A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-10 / 2. szám
14 A HÉT Beszélgetés Romberg Zsigmonddal — A BOULEVARD KÁVÉHÁZ ZONGORISTÁJÁBÓL AMERIKA LEG NÉPSZERŰBB ZENESZERZŐJE. — Elmeséli: Szebenyei József. Mikor a Cafe Boulevard még a Második Avenue és a tizedik utca sarkán volt, a zongoránál esténkint Romberg Zsigmond szórakoztatta a közönséget és a pénzt a vacsorákért Eric von Stroheim, Amerika egyik legnagyobb és ma már világhírű mozirendezője kaszirozta be. ö volt a főpincér tudniillik. Erre a közös múltra Romberg nagyon büszke. Ma mindkettőjük nevét vastag betűkkel hirdeti Amerika minden újságja és millió plakátja és mindkettő ott látja a másikat, ha becsukja a szemét, a Boulevard márvány asztalai között, amint az egyik püföli a zongorát, a másik meg köszönettel veszi el a nicklit a kártyázó east side-i vendégtől borravaló fejéében. Azóta elmúlt vagy tiz. esztendő és nagyot fordult a világ. Eltekintve attól, hogy egy kis világháború is lezajlott időközben, Romberg és barátja, a volt főpincér, ma már tisztelt és nagynevű emberek szerte a világon, ahol muzsikálnak és ahol moziképeket néznek az emberek. Romberg magyarsága annyiban magyarság, hogy Nagy Kanizsán született 30 évvel ezelőtt és hogy Szegeden érettségizett a reáliskolában. Egyéb iskoláit részben Zágrábban, részben Béesben végezte, igy könnyebben esik neki a német szó, mint a magyar, és Romberg Zsigmond irta a “Student Prince of Heidelberg” zenéjét. Színre kerül a Jolson Theatre-ben (Seventh Ave. & 59th St.) Ennél monumentálisabb, nagyszerűbb operettet még nem adtak New Yorkban. Elsőrangúan szépséges a muzsikája, a száz tagú kitűnő kórus énekszámai szenzációsak. De nemcsak pompás operett, hanem izgatóan érdekes színdarab. Európai levegővel és káprázatos kiállítással. Ne mulassza el a “Student Prince of Heidelberg”-et megnézni. Este 8 ó. 30 p.-kor. Matiné csütörökőn és szombaton 2 ó. 30 p. — Erkélyülések 1 dollártól $2.50-ig. JOLSON THEATRE SEVENTH AVE. & 59th ST. angol beszéde is inkább németes kiejtésű, mint magyar. A magyar beszéde pedig a németnek, szlávnak és az angolnak a keveréke kiejtés dolgában ; bár egész folyékonyan beszél, minden második percben átcsap a németbe vagy az angolba, mert a szavakat nehezebben találja meg, mint a melódiákat, bármely nyelven beszél is. De melódiákat: azokat talál olyan garmadában, hogy az ember elbámul azon a bőséges termésen, amit Romberg Zsigmond tiz esztendő alatt learatott. Úgy mondja el a darabjai cimeit, mint egy fonográf: “írtam tizenhat Winter Garden Show”-t, mondja olyan természetes egyszerűséggel, mintha azt mondaná, hogy vettem egy tucat zoknit 75-ért darabját. “Ezenkivül Írtam egy sereg operettet Sbubertéknak. Én zenésitettem meg a következő darabokat: — (Kihegyeztem a plajbászomat és nekidöltem a jegyzésnek.) “Whirl of the World, The Girl from Brazil, The Midnight Girl, The Soldier Boy, Blue Paradise, Over the Top, My Lady’s Glove, Maytime, Blossomtime, Lady in Ermine, Springtime of Youth, Ruggles of Red Cap.” Ránézek egy kissé tamáskodva. Hiszen tiz év csekély idő ennyi munka elvégzésére. De Romberg rendületlenül folytatta a listát, mintha az volna a világon a legtermészetesebb dolog, hogy egy fiatal ember száz operettet Írjon tiz év alatt. Szóval aszszongya: "Ezenkívül irtain A1 Jolson-nak egy sereg darabot, mint például a Dancing Around, Robinson Crusoe, Sinbad, Bamboo és a többire nem igen emlékszem, mert minden A1 Jolson darabot én Írtam, kivéve a mostanit, amire nem jutott időm, mert a Student Prince-el voltam elfoglalva.” Gondoltam