A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-06 / 23. szám
VOL. II. No. 23. NEW YORK, JUNE 6, 1925. EGYES SZÁM ÁRA: 10c. Szerkeszti: DÉRI IMRE. A HÉT, Published lEvery Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St, New York, N. Y. Subscription Rates: One Year $4.00. Six Months $2.00 Single Copies 10c Entered as a Second Class Matter, March 13, 1924, at Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. URAK ÉS PARASZTOK Amerikában van egy nagyon furcsa magyar intézmény, a melynek a létezéséről már-már megfeledkeztek: a Segélyegylet. A Segélyegylet épp az ellentéte szinte valamennyi amerikai-magyar intézménynek. A legtöbb magyar intézmény Amerikában, hogy az intézmény megvan, de pénze nincs, a Segélyegylet alapjában véve csak a papiroson létezik, azonban pénze — az van. Maradt még a múltból, azokból a boldog időkből, amikor még tízezres csoportokban jöttek a magyarok Amerikába, amikor fenn lehetett tartani egy olyan intézményt, mint a Segélyegylet, amely tényleg segített, ha jól tudjuk, házat is tartott fenn, évi hozzájárulást kapott a magyar kormánytól és igazgatóinak sorában ezen az alapon helyet foglalt a mindenkori osztrák-magyar new yorki főkonzul is. Azonban ezeknek a boldog időknek immár vége van. Bevándorlók nem kötnek ki a Battery Place-en, nem kell félteni a magyarokat, hogy az itt élő honfitársak kifosztják őket, nem kell házat fenntartani és a Segélyegylet se tölt be abban a formájában, amelyben megvan, semmiféle hivatást. Az egyletnek alapjában véve nincsenek is tagjai. Van azonban vagy negyvenezer dollárja és van egy igazgatósága, amely évek óta azon töri a fejét, hogy mit csináljon a Segélyegylettel és főleg, hogy mit csináljon a negyvenezer dollárral. Különböző tervek merültek már föl, de egyik se ment keresztül. Arról is szó volt, hogy valamiféle formában feltámasztják az egész Segélyegyletet, reorganizálják, ami ugyancsak azért történt volna, hogy ha már itt van negyvenezer dollár, hát legyen valami, amiért az a negyvenezer dollár dolgozik. A meglévő gombokhoz kellene valami kabátot varrni. Mert hiszen más értelme alig lenne a Segélyegylet feltámasztásának. Bizonyára ez a véleménye a magyar királyi kormány new yorki képviselőjének, Dr. Winter Károly new yorki főkonzulnak is, aki a Segélyegylet igazgatóságának legutóbbi értekezletén azt az indítványt terjesztette elő, hogy a Segélyegylet immár mondja ki végleg, forma szerint is a felszámolást és a meglévő vagyont — negyven és ennyihány ezer dollárt — adják egy olyan célra, amelynek a helyességéről az igazgatóság minden egyes tagja meg van győződve. Dr. Winter azt sem tagadta el igazgató kollégái elől, hogy ő már tudja is, hogy mi lenne ez a cél, amelyre a Segélyegylet negyvenezer dollárját fordítani kellene. Alapítani kellene itt egy Úri Klubot, amelynek a new yorki magyar urak lennének a tagjai és ennek az Úri Klubnak az alakulási és berendezkedési költségeire kellene forditani a meglévő negyvenezer dollárt. Ez az indítvány általában lelkesedéssel találkozott az igazgatóság tagjai között. Volt azonban az igazgatóságban egy tag — Horváth József, a clevelandi Szabadság new yorki managere — aki nem volt abban a helyzetben, hogy a magyar királyi kormány kitűnő new yorki főkonzuljának az eszméjét helyeselje. Horváth József úgy érezte, hogy még sem való egészen, hogy azt a pénzt, amit végül is nem egészen “az urak” adtak össze és amelynek nem egészen az volt a rendeltetése, hogy egy pazar kényelemmel berendezett klubház perzsa szőnyegeinek költségeit fedezze, egy Úri Klub alapítására forditani. Annál kevésbé, mert ha ennek a klubnak a tagjai igazán urak lennének, nem is fogadhatnák el azt, hogy jótékony célokra összegyűjtött pénzen vásárolják meg azokat a bőrfoteleket, amelyekben urkodásban kifáradt testüket megpihentetik. Urak szoktak ugyan klubokat alapítani, de úgy, hogy maguk vásárolják meg a klubjuk berendezését. Mert, Istenem, ha nem urakról lenne szó, akkor még hagyján volna az egész. Aki nem ur, az fogadhat el mástól pénzt. Aki nem ur, annak nem muszáj azzal törődnie, hogy honnan jön az a pénz, a mit felhasznál. De az urnák illik bizonyos Íratlan törvényekre, bizonyos erkölcsi törvényekre is tekintettel lennie. Horváth József ezeknek az íratlan törvényeknek a szempontjából magyarázta meg a helyzetet és a magyarázatának az eredménye az lett, hogy az Úri Klub ötlete megbukott. Megbukott, mert az “urak” a mennyiben nekik kell összeadiígfc -: íÉÍÉl i -ni a pénzt a klub céljaira, soha életükbe nem alapítanak klubot New Yorkban. Ahogy e sorok írója az urakat ismeri, az urak leginkább akkor szeretnek gavallérok lenni, amikor a más pénzéről van szó. A maguk pénzével kevésbé gavallérkodnak. Eszünk ágában sincs, hogy bármiféle kritikát gyakoroljunk is ebből az Úri Klub ötletből kifolyólag Dr. Winter főkonzul úrról vagy azzal a munkássággal szemben, amit New Yorkban kifejtett. Bevalljuk, nem is ismerjük ennek a munkásságnak a részleteit. A diplomaták általában titokzatos emberek szoktak lenni és bizonyára ez a diplomata-szokás a magyarázata annak, hogy a new yorki magyar főkonzul munkássága is beburkolózik ebbe a titokzatosságba, amelynek ködleplén semmiféle riporteri éles szem nem képes áthatolni. Végre is Jules Cambon se kötötte mindenkinek az orrára, hogy Londonban hogy képviseli Franciaország érdekeit, — igazán nem lehet elvárni a magyar főkonzultól se, hogy kilépjen a diplomata-titokza- . tosságból és úgy dolgozzék, hogy ez a munka látható vagy hallható legyen. Bizonyos azonban, hogy azzal az indítvánnyal, amelyet a Segélyegylet vagyonának a hovaforditását illetőleg tett, kitünően bizonyította be, hogy mennyire képviseli Amerikában azt az ideológiát, amin a magyar kormányrendszer felépül, az a kormányrendszer, amelyet köte-T o
