A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-07-18 / 29. szám

12 A HÍT — Well, Miszter Ben Fentes maga is oly csokoládészinü napsütéses patinát kapott, hogy alig tudnám megkülön­böztetni holmi mulatt f élv erű­től. Merre járt a héten és mit tud, amiért érdemes volna egy negyedórára szóba állni Magá­val? — Ha önre nézek Asszo­nyom s árnyékban gondosan ápolt bársonyos bőrének pa­tyolatfehérségét szemlélem, oJcaratlanul is eszembe jutnak drága barátnői odahaza, aki­ket pesti kiszólással élve egész éven át esz a f..., hogy káni­kula idején a Balaton mellett süttethessék magukat előbb rézbörüre, azután afrikai fe­ketére. Pedig ott egy esztendő minden financiális genialitása szükséges, hogy a férjek ezt az áldozatot meghozhassák. Itt azonban kerülök-f or dúlok, és garmadára vannak a legpom­pásabb tengeri fürdők, ame­lyek mellett Európa minden örökdivatu tengerparti üdülő­je elbújhat. Könnyen jutunk hozzá, tehát nem felel meg a pesti “ivas gut und teuer" fo­galomnak... Tudom, tudom! önkegyed Asszonyom a teint­­jét félti a napsugaraktól, mig a bájos madam Géné röstelli az ura soványságát mutogatni, minek következtében nem vet­­kőztetheti le 100 ezeres soka­­dalomban, tehát jó maga sem megy ki, mert akkor bizonyos egyéni vállalkozásokról beszél­nének. Miszisz Rátartó büszke arra, hogy eladó leányát kö­vetkezetesen nővérkéjének tartják, tehát a beach-en nem fedi fel a lényeges differenciá­kat. Ha tovább sorolom, bizony előkerül 10.000 megdönthetet­len ok, amiért 10.000 magyar asszony marad a városban. A bökkenő csak az, hogy a sok­százezres sokadalomban jóma­gam azokat se találom meg a partokon, akikkel összebeszél­tem, mert jóvonálu amerikai­ak és nem törődnek egymással. — Azt beszélik, hogy egy csökönyös magyar müvésztár­­saság valósággal nomád életet él egy környékbeli kies tengeri szigeten. — Részletekkel szolgálhatok Kisnagyságosom. Kombinált körülményességgel 15-ein, hú­szán összeállnak festők, éneke­sek, muzsikusok, táncosok és egyéb bohém népség minden héten. Indián csónakokon át­kelnek a tenger egy öblén a “Robinsonok” szigetére, . ahoi csak Rousseau elv alapján “Visszatérés a természethez” élnek. A hölgyek főznek, nyár­son sütnek, a férfiak elejtik a napi megélhetéshez szükséges vadat, halat horgásznak és me­rítik a források üdítő tiszta vi­zét. A tilinkósok andalítanak„ a hegedűsök táncra perdite­­nek. A regős igricek dalra gyújtanak és a hallgatók gyö­nyörködnek. A szomszédos ide­gen, nomád törzsek áhítattal állják körül a határokat és a teljhatalmú kormányzó, a szi­gorú, öles ájris rendőr min­dent elnéz a tehetséges vad ma­gyaroknak. A fürdőzők és por­­tyázók “Ha-Hó, Ha-Hó” kiál­tását respektálják és a női jo­gok betetőzött vívmánya, hogy egy müvészasszony a törzsfő­nök. — Akkor rám ne is számít­sanak. Mi asszonyok szidjuk a férfiak uralmát, de nincs az a hatalom, amelyik egy nő fel­sőbbség ét ránk tudná tukmál­ni. Különben már lefoglaltam a President Wilsonra a kabi­nomat. — Ezt jól tette Asszonyom, mert Molnár Lipót legnagyobb meglepetésére a Kereskedelmi és Iparkamara kirándulását az amerikaiak mind feltűnőbben pártolják. Sietni kell a jobb kabinok lefoglalásával, mert sok idegen előjegyzést fentar­­tással fogadott Molnár mester, hogy magyar barátainak előnyt biztosíthasson. A mü­­vészkabinok mellett húzódom meg jómagam, de a titkokat ez egyszer szokásom ellenére a nagy napig nem árulom el. — Mit és kit hoztak a héten befutott óceánjárók? — Szirmai Albert érkezett vissza a “France” nevű tenger­lépőn. Jókedvűen, egészsége­sen, pirosán, mint mindig és meghízva. Csak szépet és jót tud