A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-11 / 15. szám
A HÉT 11 A GARDA-TÓNÁL MINDEN CSENDES Irta: LAKATOS LÁSZLÓ (Csendes kis falu a Garda-tó partján. Csöndes kis falu, ártatlan, nem tehet semmiről. Arról sem, hogy Nemes ur most érkezett oda nejével, Olgával, a kinek harminchetes lába van, kárminvörös pubi-frizurája és akivel tegnapelőtt esküdött meg Budapesten, miután éveken át előbb a metressze volt. Most a szálló terrasszán ülnek. Enyhe este van. A hold félénken süt. Olga, született Olgica, cigarettázik. Nem félénken.) NEMES (csakhogy mondjon valamit): Szeretsz ? OLGA (bámul, azután): Szedetlek. Miért ne szeretnélek? (Magában.) Miért szeresselek? NEMES: Örülsz? OLGA: örülök. (Magában.) Minek örüljek? NEMES (nagylelkű szemérmetességgel): örülsz, hogy mégis elvettelek feleségül? OLGA (magában): Már kezdődik. És ez el fog tartani egy egész életen át. Istenem, évekig fogja a szememre vetni, hogy elvett feleségül. Évekig?... Még szerencse, hogy érelmeszesedése van. NEMES: Mert én örülök. Örülök, hogy a szivemre hallgattam. Szép vagy, kedves vagy, megszoktalak... OLGA (magában): Te engem ! De én téged ? NEMES: És ami a fő, szeretlek. OLGA (magában): Szent Isten ! Hiszen ez megőrült. És én, aki azért mentem hozzá, mert azt hittem, hogy igy nyugtom lesz tőle. NEMES: Szeretsz? OLGA: Fáj a fejem. NEMES (rémülten): Tessék? OLGA: Megmondtam magyarul: fáj a fejem. NEMES: Kár. OLGA: Kár. NEMES: Én tudniillik úgy értem..., OLGA (idegesen szétnyomja cigarettáját): Hogy érted, kérlek. NEMES: Tudniillik-... Mondhatsz, amit akarsz... Mi most mégis nászuton vagyunk... Most itt ülünk a Garda-tó partján és én szeretlek. OLGA (magában): Hát aztán. Tavaly Egyptomban ültünk a Nílus partján és én még sem szerettelek. NEMES: Olga! Olgi! Olgu! (Hirtelen megragadja a nő kezét.) OLGA (keze szigorúan viszszavonul): Kérlek Artur! NEMES (rémülten): Tessék? OLGA: Végre is... Ne haragudj ... De végre is öreg házasok vagyunk. NEMES: Öreg házasok? Hiszen. Tegnapelőtt volt az esküvőnk ... Úgyszólván tegnapelőtt. OLGA (magában): Egek! Ez megőrült. Ez a gazember hét év után elvett csak azért, hogy még egy nászutat is lezsaroljon rólam. Itt nem segít csak... (Csöndes, de tudatos sirógörcsbe kezd.) NEMES: Te sírsz! Angyalom! Mi bajod! Olga! Olgi! Olgu! OLGA: Istenem... A meghatottság... Artur, te oly jó vagy hozzám. Te fölemeltél magadhoz... Jóságos Egek, ha elgondolom, hogy most itt ülhetnél nászuton mással, egy fiatal lánnyal, egy tiszta, ártatlan, fiatal lánnyal, aki. .. NEMES: Édes. (Kezet csókol.) Ugy-e sosem fogsz megcsalni ? OLGA: Megcsalni? Én téged? (Magában.) Az ötlet pénzt ér. NEMES: Szeretni fogsz, ugy-e ? OLGA: Szeretni? Méltó akarok lenni hozzád! NEMES: Méltó hozzám? (őszintén.) Ezt nem értem. OLGA (magában): Én sem. NEMES: Nézd kérlek szépen ez a felséges hold, ezek a felséges ciprusok és odafönt a mi szobánk. Ez a felséges éjjel... OLGA: Én ma felségesen aludni akarok! NEMES: Tessék? Nem értlek! OLGA: Nem értesz? Mit lehet ezen nem érteni. Végre is huszonnégy