foglalkoznának az “önképzéssel,” tagjaiknak nevelésével, akkor ez egy-két év alatt már éreztetné hatását a szinpártolást illetőleg is. Honnan induljon ki a nagy közönség, mikor nincsen megteremtve a kiindulási alap? Hogy tudja élvezni a magasabb irodalmi és zenei termékeket, mikor nincs meg az előtanulmánya annak élvezni tudásához. Hiszen itt nem a színház, nem az egyesületek nevelik és emelik fel magukhoz, egy magasabb, szebb, tisztább irodalmi és zenei atmoszférába az embereket, hanem állandóan “biznisz” alapon állva, ők sülyednek le hozzá, mert folyton a publikum kegyét és a legprimitívebb nivón álló Ízlését keresik, hogy megtalálják üzleti számításukat Lehet ilyenformán nevelő hatása egy előadásnak? Azonban nem csak az itt szenvedő és folyton kísérletező, úgynevezett állandó színészeink kénytelenek ezzel a rettenetes metódussal élni, hanem a legnagyobb megdöbbenéssel láttuk ezt, éppen a közelmúltban, az itt vendégeskedő neves színésznőnknél is, hogy mennyire hozzásülyedt a nivótlansághoz és mennyire minden volt az, amit nyújtott, csak nem az, amit egy ilyen beérkezett művésznőtől elvártuk volna. Ha véletlenségből egy pár angol is jelen volt ezen az előadáson és ezen keresztül volt kénytelen megismerni a magyar leány-tipust, a magyar fajnak ezt a gyönyörű hajtását, akkor “gyönyörű” véleményt alkothatott magának FEBRUÁR 1 I4-----Ezt a dátumot jól jegyezze meg mindenki. Ezen az estén les2 SZOMBAT 20. ÉVI JELMEZ BALJA a New Yorki Rákóczi Kurucz Bs. Egyletnek az EBLING’S CASINO-ban, 156th St. & Willis Ave. . - ---BELÉPŐ JEGY: EGY DOLLÁR.---------------------------------------------------'O ....................-MEGNYÍLT a LEGSZEBB.................... MAGYAR VENDÉGLŐ A YORKVILLE-BEN HUNGÁRIA RESTAURANT 79-ik utca és Second Ave. sarkán KITŰNŐ, FRISS MAGYAR KONYYHA. — FIGYELMES KISZOLGÁLÁS. — Egy vendéglő, ahol mindenki jól érzi magát. KENESSEY és MARKOVITS tulajdonosok. az igazi magyar leányról. Volt ez a “magyar leány” bakasáritól elkezdve föl és le minden, csak nem a szende, szemérmes, melegszívű, szerény magyar leány. Semmi sem dokumentálta élesebben azt, hogy itt a művész sülyed hozzá az ízléshez, még olyanok is, akik nem volnának kénytelenek vele, mint- a fent megvilágított esetben. Csak azért hoztam fel ezt, hogy még jobban kidomborítsam vele a szomorú valóságot. A másik részbeni nagy hiba és mulasztás az itt élő és már jobb pozíciót, módot és jólétet élvező magyarságot terheli Nincsen meg bennük az áldozatkészség, nincsen meg bennük a törekvés, a kitartó munka ahhoz, hogy az alapozáshoz segédkezet nyújtsanak. A beérkezett magyarok szinte lenézik, lekincsinylik, úgyszólván megvetik a magyar előadásokat. Pedig nekik kellene elsősorban legfőbb támogatóknak lenni az állandó magyar színészet megteremtésében. Hol vaunak a beérkezett magyarok, akik vagyoni viszonyaiknál fogva áldozatkészséget tanúsíthatnának a nagy cél oltárán? Mily fenséges és felemelő volna, ha mind az a szellemi kincs, amit a magyar zsenialitás termel, úgy a prózai, mint a verselő költészet terén, az itt élő magyarságnak is szellemi közkincsévé válna kulturális irodalmi esték és szinielőadásokon keresztül. Hiszen nincsen a világnak talán egyetlen egy számottevő népe, nemzete, amely ne tette volna magáévá a magyar irodalomból megszámlálhatatlan müvet. Éppen az elmúlt évben adózott a világnak minden