Európáról, főleg Budapest­ről mondani, ö a kivételesek közé tartozik, akinek a szivár­ványfátylat nem kellett levet­ni s mindent mosolygósban lá­tott. Király Ernő még nem jött, de biztosan itt lesz, mert Kurucz Jancsival nagy körút­ra készülnek. Beregit a német színház is nagy érdeklődéssel várja és Tőkés Anna szépsége nagy feltűnést fog kelteni. Mindez csak lesz, de Magyar Erzsi már a korai szezont kez­dette meg és nagy sikereket arat a Tizennegyedik Lajosban 7Ácgfieldéknél. Major Henrik felkéretik a jelentkezésre, mert pillanatnyilag nem tudjufc, hogy Kaliforniában van-e már, vagy még, vagy pedig itthon van-e még, vagy már. Pogány Willy nagy munkájában a pik­tor kolónia két nagyon értékes tagja a segítőtársai Leiden­forst mester és Candell Viktor személyében. Pogány Bella pi­hen és csöppet sem röstelli es­ténként, nyakára serdült bájos nagy lányával mutatkozni. Vagy talán a nővérkéje? Dis­­kay Józsi csöndes, mert tranz­­kontinentális autóturában vagy két holliwoodi csillag jött utána és cipelik százpercentes amerikai családokhoz a nótás­­torku Joe-t. — Most veszem észre, hogy a talpam alatt olvad már az aszfalt. A Hét kirándulásáról szeretnék még hallani. — Majd legközelebb Szép­asszonyom, mert minden vára­kozáson felül halad és csak jö­vő héten kerül nyilvánosság elé a végleges kabaré program. Ellenben egy kis pletykával szolgálok, mielőtt faképnél hagy: Végig kergettük egymást Európán egy nagyon kedves new yorki úrral, aki sürgős üzleti ügyben és bevásárlási körúton járt a túlsó földtekén. Annyira sürgős volt az útja, hogy felesége önagyságát nem vihette magával. A nevét nem árulhatom ugyan el, csak any­­nyit, hogy Érrel kezdődik és Vével végződik. A keresztneve pedig Gével elöl és Aval hátul. Pesten összetalálkoztunk. “Jaj, de jól mulattam”, mondja ő és sürgönyzött ‘üzleti’ költségért, mert minden centje elfogyott. Pénz jött, mert Bécsben aka­ratomon kívül megint belebot­lottam. "I spent a wonderful time” áradozott és újabb “üz­leti költségért” kábelezett. Pá­­risban került, mint a bélpok­­lost, mégis rátaláltam. Most még tartott a rádiogrammal kapott legújabb “üzleti költ­ség” és tiz napra megugrott előlem. Nem tudom, hogy élte át — tül busy szalmaözvegy­ségét, mert Cherbourgban a postahivatal előtt botlottam belé ismét, amikor “csodás szép napokat töltöttem Páris­­ban” fohászkodással szerkesz­tette a legújabb sürgönyt, ter­mészetesen újabb és legutolsó “üzleti költséget” szorgalmaz­va. “Stop” szóltam. Van-e ha­jójegy? — Az van. — Mennyi a cash? kérdem. Két dollár, a felelet. Rendben van. Én az éj­jel költöttem el egy bretagnei csapszékben, tüzes francia ga­­ratnedüre megmaradt pénze­met a kanadai földbirtokos Ge­deon csoportot búcsúztatva. Maradt négy tallérom. Adok belőle egyet. Elég lesz borra­valónak a hajón és egy kis ma­­gábaszállás elkél. A besztapolt sürgönyösszeget majd már jő öreg amerikai földön pofozzuk el. De mi lett a nóta vége?! Az Urnák május haváhaw ^ 56-os számú pieren átvette Feleség őhatalmassága. Azóta begübó­­zott és vezekel érte, hogy meg­tanult franciául.. . Good bye! Legelső Beauty Specialista Astoriában ASTORIÁI MAGYAR HÖLGYEK! Ha akarják a nyarat élvezni, ne mulasszák el fölkeresni az egyedüli, direkte az önök kényelmére, legmoder­nebbül fölszerelt Beauty Pariort. A legképzettebb szakértők állanak rendelkezé­sükre. Hajfestés a legtökéletesebb, olaj perma­nent wave, határozottan természetes hullám és fürtök. Speciálisan jutányos árak! POMPEIAN BEAUTY SHOPPE 912 Second Ave., Astoria, L. I. Phone: Astoria 2501 MRS. KLEIN, tulajdonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom