A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-05-23 / 21. szám
14 A HÉT AZ ARANYBOGÁR Irta: EDGAR ALLAN POE. — Fordította: TOLNAI VILMA “A good glass in the Bishop’s hostel in the Devil’s seat — forty-one degrees and thirteen minutes — northeast and by north — main branch seventh limb east side — shoot from the left eye of the death’s head — a bee-line from the tree through the shot fifty-feet out.” — Még 03 a felosztás is teljesen érthetetlen előttem, szóltam én. — ÍÉn előttem is az volt néhány napig, felelt Legrand; ez alatt szorosan felkutattam Sullivan szigetének egész környékét, van-e olyan épület, a melynek [neve “Bishop’s Hotel” (püspök kastélya) ; én, igen természetesen elfelejtettem az elavult “hotel” szót, a mint az Írásban állt. Minthogy erre nézve semmi felvilágosítást nem nyertem, már azon voltam, hogy nagyobb körben 'és rendszeresebben folytassam kutatásaimat, midőn egy reggel hirtelen eszembe ötlött, hátha ennek a “Bishop’s Hostel”-nek van valami köze egy régi “Bessop” nevű családhoz, melynek brtokához tartozott valamikor, nem tudom már (mikor, 'egy régi major, körülbelül négy mértföldnyire északra a szigettől. Ezért is elmentem az ültetvényekre is folytattam vizsgálódásaimat az öregebb négerek közt. Végre a legvénebb néger asszony azt mondta, hogy hallott valami “Bessop’s Castle” nevű helyről s hogy talán el is tudna vezetni oda, csakhogy az sem kastély, tsem vendéglő, hanem egy magas szikla. Én késznek nyilatkoztam, hogy meg is fizetem fáradozását, mire ő egy kevés habozás után rászánta magát, hogy arra a helyre elkisérjen. Minden nagyobb fáradtság nélkül meg is találtuk (s Jekkor,„ az öreg asszonyt "elbocsátva, a hely megvizsgálásához * fogtam. A “kastély” bérceknek és szikláknak szabálytalan sokaságából állott; egy különösen kivált a többi közül, [mind [magasságával, mind elszigetelt állásával és szinte mesterséges külsejével. Felmásztam a csúcsára, ott aztán magam sem tudtam, mihez fogjak legelébb. Amint úgy elgondolkodtam, szemem egy keskeny kiugrásra tévedt a szikla keleti oldalán, körülbelül tizennyolc hüvelyknyire nyúlt ki s (nem volt egy lábnál szélesebb; közvetlenül fölötte pedig egy bemélyedés volt a kőben, mely nagyjában hasonlóvá tette eleinknek homorú hátú székeihez. Semmi kétségem sem volt már, hogy iez az az “ördög széke”, melyről a kézirat szól s most már nagyon valószínűnek látszott, hogy 'teljességében felfedem a rejtvény titkát. A “jó üveg” nem vonatkozhatott másra, mint messzelátóra, fnjert az “üveg” szót ritkán használják a tengerészek más értelemben. Világosan láttam, hogy itt messzelátót kell használnom és hogy >adva van egy pontosan meghatározott nézőpont, melyet eltéveszteni nem szabad, a honnan néznem kell. Abban sem volt kétségem, hogy ezek a kifejezések “negyvenegy fok és tizenhárom perc” meg “északkelet és észak” arra valók, hogy megadják az irányt a messzelátó beigazítására. Ezektől a felfedezésektől felizgatva haza rohantam, messzelátót vettem magamhoz iés Visszatértem a sziklához. Leültem a kiugrásra s azt tapasztaltam, hogy egy bizonyos helyzeten kívül ,másként azon ülni lehetetlen. Ez a tény megerősített előbbi vélekedésemben. Szememhez emeltem a messzelátót. A “negyvenegy fok és tizenhárom perc” semmi másra nem vonatkozhatott, mint a magasságra ^ látókör fölött, a vízszintes irány pedig meg volt adva az “északkelet és észak” kifejezéssel. Ezt az irányt csakhamar meg is állapítottam egy zsebmágnestüvel; ;aztán a messzelátót a mennyire lehetett negyvenegy foknyi szögben tartva, óvatosan fel és le mozgattam, mig figyelmem meg nem akadt egy kerek hasadékon vagy nyíláson egy hatalma sfa lombozatában, mely a távolból jóval felülmúlta társait. Ennek a nyílásnak közepén fehér pontot vettem észre, de nem tudtam megkülönböztetni, hogy micsoda. Beigazitottam a messzelátó tengelyét, megint néztem, s most megláttam, hogy az emberi koponya. Erre a felfedezésre