A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-05-02 / 18. szám

_L A HÉT KÖRUTAZÁSI JEGYEK LESZÁLLÍTOTT ÁRON és vissza lüciJU és U. S. Revenue Tax Egy kitűnő alkalmat ajánlunk ön­nek: ellátogathat az óhazába le­szállított 3-ad osztályú körutazási kiránduló jeggyel. Utasainkat kü­lön vonat viszi Hamburgból uta­zásuk céljáig, tapasztalt vezetők felügyelete alatt. Itt lakó idegenek, akik 12 hó­napon lieliil visszatérnek, nem esnek a kvótatörvény korlátozá­sai alá. Foglalja le most helyét Visszatérési engedélyért és más felvilágosításért forduljon bár­mely helyi ügynökhöz, vagy United American Lines 35—39 Broadway New York ■ súlya alatt szinte összeroskad­­va, azután kimerültén leültem melléje a sezlónra. A barna: Na és ő? A szőke: Biztatott és bátorí­tott. Az életnek, mondta, bizo­nyosan van célja és a szenve­désnek bizonyosan van értel­me. A barna: Ezt mondta ? A szőke: És hogy szeressem a szenvedést. Szeretnünk kell a szenvedéseinket. A barna (nevet): Mit csinál­tál? A szőke: Megragadtam a ke­zét és azt mondtam, hogy min­dent el tudok érni, ha egy erős kéz vezet az élet göröngyös la­birintjában. A barna: És ő? A szőke: Lassan kirántotta a kezét a kezemből és átült a sez­­lónról a karosszékre. A barna (álmélkodva): Át­ült? A szőke: Át. És azt mondta, hogy egy jó testvér ragaszko­dásával áll majd mindig mellet­tem. A barna (hitetlenül): Hát hogyan? Hát az, hogy a kezét megfogtad, az nem — ? A szőke: De igen. Vörösre pi­rult, dadogott és reszketni kez­dett. Nem lehetett volna telje­sebb tünet-komplexumot kíván­ni. A barna: Hát akkor miért ? A szőke: Ezt kérdeztem ma­gamtól én is. És azt az átkozot­tul ostoba feleletet adtam ma­gamnak, hogy talán nagyon fé­lénk és gyakorlatlan még. Fel­álltam és odamentem hozzá. Erre ő felállott és átült a sez­lónra. A barna (elkábultan): Na! A szőke: Elveszítettem a tü­relmemet és elveszítettem, saj* nos, az eszemet is. Nem, ne gondold^ hogy tovább is Puti­­fárnét játszottam, hiszen nem lángoltam én ezért a világszem­léletbe öltözködött Józsefért. Semmi agresszivitás többé. A barna: Hanem? A szőke: Hanem ahelyett, hogy ekkor még néhány bána­tosat sóhajtván, néhány mély­­értelmüt gyügyögvén, csende­sen és végérvényesen elküld­tem volna, ehelyett... A barna: Ehelyett? A szőke: Ehelyett dühbe jöttem. A barna: A düh rossz ta­nácsadó. A szőke: Halk méreggel azt kérdeztem tőle, hogy tulajdon­képpen nem tetszem-e én neki. A barna: Mit felelt? A szőke: El van bűvölve tő­lem. Én vagyok a legszebb asz­­szony Budapesten. Általában nincs asszony hozzám fogható. A barna: Hát akkor? A szőke: Ez még jobban düh­be hozott. Néhány gonosz meg­jegyzést tettem a férfiasságá­ra, erre ő nyugodtan, de igen gorombán felelt; csendes mé­reggel elveszekedtünk egy da­rabig, végre arra a kérdésre hegyeződött ki a beszélgetés, nem érzi.e ő magát nagyon ne­vetségesnek. A barna: Azelőtt ettől féltek a fiuk legjobban. A szőke: Tudod ez mit fe­lelt ? “Nem értem, mi lenne ab­ban nevetséges; ha valaki nem óhajt viszonyt kezdeni egy fér­jes asszonnyal.” A barna: Ilyen nyíltan be­széltetek? A szőke (türelmetlenül): Igen, — ekkorra tudniillik az elszánt és méregtől csöpögő szóváltásból kiderült, hogy ő is szeret engem, én