magamban, hogy ha még néhány darabot irt, már itt se vagyok.... A mondatot be se fejezhettem gondolatban, mire már ment is tovább a mesével.... “Ebben az évben a Marjory, az Artists and Models of 1924, Annie Dear, a Billy Burke darabja, csupa Ziegfeld produkció, zenéjét szerezte és állította össze Romberg Zsigmond, hogy a Heidelbergi Diákéletről ne is szóljunk, ami tisztán az ő zenéje és ami a legnagyobb siker a Schubertéit életében és amiről minden zenekritikus megállapította, hogy csodálatosan szép és melodikus, úgy hogy a Student Prince-hez hat hétre előre kell jegyet váltani, ha látni akarja az ember. Volt Amerikában egy zeneszerző, egy nemzeti nagyság, egy hallatlan zseni, aki nemrégen halt meg: Victor Herbert. Van-e, ki e nevet nem ismeri? Az emberek manapság felállnak, ha a nevét kiejtik egy-egy koncert on vagy színházban. Romberg Zsigmondot ma úgy emlegetik, mint Victor Herbert törvényes és jogos utódját. Ennél nagyobb megtiszteltetés magyar embert nem igen ért még Amerikában. “Van Horvátországban egy 82 éves édesapám és egy hetvenkét éves édesanyám”, mondja Romberg “és az életem legnagyobb öröme, hogy ők megérték azt, hogy sikereim vannak. Tavaly nyáron elmentem őket megláto£ gatni Belistjébe, Zágráb mellett. Tizenhárom éve nem láttam őket. Nagy volt az öröm, képzelheti. Átmentem Belgrádba és onnan kihoztam magammal Belistjébe egy 36 tagú zenekart, kiosztottam nekik a kottákat és felállítottam egy pódiumot az udvaron és eldirigáltam az öreg szüleimnek a szerzeményeimet. Nagy élmény volt, nagyobb mint minden new yorki színházi sikereim együttvéve. Mikor a két öreg elkezdett tapsolni, megfordultam és meghajoltam, mintha a Shubert Theatre-ben lettem volna és kétezer amerikai színházlátogató tapsolt volna a zenekarnak.” A szentimentális muzsikus ott él a Romberg Zsigmond lelkében és azt ugyan nem mondta, de tudom, hogy úgy volt, hogy nemcsak ő könnnyezett akkor ott a pódiumon, hanem a belgrádi zenészek is, akik dollárban kapták aznap a felléptidijat. Hozzátartozik ehhez a storyhoz az is, hogy végül elmondjam milyen szépek a Romberg Zsigmond dalai és hogy miért olyan népszerűek, miért van olyan hallatlan sikerük és miért hoznak hetenkint három ezer dollárt a szerzőjüknek. Sajnos, ettől el kell állnom, mert az igazat megvallva, teljesen analfabéta vagyok zene dolgában és nem igen tudok különbséget tenni a Csicsóné meg a Student Prince között, legfeljebb, legfeljebb megállapíthatom, hogy a Csicsóné három lányának volt egy szoknyája és hogy a Student Prince kórusban levő’ 48 lánynak vagy két szoknyára való ruhája. Ez azonban nem von le semmit Romberg Zsigmond érdemeiből. Mindenki öt becézi a Broadwayn, igy hát mi magyarok sem maradhatunk ki az ünneplők táborából. MOLNÁR FERENC ÚJABB SIKERE! A TESTŐR most a Booth Theaterben (45-ik utca, West of Broadway) kerül színre. Mint a többi magyar daraboknak, ennek is óriási a sikere. “A TESTŰ R” nemcsak rendkívül mulatságos darab, de egész New York róla beszél, róla gondolkodik. A témája jellegzetesen “Molnári”: vájjon ösmeri-e egy asszony a saját férjét. Ezreknek, akik látták, megoszlik a véleményük. Menjen, nézze meg a darabot, alkossa meg a maga véleményét. Esténként 8 óra 30 perckor. Matiné szerdán és szombaton. BOOTH THEATRE 45 St. West of Broadway MOLNÁR FERENC legérdekesebb darabja A FARSANG (Carnival) ELSIE FERGUSON A NAGY AMERIKAI SZÍNÉSZNŐ FELLÉPTÉVEL p a n T T H E A T R F 138 48th Street LUKI 1 n L A 1 K L NEW YORK. MINDEN ESTE. — MATINÉ SZERDÁN ÉS SZOMBATON. JEGYEK EGY DOLLÁRTÓL FELFELÉ A PÉNZTÁRNÁL.