határtalan öröm fogott 'el, mert a rejtvény megfejtését most már biztosnak tartottam; mert ez a kifejezés: “főág, hetedik mellékág, kelet felé” nem jelenthetett egyebet, mint a koponya elhelyezését a fán, mig ez: “lőjj a koponya bal szemén keresztül” csak egy magyarázatot engedett meg az eltemetett [kincs keresésére nézve. Nézetem szerint ennek célzata az volt, hogy a koponya bal szemén keresztül egy golyót kell leejteni s hogy az a “szál egyenes vonal”, mely a fatörzs llegközelebbi pontjából kiinddudldvdad a “lövésen”, azaz azon a ponton megy keresztül, hol a golyó leesett, aztán ötven lépésnyire meghoszszabbitva megjelöli a végleges pontot — és e pont alatt re-J-1 DR. NICHOLAS M. m T rRIEDMAN Amerikai Magyar Fogorvos Modern Fogászat — Mérsékelt Árak 353 EAST 86th STREET Cor. 1st Ave. NEW YORK CITY Tel. Lenox 1857. méltem én, legalább is valószínűnek tartottam, hogy ott van a nagyértékü kincs elrejtve. — Mind ez, szóltam én, teljesen világos, s ámbár geniális, mégis egyszerű és félremagyarázhatatlan. Nos és mikor lejöttél a '“Bishop’s Hotel”-ről? — Hát én jól eszembe vésve a fa külsejét lés helyét, hazafelé indultam. Abban a pillanatban, mikor elhagytam az “ördög széket”, a kerek nyílás rögtön feltűnt; s bármennyire igyekeztem is, azután már sehogy sem bírtam meglátni. Az egész dologban a legelmésebbnek tetszett az a tény, (mert ismételt kísérletek meggyőztek, hogy csakugyan tény), hogy az a kérdéses kerek nyílás semmilyen más elérhető pontról nem látható, mint arról a [keskeny kiugrásról a szikla oldalán. — Ezen a kiránduláson a “Bishop’s Hotel”-hez Jupiter kisért el, a íki kétségkívül észrevette szórakozottságomat és különösen figyelt arra, hogy soha el ne maradjon oldalam mellől. De a következő napon jó korán kelve módot leltem, hogy megszökjem előle s a dombok közé mentem, hogy megkeressem a fát. Nem csekély fáradtsággal végre meg is találtam. Mikor este hazatértem, szolgám el akart verni. A kaland hátralevő részleteit, azt hiszem, éppen olyan jól ösmered már, mint jó magam. — Azt hiszem, szóltam én, mikor először ástunk, eltévesztetted a helyet, még pedig Jupiter együgyüségie folytán, minthogy a bogarat a koponya balszeme helyett, jobb szemén ejtette keresztül. — Szóról-szóra igy volt. Ez a hiba körülbelül két hüvelyknyi különbséget tett a “lövésben” —• azaz a fa mellett levert cövek helyzetében; hogyha a kincs a “lövés” alatt lett volna elásva, akkor a [hibának nem lett volna semmi jelentősége; csakhogy ez a “lövés” s a fának [hozzá legközelebb levő pontja csak olyan két pont volt, mely egy vonal irányának megállapítására [szolgált; természetesen, bármily (csekély volt a hiba kezdetben, Gróf Széchenyi László emlékkönyvébe. Ezt a pár sort a 28-ik oldalra szánjuk. Az első huszonhét oldal már tele van érdekesnél érdekesebb feljegyzésekkel arról, hogy mit kellett volna csinálni Magyarország washingtoni követének a mit nem csinált, hol mindenütt kellett volna jelen lenni a követ urnák, ahol nem jelent meg, sőt még csak nem is képviseltette tulmagas személyét. Tehát az emlékkönyv 28-ik oldalára mély tisztelettel jegyezzük fel a következőket: JÓKAI-ÜNNEP BÉCSBEN. A bécsi magyar követség április 25-én a Jókai-centennárium alkalmából ünnepélyt rendezett, melynek szónoka a Deutsches Volkstheater dramaturgja volt. Az ünnepélyen szerepeltek a Burgtheater, az állami Opera és a többi színházak tagjai. Bécs közel van Budapesthez, Ausztria szomszédja Magyarországnak és igy bizonyos, hogy a magyar érzés ébrenmáradását nem fenyegeti Ausztriában annyi veszedelem, mint Amerikában, tehát fontosabb Amerikában Jókai-ünnepélyt rendezni, mint Ausztriában. Ezért nem rendezett vagy rendeztetett Széchenyi László Jókai-ünnepélyt Amerikában, sőt még csak nem is vett részt azon a Jókaitünnepélyen, amelyet “gutgesinnt” magyarok rendeztek New Yorkban. így kell egy ókos, hazafias, széleslátkörü magyar követnek viselkedni.
