A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-20 / 25. szám
A HÉT IS FELJAJDUL A MAGYAR SZÍNÉSZET. Heltay igazgató elhunyta az első csapás, mely a magyar színészet zsendülő fáját — derékban ketté törte. Ez az ember törhetetlen akaraterejével és a pálya iránt való szeretetével 20—24 tagú társulat működését tette lehetővé. Azóta sem akadt ember, ki őt pótolta volna — azóta sok-sok pártra oszolva járják, vándorolják be ötösével, hatosával a magyar színészek ezt az országot. Ma már “nagy társulat”-ról beszészélünk, ha egy 10—12 tagú ensemble-t toboroznak egybe. Minden két-három hónapban újra kezdődik elölről ez a társulat-összeállitás és ritka eset, ha ugyanazok a művészek kerülnek ismét egy csoportba. Ez a művelet folytonos viszontagságokkal, letörésekkel, meghasonlásokkal jár, melybe lassanként kezd minden színész beleunni. A társulatok beléletét is folyton rágja, zülleszti a régi, régi magyar betegség: a viszálykodás. Akinek van elég bátorsága: az menekül angol színpadra, vagy más foglalkozást keres. Gyakran úgy látszik, hogy a magyar közönség nem bírja eltartani azt a 25—30 színészt, akit képzettsége, tehetsége és tanulmányai e pályára utal. A közönség abszolút közömbös néha ezek iránt az emberek iránt, kik szegénységet, örökös vándorlást — hősiesen tűrnek — a magyar nyelvért, a magyar kultúráért. Vájjon hasonló energiával, kitartással bármely más foglalkozási ágban nem jobb lenne-e megélhetésük? Az amerikai magyar közönségnek minden idegen. Nem bir közösséget érezni saját anyanyelvének művelőivel szemben. Nem akarja felkarolni őket, noha látja, hogy nélküle elsorvad, belevész e nagy angol tengerbe ez a maroknyi magyar színész s hiába küldi ki az “S. 0. S.” jeleket: Süket fülekre talál... Nagy bűn terheli a műkedvelő egyesületeket is. Eredeti céljuktól, hogy a közönséget a színházhoz szoktassák: már régen letértek. Nyíltan megmondom, nyerészkedésre alakulnak ezek az egyletek és elveszik a hivatásos színész szájából azt az amúgy is fekete kenyeret. Soha megértő egyletre még nem akadtam. Mindenhol harcot kellett folytatnom, mert meg akarták akadályozni, hogy ott színészek is megéljenek. Számtalan esetben ugyanarra a napra rendeznek ők is előadásokat, mint a színtársulatok. Nincs rá eset, hogy ezeket a tervezett előadásokat színtársulatok miatt elhalasztanák. Még egy Blaha Lujza neve sem lenne képes erre. Az a pár jóindulatú műkedvelő, aki tisztelettel néz a színészekre, nem bir ellentállni s még azok is konkurrens vállalatnak tekintik a színtársulatokat. A legtöbb ilyen egyletben pénzt is kapnak a műkedvelők, sőt Clevelandban tudok egyes műkedvelőről, aki 50 dollár napi fellépti díjért hajlandó csak fellépni. Az meg már rég túlhaladott dolog, hogy vidéken a karban alkalmazott egyének csupán napi 5—6 dollár ellenében “lépnek fel”. A műkedvelő egyletek tagjai ma már művészeknek képzelik magukat — primadonna-allűrjeik vannak és hiúbbak, mint a színészek. Borzalom végig hallgatni némely előadást, hol magyarul nem tudó emberek feltűnési és szereplési vágyból “játszanak.” Emberek, kiknek sem alakjuk, sem tehetségük, sem orgánumuk, legkevésbé pedig műveltségük nincsen, főszerepeket játszanak. E szerepek közül pedig óriási, lokális harcok. Ezek az előadások mindig zsúfolt termekben, hallatlan lelkesedés, tapsviharok mellett folynak le. Hétről-hétre tartják ezeket az előadásokat, melyekben az egyházak is érdekelve vannak anyagilag. így állhat elő az a szinte hihetetlen tény, hogy az egyházak legnagyobb része nem jó szemmel nézi a