A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-05-02 / 18. szám
4 A HÉT 1 MA PROBLÉMAIBÓL SZÉP TAVASZI VASÁRNAP VOLT----- írja: Egy egyszerű ember. ----Az egyszerű ember azzal kezdi e heti írását, hogy bocsánatot kér az olvasóitól. Nem követett el ugyan semmiféle illetlenséget, csak a maga hangulatait, érzéseit, gondolatait ömlesztetté át azokba, akik figyelemmel, megértéssel és átérzéssel olvasták elmélkedéseit és az újságot — cikkének elolvasása után — letették az asztalra és egy pár percig behunyt szemmel gondolkoztak, hogy csakugyan igy van-e, mint ahogy az Egyszerű ember írja. És mivel rájöttek, hogy igy van, megzavartam lelki nyugalmukat és tépelődni kezdtek azon, vájjon érdemes-e, szabad-e ezt az egész életet komolyan venni, a tisztességes munkát komolyan venni, nem-e okosabb ebből a szomorú életből könnyelműség napsugaras, felhőtlen, élvezetet nyújtó országába menekülni. Lelki nyugalmuk eme megzavarásáért kér ime nyilvánosan bocsánatot az Egyszerű ember, akinek igaza van. Már most hol is hagytam el a múltkor? Kérdőjeleket tűztem a levegőbe és bámultam rájuk. A feldobott kérdésekre nem tudtam feleletet találni. A problémák megoldatlanok maradtak. Úgy gondoltam, hogy a vasárnapomat a problémák megfejtésének szentelem. Nagyon szép vasárnap volt, az első, igazi tavaszi vasárnap. Elmondom rapszodikus összeviszszaságban, hogy mi minden jutott az eszembe ezen a vasárnapon. * Sétálni mentem a Riverside meghosszabbított részére, ahol még nem rohannak, nem tülkölnek, nem szaglanak az automobilok. Délután 4 óra volt, kevés a járókelő és én koncentrálni próbáltam gondolataimat. Arra, hogy miről fogok cikket Írni. Az első gondolatom az volt, hogy azért hanyagoljuk itt el a barátainkat, a társaságot, mert mindegyikünk tele van gonddal. Az életküzdelem leköti teljesen energiánkat, ha beszélgetünk valakivel esetleg mosolygunk, de egész más valami jár az eszünkben, ha megcsókolunk egy leányt vagy asszonyt, arra gondolunk, hogy másnap else» je van és még 10 dollár hiányzik a házbérünkhöz. Ennél tovább nem jutottam. Éreztem, hogy nem tudok gondolkodni, nincs hangulatom, csak megyek, nem nézem a Hudsont, a hajókat, az embereket, a fák fiatal zöld hajtásait, éppen csak az zökkent ki érzéstelenségemből, arra fülelek, hogy egy-egy madár rikolt. Nekik még van kedvük rikoltani, a párjukat hívni, fészket rakni: “Own your own home.” * Valami mégis az eszembe jutott. Kihallgattam az emberek beszélgetését. Csak azokét, a kik párosával mennek. Ne tessék ezen csodálkozni, nem ellentmondás ez, mert ha megfigyelték, bizonyosan látták, hogy a subwayn, az utcán hány magában ülő vagy járó ember beszél saját magával. Két férfi ment előttem. Közelükbe férkőztem. Ez a két szó ütötte meg a fülemet: Dzsáb és dollár. Pedig milyen szép vasárnap volt. Két fiatal lány. Uj ruha, uj kalap. Csinosak, kívánatosak. Azt mondja az egyik a másiknak: “There was a sale at Macy’s.” Pedig olyan szép vasárnap volt. Egy házaspár. A férii vagy ötven esztendős, az asszony néhány évvel fiatalabb. Csak úgy egymás mellett mennek. (Otthon vasárnap karonfogva