A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-10 / 2. szám
10 A HÉT AMERIKAI MAGYAR DOLGOK. S I. AMIRE VÁRT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG. Az uj esztendő a megnyilatkozások nagy napja. Uj esztendő napján szoktak viszszap'llantást vetni a múltra és biztatást adni a jövőre a világ nagy államférfiai Uj esztendő napján viszi szét a táviró, a kábel és a rádió a jövőbe vetett reménység üzeneteit, Coolidge elnök, Herriot, Baldwin, az angol király, a japán császár nyilatkozatait, az acéltröszt elnökének, Garynek, Morgannak, Schwabnak a prosperitás kilátásairól szóló jövendöléseit és a régi szép világban uj esztendő napján mentek gratulálni a kormánypárt tagjai a mindenkori miniszterelnökhöz, Tisza Kálmánhoz, Szapáry Gyulához, Bánffy Dezsőhöz, Széli Káh mánhoz, Wekerle Sándorhoz, Tisza Istvánhoz, akik válaszképen az üdvözlésre nagy fontosságú nyilatkozatokat tettek a bel- és külpolitikáról. Az amerikai magyarság is minden esztendőben lázas, türelmetlen izgatottsággal vár egy ilyen nagyfontosságu, egész jövőjére kiható újévi megnyilatkozást : az Amerikai Magyar Népszava főszerkesztőjének az újév küszöbén nemcsak elhangzó, de nyomtatásban is megjelenő szózatát, amely már formailag is annyiban mutat eltérést Coolidge, az angol király, a perzsa sah, az egyiptomi emir és a newyorki állatkert igazgatójának a nyilatkozatától, hogy Ö Felsége a Főszerkesztő saját, jól sikerült fényképével és jól ösmert sajátkezű aláírásával óhajt eloszlatni minden kétséget az iránt, hogy újévi nyilatkozatát sajátesziileg gondolta ki és sajátkezüleg irta meg. Az idén még a szokottnál is nagyobb érdeklődés előzte meg ennek a világhistóriai dokumentumnak megjelenését, mert hiszen az amerikai magyarság tanácstalanságában úgy néz ma a Főszerkesztő ur fényképe és aláírása felé, mint a hogy a szent ereklyére néznek a csodátváró hívők vagy a mint hogy leste, várta a magyar nemzet, hogy mit fog mondani Deák Ferenc, a haza bölcse. És megszólalt az uj haza bölcse. Megszólalt és az amerikai magyarság áhitatos tisztelettel, szent borzalommal hallgatta, olvasta az Amerikai Magyar Népszava január 2-iki számában főszerkesztőjének elmélkedéseit és sajátkezű aláírását. A nyilatkozat szokatlanul nyugodt hangja már mindjárt első sorában egy az egész tudományos világot megdöbbentő, eddig még soha nem hallott tényt állapított meg, hogy tudniillik ismét lepergett egy év felettünk. Azután gyors fordulattal kissé elérzékenykedve, de mindig szerényen, sőt tulszerényen, a saját dicső negyedszázados megszakítatlan múltján elmélkedve nemes főszerkesztői gesztussal átcsap a politikára és most már erélyesebben, emelkedettebb hangon dörgi oda a kételkedőknek, hogy mi (ezalatt mindig Ő Főszerkesztőségét kell érteni) egy percig se vezettettük félre magunkat a bolsevikik rablólovagjai, sem pedig a kurzus hősei által amiről mindenki meggyőződhetik, hiszen csak visszafelé kell lapozni az Am. Magy. Népszava dicső múltja cimü legendában és ott láthatja mindenki, mily harcos haraggal támadta a főszerkesztő az itt járt kurzuslovagokat, Huszár Károlyt, Zadravetzet, Haller Istvánt, Schlachta 'Margitot, az otthonlévőkről kezdve Horthy Miklóson nem is beszélve. De nemcsak a kurzus lovagjaival végez igy egy csapásra, hanem az októbristákkal illetőleg az októbristák szekerével is, akikről tömör és lendületes magyarsággal beltüről-betüre, ezt irja: De az úgynevezett októbristák szekerét se voltunk, ma sem vagyunk és holnap — soha sem leszünk hajlandók tolni. Ebbe nem avatkozunk bele. Ezt a lovagias ügyet