A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-04-04 / 13. (14.) szám

8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ................................................ $4 00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ........................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 NEW YORK Stateben minden évben sok-sok ezer ember esik áldozatul automobil sze­rencsétlenségnek. Ezeknek a katasztrófáknak legalább kilenc tizedrésze úgy történik, hogy á vasút nyílt pályán metszi az országutakat. Se­hol, semmiféle országban ezen a világon nem fordulhat elő, hogy a vasút pályáját legalább egy sorompó ne zárná el és ne történnének egyéb óvatossági intézkedések is annak a meg­akadályozására, hogy a kocsik és autók belero­hanjanak a biztos halálba. Amerikában azonban olcsó az emberélet, sokkal olcsóbb, mint a so­rompók építése, és mert az élő vasúttársasá­goknak sokkal nagyobb összeköttetésük volt a törvényhozásban, mint a halott áldozatoknak, semmiféle törvény nem kötelezte a vasutakat arra, hogy sorompókat építsenek oda, ahol a vasút nyílt pályán metszi az országutakat. Most végre, amikor már legalább százezer embert nyakazott le a száguldó guillotine, Smith kor­mányzó törvényjavaslatot terjesztett az as­sembly elé, amely arra kötelezi a vasutakat, hogy bánjanak kissé méltányosabban az idegen emberélettel és töltéseken vezessék a vasutakat az útkereszteződések fölött. Minden józan em­beri elme azt mondaná erre, hogy ezt már ré­gen, sok évvel ezelőtt meg kellett volna csinál­ni; minden józan emberi elme feltételezhette volna, hogy ez lesz az a törvényjavaslat, amely ellen egyetlen képviselő nem fog felszólalni. Nem igy történt. A republikánus képviselők, a kik az albany-i parlamentben többségben van­nak, le akarták, szavazni a javaslatot. Azaz: azok az urak, akik a mi, az én és a te szavaza­toddal kerültek be a törvényhozásba, úgy gon­dolkodtak, hogy inkább néhány milliót meg kell takaritaniok a vasúttársaságoknak, semmint lehetővé tegyék a mi számunkra azt, hogy véde­kezhessünk a halálthozó lokomotív ellen, amely kint, az országúton, minden pillanatban alatto­mosan lecsaphat ránk. Nincs a világon még egy ország, ahol ez megtörténhetnék, nincs a vilá­gon még egy ország, ahol a közvélemény felhá­borodása el ne söpörné azokat az embereket, a kik tízezernyi emberélet feláldozásával óhajta­nák megszolgálni a sápot, amelyet a vasúttársa­ságoktól kaptak vagy várnak. Nem lényeges, hogy Smith kormányzó javaslata mégis csak keresztülment az utolsó pillanatban, nem lénye­ges, hogy a javaslat végül megkapta a szüksé­ges többséget. A lényeges az, hogy százszámra akadtak képviselők, akik ennek a javaslatnak ellene szavaztak és hogy ezek az emberek, ha holnap alkalom adódik rá, megint feláldozzák a te életed és az én életem, hogy a nagy vállala­toknak szolgálatot tehessenek. Az a sok millió ember pedig, aki minden négy évben szavaz, legközelebb megint csak le fogja adni a szava­zatát arra a republikánus listára, amelyen ott vannak ama férfiak nevei, akik a szavazókat hajlandók voltak odadobni prédául a száguldó lokomotív elé.. T T G'Y LÁTSZIK, az amerikai közvélemény so­­^ ha nem tudhatja meg, mik voltak azok a bizalmas információk, amelyeknek az alapján Károlyi Mihálynak megtiltotta az amerikai kor­mány, hogy politikai beszédeket tarthasson amerikai tartózkodása alatt. A sajtó minden éles kritikája, a szenátus vezető tagjainak min­den határozott kívánsága sem volt elegendő ah­hoz, hogy a State Department nyilvánosságra hozza: miféle adatokat kapott Károlyiról és kiktől kapta ezeket az adatokat, amelyeknek az alapján felfüggesztette a szólásszabadságot? Oroszországot, Olaszországot és Magyarorszá­got kivéve nincs a világon az az ország, ahol ez az eset megismétlődhetnék. Nincs ország a vi­lágon Amerikát kivéve, ahol a parlament kíván­sága fölött ilyen egyszerűen napirendre térhet­ne a kormány, ahol lehetséges volna, hogy a kormány bizonyos titkos adatokra hivatkozzék, amelyeket a szenátus minden sürgetése dacára sem hajlandó nyilvánosságra hozni. Nem lehet csodálkozni azon, ha ezek után nem akad olyan gyermekded kedélyű ember Amerikában, aki elhinné Hughes, Kellogg és Castle uraknak, hogy egyáltalában vannak adataik, hogy egy­általában kaptak “információkat” Károlyiról, ha csak nem azokat a bizonyos pesti kurzusha­zugságokat, amelyeket Széchenyi ur duruzsolt a fülébe Hughes urnák, aki bizonyára nem volt teljesen tisztában azzal, vájjon Károlyi egy bol­­seviki hóhérnak, vagy egy magyarországi hegy­ségnek a neve-e ? Lehet, hogy Angliában, Fran­ciaországban vagy Németországban nincs “de­mokrácia”, — de viszont egészen bizonyos, hogy ezekben az országokban ha egy miniszter nem hajlandó a parlamenttel közölni bizonyos ada­tokat, amelyeknek a közzétételét a parlament követeli, az a miniszter a legközelebbi huszon­négy óra alatt ép oly bizonyosan röpül a minisz­teri székből, mint amily bizonyosan Kellogg ur bent marad a miniszteri székben, a Károlyi-ügy dacára is. Ezen az alapon érdekes téma lenne egy százpercentes amerikai iró számára, ha megvizsgálná: vájjon valóban érettebb-e politi­kailag Amerika, mint Európa és hol érvényesül jobban a törvényhozásban és az adminisztráció­ban a népakarat: itt-e vagy abban a lenézett Európában ? PESTI MOZAIK Mindig azt halljuk, azt olvassuk, hogy Budapesten nagy a nyomor, a szegény embereknek nincs betevő fa­latjuk. Van Budapesten egy nagyon ne­mes intézmény, az Ingyen Kenyér Egyesület, a melyet közadakozásból tartanak fenn. Ez az intézmény in­gyen ad kenyeret huszonöt esztende­je azoknak, akiknek nincs kenyerük. Éppen ezért a belügyminiszter a gyűjtési engedélyt hivatalos rende­letben megtagadta ettől az egyesü­lettől, a népjóléti miniszter és a fő­város pedig a hatósági liszt kiutalá­sát tagadta meg tőlük. Indokolás: az Ingyen Kényé ? Egyesületet szabadkőművesek alapí­tották. Weitzner Lajos zsidóvallásu, 1896-ban született Erzsébetfalván. Tehát Magyarországon született, ott járt iskolába, ott anult és ma is bórgyári hivatalnok Budapesten. Csak magyarul tud, soha az ország határain túl nem volt. A budapesti rendőrség ezzel szem­ben megállapította, hogy lengyel ho­nos, mert az apja, aki már rég meg­halt, Lengyelországban született ős ezen az alapon kiutasította Magyar­­ország területéről azzal, hogy men­jen Lengyelországba. A lengyel követség nem adott ne­ki beutazási engedélyt, mert szerinte Weitzner, aki Erzsébetfalván szüle­tett, magyar honos. Hova menjen most Weitzner La­jos? Ez már egy igazi cross-world puzzle. A budapesti Apollo színházban kabaré előadásokat rendeznek és két művésznő a star: Sólyom Janka és Szőllősi Rózsi. Amig a Rózsi nem lé­­pett fel, a Janka magánszáma a mű­sor második részében szerepelt. Most az igazgatóság Sólyom Jankát tette az első részbe, Szőllősi Rózsit a má­sodikba. Ebből baj lett. Sólyom Jan­ka nem akart az első részben fellép­ni. A színház most port indított el­lene. A budapesti lapok megírják, hogy választott birós% fog ítélkezni a furcsa kabarépörben. Sajtóhibát érzünk: a budapesti lapok kanapé­­pört akartak Írni. Hir egy budapesti lapból: A Somogymegyei Takarék­­pénztártól Sebők József 30 éves banktisztviselő 434,000.000 koro­nát sikkasztott és megszökött. A sikkasztó százhatvan cm. magas, sovány, haja sötétszinü, beszéd­közben jobb szemével hunyorgat. Meg azt is rossz névén veszik Se­bők Józseftől, hogy hunyorgit! Hát még csak ne is hunyorgass m? Serenissimus Ő Fensége rendje­lekkel fogja kitüntetni mindazokat, akik A HÉT udvari báljának sikere érdekében fáradoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom