A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-06-20 / 25. szám

A HÉT 7 AZ ELSŐ ÉV Irta: HÁZ MIKLÓS 1913 október, Mauretánia, második osztályából szállunk ki. Ácsorgók a dockon, várom a fináncot. Egyszerre csak két nagy marok vállon fog és köny­­nyedén félre nyom. A marok­hoz nőtt zömök hordár pedig igy szól: “Gimme a chance boy, gim­me a chance!” Mi ez, mi ez szólok önma­gamhoz, ENGEM, egy hordár, egy munkás, egy senki csak odébb lódít? Engem, akit Pes­ten nagyságos urnák szoktak szólítani, egy második osztá­lyon érkezett európai művészt, és még “boy”-nak szólít? Jaj, mi lesz itt! Beszállok egy crosstown car­ba, üvegládába kell dobni a pénzt, és amint illik, a kalauz­nak borravaló jár. Megcsóvál­ja a fejét, és visszaadja a pénzt: “No need, dönt have to!” Mi az, itt a kalauz is ember? Ez az első kalauz, aki ugylát­­szik azt hiszi, hogy van olyan legény mint én. * A subway nehéz probléma. “Bronx Park” meg “Van Cort­land Park”, melyik az én irá­nyom? Reszkir kucséber! A Bronxban el kezdtem gya­nakodni, hogy nem jó irány­ban megyek. Kiszálltam kérde­zősködni. A bejáratnál egy széles mosolyu, hat emeletes néger csoppolta a jegyeket, ez talán nem mordul rám. “West side? Wrong train, got to go back to 96th. Mond csák, nem te vágy mágyár?” Szent makaróni, magyarul beszél, egy toprongyos szere­­csen tróger. “Áz vágy, hahahahahuj, én is tudok mágyárul, nágy feke­te öreg csirkefogó vágyok!” Micsoda egy város, az összes néger tiketcsopperek magya­rul beszélnek! * A Miska nem volt otthon, várni kellett. Lent az utcán, a ház előtt egy vasrúdon torná­zott egy kis néger lány, alatta vagy 3—4 méter mély kőárok. Felnőtt létemre kötelességem­nek tartom, hogy figyelmez­tessem az életveszélyre: “Look out little girl, you may fall down and hurt your­self!” Még soha igy nem néztek le: “Mind your own business!” válaszol a poronty mély mell­hangon és én úgy szégyeltem magam, mint a kutya. A legjobb tanács volt, amit valaha kaptam, ma azért va­gyok szegény ember, mert nem voltam elég okos, hogy éljek vele. * A vaudevilleben kezdtem, mint gyorsrajzoló. “Professio­nal try-out.” Bay Ridgeben egy kis kevert mozi-vaudevil­­leben. Nem nagyon tapsoltak. Kétségbeejtő, azt hittem, hogy vastapsot fogok kapni. Me­gyek a kis kövér managerhez. “Lemondok Mr. Gutman, nem lépek fel többet!” “What? Quit? Give in? Not ashamed of yourself? I am surprised, a Jew too!” Mit mondott? Hogy a zsidó nem szalad? Szent csalamádé, ez a pasi úgy tesz, mintha nem bánná, hogy zsidó és éntőlem is valami ilyent vár el. Nem ismerik itt az Erger­berger cimü magyar népdalt? * “Job”-ot keresni a World­­hoz. Az “art-director” föl se néz. “Az attól függ, hogy mit tud!” Pedig velem voltak összes bizonyítványaim: erkölcsi, ele­mi, polgári, iparművészeti, mintarajz iskolai, akadémiai, oltási, szegénységi és vagy két tucat ajánlólevél. “A rajzok nem rosszak, hol­nap fél négykor legyen itt, ki fogjuk próbálni.” A nevemet se tudja, vagy hogy hol lakom, hogy magyar vagyok-e, meg zsidó, hogy mi­óta vagyok itt, voltam-e fegy­­házban vagy himlős. Semmit, semmit és holnap kipróbálnak. * Fél négy. “Itt van egy “police card,” a Center Streeten, a Criminal Court Buildingben egy végtár­gyalás van. Egy “Dopey Ben­ny” nevű gangster a vádlott. Hozzon róla egy jó rajzot. Az épületet öt órakor zárják. Hol lehet a Center Street? És se papirom, se krétám, ha­nem azért gyerünk csak. Feltolakodom az újságírók közé: “Melyik az a Dopey Benny?” “Az a kövér a szemüveg­gel !” Elkezdem skiccelni a védő ügyvédet. A szomszéd moso­lyog. Látom, hogy ugrat: “Ne vicceljenek, kérem, ide­gen vagyok, kezdő vagyok, na­gyon nehéz a dolgom.” “Az a kampós orrú az, a ma­gas gallérban, üljön erre a helyre, innen jobban lát!” Másnap a rajz megjelent a “World”-ban. Egy heti próba múlva “Staff artist” voltam és ja bizonyítványokat még min­dig nem látták. * Még egy “giangster” tárgya­lás. Zsidó csibész, zsidó biró, védőügyvéd, tanuk, esküdtek, államügyész, mind mind zsi­dók! Néhai való Jeruzsálemben nem lehetett volna kóserebb egy végtárgyalás. Csak a vád főtanuja, Patrol­man Sheridan nem volt zsidó. Sheridan katholikus ir rendőr tanúságára, az összes zsidó mentőtanuk vallomása ellen, a zsidó jury a kájk csirkefogót bűnösnek találta, és a zsidó bi­ró a vádlottat a maximum bün­tetésre ítélte. Váratlan, meglepő és meg­nyugtató. * A Night Courton kergettem egy sikkasztó grófot. Behoznak egy jóképű, szé­­lesvállu fiatal legényt: “A járdán fightoltak Your Honor, a másik elszaladt.” “Hol a kabátja, meg a téli kabátja?” “Letette őket a járdára, ott maradtak.” “Azt akarja mondani, hogy . maga ezt a fiút ebben a csatto­gó hidegben igy kabát nélkül hozta be?” “Igen uram.” “Vádlott fel vp.n mentve, Patrolman most rögtön vissza­megy oda, ahol verekedtek, megkeresi és visszahozza a ka­bátokat, ha elvesztek akkor fi­zet értük, mert olyan fegyel­mit sózok a nyaka közé, hogy olyat még nem dohányzott a mióta kétágú!” Itt nem minden biró rendőr­párti. * Hires válópör. H. H. H. mil­liomos fakereskedő akar meg­szabadulni feleségétől, aki kó­rista lány volt, mielőtt elvette, és most egy hotelben csípték rajta valaki mással. Tizennégy tanú, tisztességes jóra való nép tanúskodik, hogy igen, ez az a bizonyos hölgy, a kit aznap este ott láttak. Az asszony tagadott, azt ál­lította, hogy a férje egy “dop­­pelganger”-t bérelt az előre el­készített jelenethez, de ezt semmivel bizonyítani nem tud­ta. Az asszony megnyerte a port. “Hogy lehet ez” kérdek egy benszülöttet. “A jury tudja, hogy az asz­­szony nem ártatlan, de azt is tudja, hogy a férj éppen olyan komisz, hát inkább nem bánt­ják az asszonyt.” No itt se minden fenékig tej­fel. * Kitört a mexicoi zavar Hu­erta elnök miatt. Uj “job” után kellett néznem. Pár nap múlva a Tribune art-depart­ment j ében illusztráltam a va­sárnapi számot. Egy nap wirelesst hoz be a boy, az ocean közepéről: “Jövök öcskös és ha megér­kezem, hanyatt fogsz esni a meglepetéstől!” És csakugyan megjött ked­venc bátyám, sikeres pesti iró, egy “nervous breakdown” kel­lős közepén. Bellevue, Bloomingdale, az­után vissza Pestre az “Imperá­­toron.” És amikor a Szabadságszo­bor elszürkült a távolban, sőt Sandy Hook is lekopott a lát­határról, egy nagy csomó kép­ződött a torkomban, amelyet nem lehetett lenyelni. Pedig nem is tudtam, hogy a világháború első napján fo­gunk Budapesten megérkezni. 16 Dollárért Nyaralhat! Magas fekvésű Catskill hegyek­ben, gyönyörű környezetben lévő nyaralómban heti $16-ért teljes ellátást kaphat. Modernül beren­dezett, levegős szobák, fürdőszo­bák, villany. Külső sportok. Elsőrendű magyar konyha írjon felvilágosításért GOLDY HOUSE FLEISCHMANNS, N. Y. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom