A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-11 / 15. szám
VOL. II. No. 15. NEW YORK, APRIL 11, 1925. EGYES SZÁM ÄRA: 10c. Szerkesztik: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA A HÉT, Published lEvery Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St., New York, N. Y. Subscription Rates: One Year J4.00. Six Months $2.00. Single Copies 10c. Entered as a Second Class Matter, March 13, 1924, at Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. Károlyi válaszol a Népszavának Károlyi Mihály, aki április 7-én este elutazott New Yorkból, a canadai Montrealból Írja a következőket: —Megérkezésemkor Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszava kiadója különböző kérdéseket intézett hozzám, a melyekben az iránt érdeklődött, hogy hajlandó vagyok-e elszámolni az 1914-ben itt gyűjtött pénz hovafordítását illetőleg? Berkó, aki a lapjában annak idején ünnepelt engem és az volt az egyetlen törekvése, hogy mindenki mást kiszorítson mellőlem, nagyon jól tudja, hogy én a gyűjtött pénzt kifejezetten azzal a kikötéssel fogadtam el, hogy erről pedig senki soha tőlem elszámolást kérni nem fog. De ha Berkó ur emlékező tehetsége felfrissítésére szorulna e tekintetben, akkor melegen ajánlom neki, hogy olvassa el saját lapjának 1914. júniusában és júliusában megjelent számait. Azonban, dacára annak, hogy nem tartozom elszámolással, el akarok számolni, mert én ma már nem rendelkezem azzal a vagyonnal, mint tiz évvel ezelőtt és mert ép ezért erkölcsileg kötelezve érzem magam az elszámolásra. — A Hét megírta már, hogy a gyűjtött pénzt hová fordítottuk, azonban most megismételhetem magam A Hét információit. A gyűjtés végeredménye valamivel több volt, mint 37.000 dollár. Ennek a pénznek a tizenöt százalékát a szociáldemokrata párttal kötött megállapodás értelmében a szocialisták kapták. Lehet, hogy adtak ebből a pénzből ezer dollárt az Előre cimü lapnak, lehet, hogy nem: nincs róla pozitív tudomásom. De ha adtak volna, ehhez feltétlenül joguk volt, annál inkább, mert a szocialista párt akkor még egységes volt és az Előre akkor még nem volt kommunista, mert hiszen a politikában akkor még ösmeretlen volt a bolsevista irányzat. Körülbelül hét ezer frankot, tehát ezer és néhány dollárt költöttek arra, hogy azt a két függetlenségi párti képviselőt, aki az amerikai utamon végigkísért és akik visszafelé utaztukban francia fogságba kerültek, kiszabadítsák. Igen nagy nehézségek árán sikerült csak kiszabadítani őket és a közbenjárások költsége hét ezer francia frankot emésztett fel- (Többek között egy olasz tenoristát küldtünk bizonyos üzenetekkel Franciaországba és ez szorgalmazta a magyar képviselők szabadonbocsátását). Úgy éreztem, hogy a költségeket kiutalhatom annál inkább, mert hiszen az amerikai ut következtében jutottak fogságba a képviselők és mert két magyar politikus kiszabadításáról volt szó. — A legjelentősebb tétel a Magyarországnak, a függetlenségi párt félhivatalos lapjának a finanszírozása volt. A Magyarország az én politikámat követte, kifejezetten békepárti volt és a háború alatt mindaddig, amig Az Est-koncern át nem vette, egyetlen háborús, uszító vezércikket nem közölt. Azonkívül a Magyarország tartotta ébren a háború legsötétebb napjaiban is a választójogi kérdést. A béke mellett irni vagy legalább is nem izgatni a háború mellett, abban az időben rendkívül háládatlan feladat volt, a közönség győzelmeket akart reggelire és levágott szerbeket és franciákat ebédre. A Magyarország rosszul ment és a Magyarország támogatására, életben tartására utaltunk ki kisebbnagyobb összegeket az ameri-AMERIKA MAGYARSÁGÁHOZ Három havi amerikai tartózkodás után visszamegyek Európába, anélkül, hogy az amerikai magyarsághoz a lelkiismeretem és szivem szerint beszélhettem volna. A Horthy-kormány, mely véres erőszakkal tartja fenn magát odahaza és gálád hazugságokkal a külföldön, módot talált arra, hogy elhallgattasson. Három hónapon keresztül én voltam az egyetlen ember Amerika szabad földién, akinek nem volt véleménnyilvánitási joga. Mindenki szabadon beszélhetett, csak én nem szólhattam. A Horthy kormány fizetett lapjai ocsmány rágalmakkal halmoztak el és nem is védekezhettem. El akartam mondani az amerikai magyarságnk, hogy mit váltottam be azokból az Ígéretekből, melyeket 1914-ben tettem, hogy miért bukott el a magyar köztársaság és hogy a sivár, kegyetlen jelennel szemben mivel biztat a jövő'. Nem tehettem. Nem szállók pörbe Amerikával, amiért a bürokrata kormány hallgatásra kényszeritett. Az amerikai nép magáévá tette az ügyemet és távozásom sem szakítja félbe azt a küzdelmet, amely a véleménynyilvánítás szabadságáért megindult. Minden reménységem meg van rá, hogy amikor legközelebb visszajövök, nekem is megadatik az a jog. amely minden amerikai polgárnak féltett kincse. Addig is, igy kell búcsúznom az amerikai magyarságtól, mely az elmúlt három hónap folyamán ismételten demonstrálta a köztársasági eszmékhez való ragaszkodását és személyem iránti rokonszenvét. így búcsúzom nagyszámú magyar barátaimtól, akik feleségemet és engemet figvelmes rokonszenvük számos jelével halmoztak el. így mondok köszönetét azoknak a magyar lapoknak is, amelyek a demokratikus, köztársasági Magyarországért küzdenek és az én igazságos ügyemet is felkarolták. Távozásom órájában arra kérem az amerikai magyarságot, hogy tartson ki a tisztesség, az igazság mellett és vesse latba minden erejét és befolyását egy becsületes, demokratikus magyar köztársaság mellett. Barátaimat arra kérem, hogy tartsanak meg a szivükben feleségemmel együtt. New York, 1925. április 7. KÁROLYI MIHÁLY
