A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-04-04 / 13. (14.) szám

VOL. II. NO. 13. NEW YORK, APRIL 4, 1925 EGYES SZÁM ÁRA: 10c. Szerkesztik: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA A HÉT, Published lEvery Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St., New York, N. Y. Subscription Rates: One Year $4.00. Six Months $2.00 Single Copies 10c. Entered as a Second Class Matter, March 13, 1924, at Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. Búcsúzunk Károlyi Mihálytól Károlyi vasárnap utazik Londonba Károlyiné az ősz folyamán visszajön Amerikába. — Károlyi is elkíséri feleségét Károlyi Mihály vasárnap es­te kilenc órakor a Grand Cent­ral Stationről elutazik Canadá­­ba. Hétfőn reggel érkezik meg Károlyi Mihály Montrealba, a honnan St. Johnba utazik to­vább, hogy innen szálljon hajó­ra és térjen vissza három hó­napi amerikai tartózkodás után Londonba. Barátai és tisztelői már elbúcsúztak tőle annak a lakomának a keretében, ame­lyet az Ady Club rendezett Ká­rolyi tiszteletére a Boulevard kávéház és restaurant külön­termében és amelynek a lefo­lyásáról A Hét következő szá­mában fogunk részletesen be­számolni. Károlyi Mihály ame­rikai és magyar hívei vasárnap este nyolc órakor találkoznak a Grand Central Stationen, hogy egy hatalmas és impozáns de­monstrációval vegyenek búcsút a magyar demokrácia nagy esz­méjének nagyszerű reprezen­táló jától. Károlyi nem beszélhetett az Egyesült Államokban. A reak­ció szájkosarat tett a szájára. Reakciósok mindenütt az egész Világon vannak, Amerikában épugy, mint Európában és az a nemzetközi szövetség, amely a világ valamennyi nemzetének reakciósai között megvan, sok­kal erősebb, sokkal internacio­­nálisabb, mint bármily más nemzetközi szervezet. “Egy egész világ ellen” — ez a cime a Károlyi Mihály könyvének és valóban: az egész világ reakci­ós tábora vette fel a harcot ez ellen az egy ember ellen, aki sziklaszilárdan állott a népsza­badság eszméje mellett. Az amerikai reakció nem engedte beszélni Károlyit. Hughes ur, a ki hivatali tevékenységének utolsó napjaiban sokkal jobban képviselte a Vanderbilt-csalá­­dot, mint az Egyesült Államok érdekeit, megtette azt a szíves­séget gróf Vanderbilt László­nak, hogy nem engedte Káro­lyit beszélni, Mr. Kellogg pedig, aki eddig ki nem nyomozott diplomáciai sikerek után került a külügyminiszteri székbe, úgy érezte, hogy neki is oda kell ál­lania Horthy mellé. Károlyi te­hát eltávozik az Egyesült Álla­mok területéről anélkül, hogy , módjában lett volna akár a ma­gyar, akár az amerikai közön­ség előtt a magyar problémáról beszélnie. Károlyi amerikai tartózkodá­sa azonban nem volt eredmény­telen. Károlyi hallgatása éke­sebben és hangosabban szólt, mintha agitálva járta volna be Amerika magyarlakta városa­it. A magyarok között való agi­táció épugy tisztára magyar ügy lett volna, az amerikai nyilvánosság teljes kizárásá­val, mint ahogy nem jutnak az amerikai közvélemény nyilvá­nossága elé az imitt-amott fel­bukkanó fehér mozgalmak. Ká­rolyi, a hallgató, a szótlan, sok­kal, de sokkal nagyobb publici­tást kapott az amerikai sajtó­ban, mint amilyent kapott vol­na az agitátor Károlyi. És ez a publicitás minden sorában, minden betűjében csapásokat osztogatott nemcsak az ameri­kai reakciónak, hanem sokkal inkább a magyarországinak. Ha lett volna még Amerikában újságolvasó ember, aki nem tudta volna, hogy mit jelent Horthy kormánya, aki nem tudta volna, hogy ennél gono­szabb, véresebb, szabadságtip­­róbb uralom alig volt még a modern történelemben, az rész­letesen informálódhatott arról, ,hogy mi a Horthy-rendszer ab­ban a sok ezer amerikai újság­ban, amely heteken keresztül közölte a Károlyi-ügy legújabb fejleményeit. Nincs az a pénz, amivel ezt a publicitást meg le­hetett volna fizetni, nincs az a sajtócampagne, amivel a ma­gyarországi kurzus helyre tud­ná ütni azokat a sebeket, ame­lyeket a Károlyi-affér kapcsán szenvedett. A liberalizmus leg­hatalmasabb segítőtársa min­dig és mindenkor a reakció végtelen ostobasága volt- Ha Károlyit korlátozás nélkül en­gedték volna be Amerikába, sokkal kevesebb amerikai lett volna kiváncsi arra, amit igy elmondottak Károlyi helyett nanról-napra az amerikai la­pok. Ami az amerikai magyarsá­got illeti, ezt a tömeget is fel­­rázta a letargiájából Károlyi itttartózkodása. A felvilágoso­dottság, a szabadság és a de­mokrácia ügyének katonái újabb tömegekkel erősödtek. A magyar kormány megfizetett lapjai, a kakaó-peddlerek hiva­talos újságja megutál tatták magukat még azzal a közönség­gel is, amely a magyar politi­kában nem foglalt állást, de a melynek a jóérzését felháborí­totta az az aljas és perfid mód, amellyel Károlyit támadták. Nem elvi harc volt ez, nem el­lentétes világnézletek megüt­közése, hanem egy gyáva és korlátolt embernek a rágalom­hadjárata egy olyan férfi ellen, akiről előre tudta, hogy nem tud visszaütni. Értesülésünk szerint Károlyi­né az ősz folyamán visszatér Amerikába, hogy felolvasó kör­útját, amelyet a betegsége kö­vetkeztében kénytelen volt megszakítani, folytassa. Káro­lyi Mihály abban az esetben jön csak vissza Amerikába, ha be­utazási engedélyét immár min­den korlátozás nélkül megkap­ja. A szabadság és a demokrá­cia amerikai magyar barátai nem búcsúznak végleg Károlyi Mihálytól. Abban a meggyőző­désben mondanak hozzá isten­­hozzádot, hogy néhány hónap múlva viszontlátják és szervez­kedhetnek és tömörülhetnek a lobogó körül, amely az évtize­des harcban az ői kezében tiszta és mocsoktalan maradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom