A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-06 / 23. szám
4 A HÉT GONDOLKODÁSOK Irta: LADÁNYI MIKLÓS. Mostanában ezek a gondolatok jutnak az eszembe: Európába kell utaznunk, hogy rájöjjünk: muszáj Amerikában maradnunk. Sokat meg kell tanulni az embernek s mindent a maga kárán. Rámegy az élet nagyobbik fele mig kiokosodunk s végül nem történt semmi relativ létünkben. Legtöbbünknek nehéz már ideát gyökeret fogni. Ez az oka, hogy az ember félig-meddig örvendeni sem tud. Sokan azt hiszik, jó gőgösnek, hidegnek, bezártnak lenni, hogy aljas emberi tekintetek előtt meg ne kelljen nyílni. Okosnak tartják hallgatni, mig mások ajkáról a hazug szó folyik, senkinek nem hízelegni, hogy ne szégyenkezzünk később egy szóért, amelyet érdemtelenhez intéztünk. Nem jó ellágyulni, csak olyankor sírni, mikor senki se látja. De jó, hogy itt nem kell kalapot emelni s nem kell hinni senkinek se a szavát. Mily bölcs, hogy megvetjük egymást, lenézzük saját fajtánkat s minden arcot álarc mögött keresünk. Hát biz nagyúri passzió ez a megvetés, amiben élünk, de elveszítjük vele minden örömünket. Odaát valamikor türelmesebbek, elnézőbbek voltunk egymással szemben. Ott megértéssel mondottuk, hogy “gyarló emberek vagyunk”. Itt nem hiszünk barátságot, sem hűséget, sem jóságot. Ezért vagyunk magányosak, mint az árva nyárfa a pusztaság szélén. A száműzött gőgjével élünk s jéghideg a szivünk. Hazai emlékek. Befelé fordított szemmel mindent úgy képzelünk el odaát, ahogy elhagytuk egykor. Úgy rémlik néha, mintha hallanám, amint a Bazilikában hajnalt harangoznak. A hídon túl Buda ébredezik. A Gellérthegy felett aranypárás köd lebeg és a Dunának olyan a hajnali színe, mint a rózsaszínű fürtösákác. A királyi palota mélázva néz egyik szemével a szintén királyi folyóra, a másikkal Buda erdős hegyeit nézi. A várba vezető kerti utakat és a tiszta pesti sétányokat locsolják. Nedves fü illata érzik s fenn a Szent György-tér oly hangtalan és kihalt, mintha ezer éve aludna, pedig a muskátlis kicsi ablakok mosolyognak. S gondolatban lenézek a bástyáról a világ legszebb panorámájára. Hej, de sok szép emlékünk szunnyad abban a levegőben. Mily nagy volt a csalódásom, mikor ezt a hangulatot már nem találtam többé. Sokan hozzák hirül, hogy Budapesten jól élnek. Fölületesen szemlélve én is azt hittem eleinte. A szomorú, pusztuló metropolis külső máza még megtéveszti a meszsziről jött látogatót. Mint a feslett nő cifra sallangjai. De a főváros 1.100,000 főnyi lakosságának csak egy tizedét teszik azok, akiket mulatozva, jól öltözötten látunk mindenütt. Ez a felszín. De majd egy milliónak még az is alig van módjában, hogy mutatkozzék. Kenyér, tej, cipőtalp (már nem is cipő), kéthetenként egyszer fürdő, néha tiszta ing, időnkint egy-egy tiszta ágyhuzat, egy marék szén a betegszobába, már idegőrlő probléma. Magasabb igényekről már régen lemondtak. A fényes kapitólis a nagy, gazdag Magyarország fővárosának volt dimenzionálva. Mi maradt azonban az országból? Egy maradi, elhanyagolt, lusta agrár-vidék. Gémeskut, vadvíz, vályogos tanya, szikes ugar, némely repedt tarló, ami megmaradt. No meg a feneketlen kátyus országutak s egykedvű gazdák gabonaföldein nagy sárga táblákban hivatlankodó, élénkszinü repce. Rónák káprázatos délibábjának, lápok lidérckisértetének idegen ez a nagy, nyugtalan kulturváros. Ultramodern művészetek által nevelt differenciálódott lelkek Budapestjét gyűlöli a parlagi vidék. S pusztul, pusztul, menthetetlenül. Valahol egyszer platánokon rigó füttyére emlékeztem s kertekből júniusi rózsák illata érzett. Most kopott, gyászruhás varjak károgását hallottam ott. Kár... kár... kár... Hogyan juthat egy és kétcsaládos házhoz ASTORIÁBAN HA LEFIZET 1000 DOLLÁRT VAGY TÖBBET GYÖNYÖRŰ HÁZHOZ JUT HÁZBÉR FEJÉBEN Már csak néhány adómentes ház van New Yorknak bármely részéből a legkönnyebben juthat Astoriába, Elevateden vagy Subwayn. A Grand Centraltól 15 perc. Irodánk a Ditmars Ave. Stationnál van, amely Astoria végállomás. Az 59. utcai hídtól 10 percnyira vannak a házak Szilágyi Realty and Mortgage Corp, 911 SECOND AVE. ASTORIA, L. I. Telephone: Astoria 2477 Mely örök kárhozat átka lebeg feletted te szegény bus madár? — gondoltam. Kár... kár... kár... Mily alvilági Ítélet üz, hajszol mindig oda, ahol pusztulás, bánat, enyészet honol? Kár... kár... kár... Most is ott jársz, ahol már sirató aszszony se akad. Kár... kár... kár... Velence. Nem bírtam soká a nyomasztó szomorúságot. El délre. Mosolygó olasz egek alá. Velencébe... Egykor ábrándnak, önfeledt'ségnek, könnyű boldogságnak, nevető kalandok csókjának és árva sóhajának Mekkájába. Kéjes, gyönyörű, bűnös város, repesve siettem feléd... De Tasso rejtélyes álmu, bájoló karneváljainak városát nem ismertem fel többé. Márványfalak között kígyózó szennyes kanálisok gondolásainak nótája is elfakult. Mily más a húsvéti zarándoklók vá-KORUTAZASI JEGYEK LESZÁLLÍTOTT ÁRON $192*5° NEW YORKBÓL BUDAPESTRE és vissza <és u TaxR)evenue Egy kitűnő alkalmat ajánlunk önnek: ellátogathat az óhazába leszállított 3-ad osztályú körutazási kiránduló jeggyel. Utasainkat külön vonat viszi Hamburgból utazásuk céljáig, tapasztalt vezetők felügyelete alatt. Itt lakó idegenek, akik 12 hónapon helül visszatérnek, nem esnek a kvőtatörvény korlátozásai alá. Foglalja le most helyét. Visszatérési engedélyért és más felvilágosításért forduljon bármely helyi ügynökhöz, vagy United American Lines (Harriman Line) Joint Service with Hamburg American Line 35-39 Broadway, New York.