intézzék el ők ketten: a szekér és a főszerkesztői Sokkal fontosabb hogy ebben a mondatban mélyen tisztelt olvasóink nincs értelemzavaró sajtóhiba, ezt igy irta le a Főszerkesztő annak a bizonyítására, hogy amint cikke elején is megjegyzi, nem ösmer félelmet még a magyar nyelvtannal szemben sem, amelynek szabályai reá nézve épenséggel nem lehetnek kötelezők, mert neki lapja van, azt és úgy irhát ahogy akar, vagy minek is volna akkor sajtószabadság. Ha önök azt hiszik, hogy ezek után az októbristákkal végzett, nagyon csalódnak. A Főszerk. az igazság embere és igy meg is indokolja, hogy miért nem lesz hajlandó holnap soha se tolni az októbrista szekeret, mert mondja: Az októbristák nem riadnak vissza a legcsunyább eszköztől sem: a hazaárulás eszközétől. A hazaárulás az ő értelmezésében kissé újszerű, individuálisan eredeti, mert hisz eszköznek nevezi, ami azonban nem változtat a tényen, hogy igaza van, hogy az októbristák Bécsben a Rotheturmstrassen, a párisi boulevardokon, a newyorki Second Avenuen, sőt a Broadwayn is utcasarkokon, subway állomások előtt darabszámra, sőt bizonyos esetekben incsenként is olcsó áron árusítják a hazát mint a cipőzsinórt vagy a chewing LÉTÁN VENDÉGLŐJÉBEN ad találkát New York előkelő közönsége. Kitűnő magyar konyha. Ungvári Bencze Károly zenekara játszik. 1591 SECOND AVENUE 82-ik és 83-ik utcák között. NEW YORK UNION HALL HAJÓJEGYEK MINDEN VONALRA Pénzküldés dollárokban bárhová. Affidavitok kiállítása ingyen. ATLANTIC EXCHANGE A legnagyobb magyar pézküldési és hajójegyiroda. f 1329 Third Ave., 76-ik utca sarok New Yorkban. _________GARTNER L. és SPITZER F., tulajdonosok gumót, sőt sálét is rendeznek, ami tényleg nagyon csúnya és teljesen érthető, hogy ezekután a főszerkesztő — most újra idézet következik — nem megy soha se jobbra, se balra és nem tér le az igazi emberbaráti, a szülőhaza mint a fogadott haza iránti szeretet útjáról. Ez a kijelentés roppant megnyugtatólag hat valószínűleg az egész amerikai magyarságra, aminthogy nagy megelégedéssel vesszük mi amerikai magyarok tudomásul azt is, hogy mi (a főszerkesztő) kitartunk és küzdeni fogunk a jövőben is ember- és felekezeti gyűlölet mentes programmunk mellett. Az embermentes program miatt nem szabad haragudni. A főszerkesztő ur ugyanis újévi cikkének végén a föld kereksé1- gén élő minden embertársának boldog uj esztendőt kíván. Egy emberre, akinek oly nagy szive van, hogy anyagi áldozatokkal nem törődve, a föld kerekségén élő minden embernek jót kíván, igazán nem illik, nem lehet haragudni. II. AMIKOR A “SZÓZAT” ÉS A “NÉPSZAVA” TALÁLKOZNAK. Az Amerikai Magyar Népszava egyik utóbbi számában egy “párisi” tudósítás formájában durva és ordináré hangon megirt tudósítás jelent meg Károlyi Mihály párisi szerepléséről. Ezt a kis “párisi tudósítást” most leleplezi a “Bányászlap”: megállapítja róla, hogy sose látta Párist, ellenben annak rendje és módja szerint a “Szózat” cimü pogromszaklapból vette át az Amerikai Magyar Népszava. Sa játságos, hogy oont a Szózatot választja ki a Népszava? mint kútfőt, ugyanazt az újságot, amely a csomagszállitási akciót mint “zsidópanamát” bélyegezte meg és amelynek főszerkesztőjét a Népszava főszerkesztője nemes egyszerűséggel gyilkosnak titulálta. A Bányászlap az előkelő és egymáshoz méltó szellemek találkozásáról a következőket irja: KÁROLYI VAGYONELKOBZÁSI ÍTÉLETÉVEL EGYIDŐBEN újra megkezdődött egyébként a rágalom hadjárat Károlyiék ellen a magyar kormány lapjaiban otthon is, külföldön is. Utszéli hangon rágalmazzák Károlyit is, meg a feleségét i