is szeretem őt. A barna: És mégse? A szőke: Mégse. A barna: De miért? A szőke: Nem kezd viszonyt egy férjes asszonnyal. A barna De miért az ég sze­relmére ? A szőke :Mert csalás. A barna (álmélkodva): Mert csalás ? A szőke: Mert csalás. A barna: Azelőtt erre voltak a legbüszkébbek. A szőke: Nem, — nem tud csalni, — nem bírná elviselni. A barna: Mit? Kivel szem­ben? A szőke: Az urammal szem­ben. Novella folytatás..................... A barna: Nem mondtad ne­ki, hogy az uradnak nagyon mindegy ? A szőke: Erre azt kérdezte, hogy tehát megmondjuk-e majd az uramnak. A barna: Rémes. — Ez az ostobaság határán jár. A szőke: Tudta, hogy ez képtelenség. De akkor meg — azt mondta, — ha titokban .tartjuk, ő nem tud az uramra barátságosan mosolyogni, vele kezet fogni; az asztalához leül­ni. Nem hajlandó csalni. A barna: Hihetetlen. (Szünet.) A szőke: Egyszerre csak be­szélgetés közben azt mondta, hogy ő hisz Istenben. Pénzküldés Ohazai ügyek AMERIKAI DOLLÁROK KIFIZETÉSE Gyors Pontos és Hazautazás A VILÁG MINDEN RÉSZÉBE Becsületes Kihozatal Mindennemű megbízá­sok e címre küldendők _ Kiszolgálás RUTTKAY JENŐ BANKHÁZA 106 AVENUE B NEW YORK, N. Y. Bankházunk vasárnap nyitva délelőtt 10 órától 12-ig. | 7 L. MENDELSOHN A legismertebb, legrégibb MAGYAR VIRÁGÜZLET 1341—2nd Avenue, New York City Telephone: Rhinelander 3074 A barna (álmélkodva): Hisz istenben. A szőke: Igen. (Szünet.) A barna (elgondolkozva): Azt akarta azzal mondani... ? A szőke: Azt kérdeztem tőle, azt akarja-e ezzel mondani, hogy csak az a szerelem meg­engedett, amelyhez oltár és törvény hozzájárult. A barna: És? A szőke: Azt mondta, szó sincs róla. Himnuszt zengett a szerelemről. Azt mondta, min­den szerelem szent. A barna: Hát akkor? A szőke: De minden csalás gyalázatos. A barna: Erre elküldted. A szőke: El. (Hosszú szünet. A szőke asz­­szony ismét föláll és idegesen járkál.) A barna (elgondolkozva): Vájjon mind ilyenek-e? (Szü­net.) Remélem, nem. A szőke: Szeretném fölpo­fozni a világot. (Nagyon hosszú hallgatás. Kint este van. A két szép asz­­szony melankolikus gondola­tokba merül.) Két nagy magyar muzsikus (Folytatás az 5-ik oldalról) szerző stílusa, alkotási módszere és jelentősége, annyira megegyeznek abban, hogy anyagilag mindketten hallatlanul szegények. Igazi hősök. A művészetükért él­nek, halnak, ha kell: nélkülöznek, de semmi olyan “manageri” ajánlat, a mely más modern mestereknek va­gyont, palotát, végnélküli jólétet biztosit, az ő szivükhöz nem talál utat. A háborúban vesztes Magyaror­szág — mint állam — bizony nem tudja eltartani ezt a két nagy mű­vészét úgy, ahogy azt megérdemel­nék, vagy ahogyan azt egy gazdag ország megtehetné. Tudvalevő dolog, hogy kvartettek és zenekari müvek jövedelméből modern zeneszerző — az egy Strauss Richardot kivéve — vagyont nem tud szerezni, amit pe­dig mint zeneakadémiai tanárok ke­resnek, az jóval alatta van a létmi­nimumnak. De érdekes, hogy ezek a gondok a két nagy művész barátait és tiszte­lőit sokkal inkább bántják, mint ma­gát Kodályt és Bartókot. Valami oly szent, megnemesedett művészi életet él ez a két ember, hogy a napi élet gondjai nem is érnek fel hozzájuk. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom