A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-05-09 / 19. szám
A HÉT 3 • •__^ A BORZALMAK GYÖNYÖRŰSÉGÉ — Elmélkedés egy hármas kivégzésről. — A múlt héten egy kivégzési szenzációja volt az amerikai sajtónak. A Diamond-fivéreket és egy Farina nevű olaszt kivégeztek a Sing Singben és mert a gyilkosság, amelyért bűnhődniük kellett, maga is hatalmas szenzáció volt, természetes, hogy a kivégzésről is hasábokat Írtak az újságok. De amig rendes körülmények között az ujságszenzációkat a közönség éppen hogy elolvassa, tudomást vesz róluk, addig erről a kivégzésről minden ember beszélt. Bizonyos, hogy New Yorkban legalább három-négy millió embernek volt a beszédtémája a hármas kivégzés, bizonyos, hogy ezen a napon jóval több újságot vásárolt New York, mint máskor és valami furcsa kéjes borzalommal falták a híreket arról, hogy miként viselkedett a három elitéit az utolsó huszonnégy órában, hogy beretválták meg hátul a fejüket, hogy öltöztették fel őket a fekete ruhába, amelynek a nadrágja fel van hasítva a lábszárnál, hogy mentek be a kivégzési szobába, hogy ültek bele a halálthozó székbe, hogy emelkedett fel a testük, amikor a villamos áramot megindították : minél borzalmasabbak voltak a részletek, annál szívesebben olvasta a közönség. Holott: általában minden amerikai ember tudja, hogy miképen folyik le egy ilye» elektrokució és semmi rendkívüli nincs benne, hogy megint kivégeztek három embert. De: amig a kivégzésekről meglehetősen röviden szokott megemlékezni az amerikai sajtó, addig ennek a kivégzésnek minden legapróbb részletét is közölte és éppen ez a részletesség, mondhatnánk: utálatos részletesség volt az, amit az emberek habzsoltak. Még e sorok Írója is, aki nem egy kivégzést nézett végig életében, ha őszinte akar lenni: kénytelen bevallani, hogy rajta is végigfutott a borzalomnak az az egészen sajátságos gyönyörűsége, amit minden ember, kivétel nélkül érez az ilyen borzalmak olvasásakor. T Nem vagyok orvos és nem tudom, vájjon foglalkozott-e az orvosi tudomány behatóbban azzal a kérdéssel, hogy mi az, ami az embereket vonzza mindazok felé a dolgok felé, amelyektől alapjában véve borzad és amelyektől retteg? De furcsa tapasztalat, hogy minden emberben van valami perverzitás, amely oda kergeti azokhoz a dolgokhoz, amelyektől borzad. Mi viszi rá az embert arra, hogy oda menjen egy meredek szélére, erősen megkapaszkodjék a korlátban, odalépjen a mélységhez és — ha csak egy pillanat ezredrészére is — arra gondoljon: milyen rémes lehet innen lezuhanni. Sőt: talán nem is ez a gondolat az, amely ilyenkor átfut az ember agy velején, hanem az, hogy milyen rettenetes lenne, ha én most innen lezuhannék? Nem hinném, hogy az emberiség szadista kéjét érez a borzalmak láttán vagy olvastán. Ellenkezőleg: úgy gondolom, hogy valami egészen furcsa önkinzás az, amely az embert a borzalmak felé kergeti, valami flagelláns gyönyörűség, valami lelki önkorbácsolás. A kivégzési leírásoknál öntudatlanul is az a kérdés merül fel minden emberben, hogy mit tenne vagy mit érezne ő, ha ő ülne a villamos székben, ő állana az akasztófa alatt vagy a hóhér az ő fejét igazítaná a guillotine alá. Minden embert, aki hivatásánál fogva nem szokott hozzá a borzalmakhoz, példátlan módon felizgat bármi borzalomnak a közvetlen szemlélete, minden ember előre tudja, hogy napokig erre a rettentő látványra fog gondolni és nemcsak, hogy nem igyekszik elkerülni ezt az izgalmat, hanem ellenkezőleg: keresi. A háború, a tömegmészárlás, a lehető legutálatosabb és legborzalmasabb dolog és mégis: hány embertől és hány nőtől hallottuk: hallatlanul érdekes lenne végignézni egy ütközetet. És ha alkalom adódnék arra, hogy emberek végignézhessék egy ütközet lefolyását, egy roham példátlanul vadállati mészárlását, nagyon kevés ember akadna, aki ne fizetne irtózatos öszszegeket azért, hogy reszketve és halottfehéren gyönyörködhessék abban a hallatlanul érdekes látványban, amikor a szeme láttára gyilkolnak meg embereket. A rómaiak a maguk cirkuszaiban gladiátorokkal, rabszolgákkal játszattak le tengeri ütközeteket a cirkusz medencévé átalakított arénájában és ezrek gyönyörködtek abban, hogy ezek a rabszolgák hogy gyilkolják le egymást a szemük láttára. Vadság, kegyetlenség, állatiság vagy betegség az, ami az embert a borzalmak elé kergeti ? Hogy van az, hogy azok az emberek, akik elájulnak a vér láttára, odavonszolják, odakényszeritik magukat, ahol vérengzést vagy vérengzés nyomait láthatják? Miért kérik meg az elsőéves jogászgyerekek a medikus kollégáikat, hogy csempésszék be őket abba a terembe, ahol az orvostanhallgatók hullákat boncolnak, holott tudják, hogy az első ilyen látogatásnak rendszerint ájulás vagy rosszullét a következménye? Hogy van az, hogy minden kivégzésnél valóságos tülekedés folyik a jegyekért, holott mindig akadnak néhányan a közönség között, akiket fel kell locsolni ,mert összeestek abban a pillanatban, amikor hallották azt a kis roppanást, amely jelzi, hogy a hóhér az akasztott ember nyakcsigolyáját eltörte? Emlékszem: ifjú rendőri reporter koromban egy színész, akivel együtt ültem a kávéházban, mikor egy gyilkosság hire megérkezett, könyörgött nekem, hogy vigyem magammal, csempésszem be és bár halálsápadt lett, amikor a megfojtott kokott megmerevedett, elkékült szájú holttestét megnézte és bár a verejtékcseppek kiültek a homlokára, amikor látta, hogy a rendőrorvos hogy vizsgálja a hullát: ott maradt, mintha valami hipnotikus erő kényszeritette volna ahhoz, amitől irtózott. Az emberek borzadnak, irtózást éreznek egy hulla láttán s mégis hajtja őket valami belső erő oda, ahol hullát láthatnak. Minél véresebb gyilkossági pert tárgyalnak a biróságnál, annál több ember igyekszik bejutni a hallgatóság padsoraiba és ez a hallgatóság delektálja magát azoknak a részleteknek a hallgatásán, amelyek a legirtózatosabbak, a legborzalmasabbak. Hans Heinz Ewersnek, a német Írónak van egy könyve, a melynek ez a cime: Das Grauen (A borzalom). A legirtózatosabb, a legborzalmasabb, irtózatos borzalmasságukban fan tasztikus témákat dolgozott fel az iró ebben a könyvében, a mely a nevét egyszerre híressé tette. Mi kergette az embereket arra, hogy ezt a könyvet elolvassák, holott tudták, hogy napokig elrontják az éjszakáikat e furcsa lecture emlékeivel? Izgalmak keresése talán? A legtöbb ember a saját életében kerüli az izgalmakat, — miért, hogy a mások izgalmaiban és kínjaiban gyönyörködik? Az emberi léleknek ezt ea mélységét valóban érdekes lenne pszichológus orvosoknak megvilágítani. MAGYAR BÚTOR RAKTÁR YORKVILiLE FURNITURE CO. 1265—1471—1634 FIRST AVENUE Bútort könnyű lefizetésre Is adunk. EUROPA minden országának összes hires KÜLÖNLEGESSÉGEI állandóan raktáron vannak az IDEAL ismert üzletében Importált cukorkák, magyar, osztrák, Egyiptomi és német cigaretták és pipadohányok. Pischinger torta, brindza, ruszli, valamint Lohse-féle liliomtejszappan, stb. IDEAL SPECIALTY HOUSE 1505 THIRD AVENUE A 85-ik utca sarkán FRISSEN ÉRKEZETT KARSLBADI OSTYA dobozonként (12 drb.) 90c.