óráig ültem a vonaton. Gyönge, törékeny nő vagyok ... NEMES (kezd türelmetlenkedni) : Tavaly kilencvenhat órán át utaztunk a hajón és mégis... OLGA (nem bir tovább magával) : Az más! Akkor még nem voltam a feleséged. NEMES: Tessék ? (Leesik az álla.) OLGA: Végre is fiam, értsük meg egymást. Az ember megbecsüli a feleségét és te nem azért vettél el engem, hogy... NEMES (magában): De! Azért! OLGA: Szóval... Én hozzád fel akarok emelkedni... Én uj életet akarok kezdeni. NEMES: Pont ma? OLGA: Ne légy cinikus! Én méltó akarok lenni te hozzád... És... De hát értsél meg... Én Én... (Hősies hazugsággal.) Én igazán szeretlek.... Én igazán méltó akarok lenni te hozzád ... Én annyiszor imádkoztam azért, hogy te elvegyél engem feleségül, hogy... Én megfogadtam, hogy ha te engem csakugyan elveszel, ha megkönyörülsz rajtam, ha te leereszkedsz hozzám... ha te fölemelsz magadhoz, én megfogadtam, hogy hálából hozzám egy évig nem nyúlhat férfi. NEMES: Én sem? OLGA: Te vagy az egyetlen férfi a világon. (Drámai szünet.) NEMES: Te! Te! Te viccelsz ! Te megőrültél. Te engem ugratni akarsz. OLGA (fölényesen): Tegnapelőtt volt az esküvőnk... Mit akarsz, most már csak háromszázhatvanhárom nap van hátra. Addig csak kibírod. NEMES (tajtékozva): És te! Vagy te talán nem is vagy nő? OLGA (fölényesen): Nem(Lesüti szemét.) Én feleség vagyok. És az uram becsüljön meg. A feleség arra való, hogy a férj megbecsülje őt. NEMES: De kérlek... OLGA: Nem, kérlek szépen, ne is folytasd. Becsülj meg engem, hogy én is megbecsülhessem magamat. Méltó akarok lenni hozzád. (Ásít.) NEMES: Te! Te bestia és te azt hiszed, hogy... hogy..., hogy... (Elpirul, elkékül, köhögési rohamot kap, fuldoklik, bevesz brómot, átkozza a pillanatot, amikor eszébe jutott, hogy a saját kedvesét vegye feleségül, bevesz brómot, káromkodik, bevesz brómot, nem köszön és indul a szobájába-) OLGA (utána szól): A legokosabb is. Drága szivem, ha fáj a fejed, borogasd... Én is álmos vagyok. Mindjárt jövök utánad. NEMES (valami nagy gorombaságot akar felelni, bevesz brómot és el.) OLGA (a holdba néz, arca kiderül, lehúzza keztyüjét, rágyújt, pezsgőt rendel és nyitott szemmel a boldogságról álmodik.) 0. F. az olasz király egy kapitánya (megérkezik, a szomszéd asztalhoz ül.) OLGA (a holdat nézi.) KAPITÁNY (Olgát nézi-) OLGA (a kapitányt nézi.) NEMES (odafönt brómot, brómot vesz be.) OLGA (keresztbe veti lábát.) KAPITÁNY (leporolja lakkcipőjét és fel tűri nadrágját.) OLGA (cigarettát tesz a szájába, nem gyújt rá.) KAPITÁNY (gyufát keres.) NEMES (bevesz.) A HOLD (süt.) A GARDA-TÓ (nem tehet semmiről.) Ha érzi, hogy szeme meg van erőltetve. Ha könnyezik, fáj, gyulladásos, homályos, viszket. Ha feje fáj és szédül, akkor menjen azonnal egy szakértőhöz, aki megállapítja, hogy milyen alkalmas szemüveggel lehet a bajon segíteni. Ilyen okleveles szakértő Dr. ENDLER GUSZTÁV MAGYAR SZEM SPECIALISTA 54 E. 12őth St., New York City (Park és Madison Ave. közt.) SERENISSIMUS Ö FENSÉGE éjfélkor cerclet tart A Hét udvari bálján a Hotel Májestiében.