színtársulatok működését. Hányszor kellett lelkészektől hallanom: kérem, mi csak a mi helybeli “színészeinket” támogatjuk, önök kiviszik a városból a pénzt! A vidéki lapok állásfoglalása ugyanaz, mint a papságé. Nem tartják fontosnak a hivatásos magyar színészetet s gyakran horribilis hirdetési árakkal teszik lehetetlenné az előadások anyagi sikerét. A legtöbbje a műkedvelő egyletek lekötelezettje. Egy műkedvelő előadással tízszer többet foglalkozik, mint hivatásos színészek előadásával. Mindig a legridegebb üzleti szempontokból kezeli a magyar színház ügyét, mintha abból közvetve az ő újságjára nem háramolna haszon. Pedig ő is tudja vagy legalább is tudnia kellene, hogy addig lesz magyar lap Amerikában, amig magyar színtársulat működik. De ezek nem éreznek szolidaritást velünk. Csak nagyon kevés újságíró van, aki a színészek mellé áll, a közönséggel szemben. Ezek azok, akik megértenek bennünket, akik velünk éreznek, türelmesek, engedékenyek és nem kívánják, hogy egy városról-városra utazó színtársulat 15 ládában vigye magával a díszleteit, kellékeit és elengedik a tíztagú zenekart is, oly városokban, ahol a legjobb esetben is 100—150 dollár lehet a teljes bevétel. Ha bűnei vannak a magyar színészeknek, mennyivel nagyobbak a magyarságéi? Hogy van az, hogy nem kiált föl egész Amerika, ha Jeritza idejön Bécsből, Paderewszky Varsóból, s a többi európai hírneves művészek: ne menjetek színházba, mert ezek hazaviszik a pénzt! Még nem olvastam angol újságban ilyen ordító címet: “Viszi Jeritza az ezreseit”. De egy bridgeporti magyar újságban — igen. Tudatosan valótlant állít az a vidéki újság, mely azt Írja, hogy a kijövő vendégművészek miatt éheznek a magyar színészek. Sőt ellenkezőleg: soha. jobban nem prosperál a magyar színház, mint mikor vendégművésszel jár. Enélkül nem lehet nagyobb eredményt elérni. Hiszen oly kevés a megfelelő színész, hogy egy jobb társulat alakítása lehetetlenségekbe ütközik. Férfi és női “star” nélkül egy amerikai társulat csonka. Nétány lap pedig fogadatlan prókátornak áll be, a színészek belügyébe belebeszélvén. Mint az éhes farkasok: úgy ragadják meg ezek a kipattanó botrányt és jól kiszínezve, megtoldva adják be a szenzáció-éhes publikumnak. S nemhogy igyekeznének takargatni a szépséghibákat, még jobban kiteregetik és ezzel elősegítik a magyar színészet teljes destruálását. Szabó Ernő Criterion Theatre Broadway & 44 th Street. Naponta kétszer, 2.30 és 8.30-kor PARAMOUNT FILM A lovagló koldus (’1’he Beggar on Horseback) Jó ülések délután 50c, este $1.—. THEATRE GUILD 52nd St. West of Broadway GEORGE B. SHAW hires vigjátéka Caesar and Cleopatra A főszerepeket Lionel Atwell, Helen Hayes és Helen Westley játszák Jegyek 4 hétre előre foglalhatók le A menyecske csókja, édes, De annál is jobb a NÉGYES A legjobb pipadohány magyarok részére Amerikában. Kapható minden rendes üzletben vagy megrendelhető az alábbi címen: Négyes Tobacco Shop 423 E. 5th ST„ NEW YORK TELEPHONE: ASTORIA 6646. Astoriái önképzőkör Étterme 227 Potter Ave. Astoria, L. I. Báthory Mihály és neje vezetése alatt. — A legfinomabb magyar konyhán készült vacsorák. — Vacsora rendelés szerint is. Sándor és Rudolf Yorkvillenek legnagyobb zongoras lm torszál li tó ja. Elvállalunk mindenféle szállítást úgy helyben, mint vidékre a legjutányosabb árban. 402 EAST 79 ST., cor. 1st Ave., New York City. Telefon: Rhinelander 8287 és Butterfield 8468. i L. MENDELSOHN A legismertebb, legrégibb MAGYAR VIRÁGÜZLET 1341—2nd Avenue, New York City Telephone: Rhinelander 3074