kulturnemzete Petőfi Sándornak, ez évben pedig Jókai Mór száz éves születésének évfordulóját készül megülni minden irodalmi tár’saság és akadémia. A napokban olvastam, hogy a nagy angol nemzet volt az első, amely az ünneplést megnyitotta azzal, hogy Jókai Mórt a világ legnagyobb novellistájának ismerje el. Mennyire sajnálatos tehát, hogy éppen az itt élő magyarság alig tud valamit a nagy Íróiról. De honnan is tudjon?! Nincsen meg a fundamentális alap, amire építeni lehet. Nézetem szerint irodalmi esték és apróbb előadások minél gyakrabban való tartásával lehetne fokozatosan nevelni az itt élő magyarságot a színházhoz. ' Szorgalmas munkával és kitartással, az alapot lerakva, ezen a téren egy pár év alatt csodálatos dolgokat lehetne elérni, csak természetesen össze kellene fogni itt minden szellemi munkásnak. A vagyonosabb magyarság pedig ne álljon félre, hanem áldozzon a kultúra megteremtésének oltárán és segítse tehetsége szerint a szellemi élet napszámosait. Vegyenek példát az amerikaiaktól, akik alig mulasztanak el alkalmat, ha áldozni kell a szellemi élet fejlesztésére. A sajtó pedig nyisson egy állandó rovatot és onnan buzdítsa és ostorozza a magyarságot az intenzivebb szellemi élet felé. Ne intézze el a kulturtörekvéseket a “biznisz” alapján, hanem legyen szigorú kritikusa, igazságos támogatója minden olyan törekvésnek, amely a magyarság szellemi nívójának emelését szolgálja. Ha igy kezdünk el dolgozni, akkor megteremtjük az alapot, a lehetőséget ahhoz, hogy itt egy állandó magyar színtársulat működni tudjon. De ha nem ezt teszszük, ha nem az a vezérlő gondolatunk, hogy az alapot kiépítsük, amire ráhelyezhetjük az állandó magyar színtársulat problémáját, akkor kár minden lépésért, mert a vegetációnál tovább nem jutunk egy lépéssel sem és mindig úgy lesz, hogy a társulat nem nevel, nem nívót képvisel, nem szellemi fensőbbséget csöpögtet be szukszessziv munkával a magyarságba, hanem a vásári komédiának az alapján állva, még lehetetlenebb helyzetet teremt az állandó magyar előadások problémája terén. Kiváló tiszteletem kifejezése mellett, maradtam, mélyen tisztelt Szerkesztő Urnák készséges hive CASTELLI KÁROLY az A. M. Ifj. Kör kult. biz. elnöke. MOLNÁR FERENC ÚJABB SIKERE! A TESTŐR most a Booth Theaterben (45-ik utca, West of Broadway) kerül színre. Mint a többi magyar daraboknak, ennek is óriási a sikere. “A TESTŰ R” nemcsak rendkívül mulatságos darab, de egész New York róla beszél, róla gondolkodik. A témája jellegzetesen “Molnári”: vájjon ösmeri-e egy asszony a saját férjét. Ezreknek, akik látták, megoszlik a véleményük. Menjen, nézze meg a darabot, alkossa meg a maga véleményét. Esténként 8 óra 30 perckor. Matiné szerdán és szombaton. BOOTH THEATRE 45 St. West of Broadway Romberg Zsigmondi irta a “Student Prince of Heidelberg” zenéjét. Színre kerül a Jolson Theatre-ben (Seventh Ave. & 59th St.) Ennél monumentálisabb, nagyszerűbb operettet még nem adtak New Yorkban. Elsőrangúan szépséges a muzsikája, a száz tagú kitűnő kórus énekszámai szenzációsak. De nemcsak pompás operett, hanem izgatóan érdekes színdarab.. Európai levegővel és káprázatos kiállítással. Ne mulassza el a “Student Prince of Heidelberg”-et megnézni. Este 8 ó. 30 p.-kor. Matiné csütörökón és szombaton 2 ó. 30 p. — Erkélyülések 1 dollártól $2.50-ig. JOLSON THEATRE SEVENTH AVE. & 59th ST.
