A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-07-18 / 29. szám
A BIT » ODA-VISSZA. Irta: HÁZ MIKLÓS Az Imperátor utolsó útja a német zászló alatt nagyon békés volt. Az első este kint a tengeren a Ritz Carltonban egy kis rövidzárlat miatt igaz, hogy összebaltázták a faragott falburkolatot és a bútorokból is elégett pár darab, de az Imperátornak szüksége volt pár ilyen kis balesetre, mert különben nem tudta volna azt a reputációját megtartani, hogy “szerencsétlen hajó”. Hét napig andalogtunk hazafelé és dacára annak, hogy a dátum 1914 julius 18—25 volt, a hajón minden nap megjelenő újságban olyan szikratávhireket olvastunk, hogy Pittsburghban többet keresnek a mosónők, mint másutt, mert sok a füst, továbbá Kaliforniában nagy a termékenység, mert jó a kiima. A levegő körülöttünk tele volt a világháború előre vetett morajlásával, de mi úgy utaztunk, mintha cukorhajóval tej tengeren egy mézeskalácskikötőbe igyekeznénk. * Csak amikor Hamburgban kikötöttünk, láttuk, hogy pár rikkancsnak nagyon kapkodják a különkiadásait: “Az osztrák-magyar követ ma hagyta ott Belgrádot, úgy látszik, hogy háború lesz!” Háború ?... Háború ?... Minek? Miért? Kinek kell háború, no majd csak kibékülnek! — Nem lesz háború, de mindenesetre siessünk haza, haza, haza. De nemcsak mi gondolkoztunk igy, a pályaudvarokon olyan élet volt, mint a lower Fifth Avenuen délben. Berlinben minden félórában megjelent egy uj extra és úgy látszott, hogy ott igazán lelkesedett pár ember, valószínűleg mert azt hitték, hogy hogyha sok, hát karácsonyra már a kis kutyák is babérokon fognak pihenni. Ha sejtették volna, hogy majd hosszabb ideig Pilsner meg Muenchner helyett békákat kell nyelni, talán nem rivalogtak volna olyan tele torokkal. * És amikor az európai kiadású étkező-kocsit kicserélték egy ütött-kopott kurtakocsma formára, az ablakokon át szalmatetős, düledező vályog-vityillókra nézhettünk ki; vékony dongáju gebék vontak zötyögős vézna fakocsikat, mosdatlan sovány parasztok ácsorogtak a piszkos kis állomásokon: akkor tudtuk, hogy megérkeztünk otthon,a hazában. A kalauz minden állomás után végig menydörgött a kocsin “jegyeket kérem” és minden 40—50 kilométer után megszemlélt bennünket egykét ellenőr. Pest felé zsúfolódott a vonat. Rezervisták vonultak be, és buta tót paraszt létükre éppen olyan keservesen búcsúztak el a családjuktól, mintha urak lettek volna; talán sejtették, hogy ezt a háborút leginkább az ő bőrükre fogják megizenni. Közeledtünk az Úristen kalapbokrétájának a rózsájához. Ahol mindenki panaszkodik, hogy mennyi a baj, milyen vacak minden, mily nagy a szenvedés, de ugyanabban a percben megesküszik rá, hogy Budapestnél különb város nincs a föld kerekén. Itt a szegény enjber megérdemli a nevét mindkét értelemben, mig a gazdag az “ur” szegény. Ez az a város, ahol ha az ember nem eszik, alszik vagy dolgozik, akkor a kávéházban van és esetleg ott eszik, alszik és dolgozik. Itt a “baked beans”-nak “sólet” a neve, a paprikás hagymás-zsir, fokhagymás-rántás, meg főtt tészta a nemzet büszkesége és külön-külön a meleg is jó, meg a viz is jó, de a meleg viz csak Karlsbadban jó. Ez az egyetlen város a világon, ahol este tíztől reggel ötig a büszke polgár zömök belépti, sőt kilépti dijat fizet saját drága lakásába és lakásából. Itt, amikor kibújik a kökörcsin, meg a pongyola-pitypang, a Teremtés helyi ura beül egy borbélyszékbe és nullás géppel tároltatja le az esztendei hajtermését. Itt az alsóing viselés szégyen-gyalázat, különösen ha gyapjúból van és ha valaki zöld salátából meg nyers paradicsomból merne egy szendvicset szerkeszteni, azt gondosan kikalauzolnák a Lipótmezőre. * Ezen az estén azonban más gondjuk volt. Ekkor mondtak fel a “nagyhatalmi hóbort”nak és hívták meg a “független” kis államságot, ha ugyan ezt nem sokan sejtették is. Fizetett detektívek szorgalmasan lelkesedtek az Andrássy-ut közepén, mert hát háborút izentünk vagy mi, és kivételesen semmi kifogásunk nem volt az utcai csoportosulások ellen. A fekete-sárga zászló együtt virágzott a piros-fehér-zölddel a gomblyukakban és a Hentziszobor gyűlölők meghatottan kántálták a Gotterhaltét; Tari Bagó Marci és kocabandája kíséretére. “Megállj, megállj, kutya Szerbia” szólott a főnóta, nem sejtvén, hogy Szerbia majd megfogadja a jó tanácsot és “megáll” sőt megnő. A nótának az a sora, hogy “De a magyar nem enged”, már nem volt olyan prófétai. Másnap már sok rezervista marsolt a “nagyságos kisaszszony” felemelő szavaira és úgy tűnt fel, hogy a fiuk azt a sort énekelték a legnagyobb meggyőződéssel, hogy “Egye meg a fene”. A mi vonatunk volt az utolsó civil-vonat. Azután már csak hadi vaggonok gurultak a síneken megtöltve emberrel, lóval és egyébb ágyutöltelékkel. Az utcákon hosszú sorban döcögtek vékonylőcsü kocsik s szekerek hadi szállítmányokkal rakodva. A vidékről pedig tódultak be a mozgósított rezervisták, többnyire rongyos, sovány kedvetlen parasztok, akiknek: Nomen est Omen, pont a Szegényháztéren kellett jelentkezniük. Belgrádot a lapok a második napon bevették és vígan győztek volna papíron tovább is, ha Tisza István meg nem mondta volna a szerkesztőknek, hogy a háború alatt csak ő meg a Stein hazudhatnak büntetlenül. Ez persze nagyon sokkal jobb volt mint itt, ahol mindenki úgy hazudhatott, ahogy kedve tellett. * Az osztrák-magyar hadsereg két első halottja állítólag két babtista paraszt fiú volt. Vallásukhoz ragaszkodván, nem akartak emberölő fegyvert fogni. Haditörvényszék, főbe-lövés. Sok pap, lelkész és egyéb menyország-csősz valószínű zajos helyeslése mellett. Az a “Ne ölj” parancsolat meg “Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” izé csak békeidőre van értve. Azután megindult a lavina. Oroszország Szerbia pártjára állt, Franciaország meg az oro-COMMONWEALTH BANK YORKVILLEI FIÓKJA: First Ave. és 77. utca sarkán Vagyon több mint $19,000,000-00 A New York Clearing- House és Federal Reserve Bank tagja. Főiroda: SPRING STREET ÉS BOWERY Lexington Office: Bronx Office: LEXINGTON AVE., 57. utca sarok 3-IK AVE., 155. utca sarok NEW YORK, N. Y. Bankbetétek után havonként csatoljuk a kamatot a tőkéhez. Pénzt küldünk a világ bármely részébe. Hajójegyeket eladunk és beszerezzük az utazáshoz szükséges iratokat. CHECK SZÁMLÁK. TÁMOGASSUK A COMMONWEALTH BANKOT