sétálnak a házastársak). Az asszony beszél: “And even if you have to put a mortgage on the house...” Két gyerek. Nagyon komolyak, különösen az egyik, aki mondja: “My father makes more money, then your’s...” Elég volt. Nem vagyok többé kiváncsi az emberek beszélgetésére. Dollár, dzsáb, sale, mortgage. Pedig be fene szép vasárnap volt. * Kis tér van a 137-ik utca és Broadway sarkán. Vasszékekkel, mint otthon a korzón, ahol öreg nénik bőrtáskával két krajcárt kértek az ülés jogáért és kis vörös cédulát adtak az ellenőrzés okából. Este nyolc óra, hazafelé mennek az emberek a szép vasárnap után unottan, bizonyos utálattál, hogy holnap újra kell kezdeni a robotot és hat napig kell dolgozva várni a legközelebbi vasárnapra. Leülök az egyik székre. Itt nem kell fizetni. Az amerikaiak házasságán, házas életén gondolkodom. A férj elmegy reggel és estig nem jön haza. Ha este haza jön, fáradt. Az újságot olvassa és nem beszél a feleségéhez. Miről is beszélne? Nem volt délután kávéházban, ahol uj Ságokat, pletykákat hall. Közben a vacsora elkészül, néhány konzervkanna kiürül. A dumbwaiter berreg, rá kell tenni a szeméttartót. Azután tovább olvas és lefekszik. Az amerikai férj és az amerikai feleség. Nem élnek se testi se lelki közösségben. Nem csábítják el a feleségüket, nem látják benne a szeretőt. Otthon a férjnek az asszony vagy a szakácsnő főzi a kedvenc ételét. Itt, ha a férj a kedvenc ételét akarja, vendéglőbe megy. Még nem láttám amerikai férjet és feleséget úgy csókolózni, hogy egészen összeforrott és egy fél percig úgy maradt összetapadva az ajkuk. Nem is házastársak, csak üzlettársak. És ép ezért, ha a férj megcsókolja a feleségét, az nem romantika, nem nagy szerelem, hanem csak olyan csalás, mint amikor az üzlettárs kevesebbet csenget le a cash registeren. Magyar férjeket, magyar asszonyokat arra kérek tehát, hogy ha már a gyereküket amerikaisitják, a házaséletüket ne amerikanizálják, mert Mister és Missis lesz belőlük. Nincs hangulatom, nincs kedvem semmihez. Haza megyek. Kezembe veszem az American Mercury májusi számát és elolvasom Thompson cikkét: “Why we Americans live abroad”. Ajánlom olvassák el maguk is. Sokat megértenek majd, amit most csak megéreznek. Vitárius Béla ORVOSI MÜKÖTSZERÉSZ (SPECIALISTA) 22» E. Sflth ST., NEW YORK, N. Y. vagy 217 WASHINGTON ST. HOBOKEN. Készít mérték után Jótállással, kizárólag elsőrendű minőségű sérvkötőt, gummi hasfüzöket, ortopédia támgépeket, lúdtalpbetétet és minden e szakmába vágó munkát. Lelkiismeretes, szakszerű felvilágosítás és kiszolgálás. — Keressen fel személyesen vagy irjon a fenti címre. Hogyan juthat egy és kétcsaládos házhoz ASTORIÁBAN HA LEFIZET 1000 DOLLÁRT VAGY TÖBBET GYÖNYÖRŰ HÁZHOZ JUT HÁZBÉR FEJÉBEN Már csak néhány adómentes ház van New Yorknak bármely részéből a legkönnyebben juthat Astoriába, Elevateden vagy Subwayn. A Grand Centraltól 15 I perc. Irodánk a Ditmars Ave. Stationnál van, amely Astoria végállomás. Az 59. utcai hídtól 10 percnyira vannak a házak Szilágyi Really and Mortgage Corp. 911 SECOND AVE. ASTORIA, L. I. Telephone: Astoria 2477
