A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-10 / 2. szám

4 A HÉT Mért tanultam meg magyarul? A HÉT számára irta: FRANCIS SNOW, a “Current History Magazine” Managing editor-a. Az itt következő cikket Mr. Francis Snow irta, a Netv York Times kiadásában megjelenő Current History Ma­gazine szerkesztője. Snow ur, aki vezető helyet foglal el az amerikai publicisztikában, megtanult magyarul és ebben a cikkében mondja el, hogy mi vitte rá arra, hogy a mi nyelvünket megtanulja. A HÉT örömmel közli az illusztris amerikai hírlapírónak ezt az érdekes cikkét és külön felhívja rá olvasói figyelmét. Z OKOK, amelyek egy amerikai embert rávisz­nek arra, hogy megtanuljon egy oly nehéz nyelvet, mint amilyen a magyar, az amerikai benyo­másai erről a nyelvről, miután megismerkedett a szerkezetével és azzal a néppel, amely a nyel­vet beszéli, kétségkívül érdekes lehet számos magyar számára, akik letelepedtek ebben az or­szágban és akik a maguk részé­ről küzdenek e sorok írója anya­nyelvének, az angol nyelvnek épen nem jelentéktelen nehézsé­geivel. Ezeknek a feljegyzések­nek, amelyek a nemzetközi lel­kiismeret felébredésébe vetett őszinte bizalom mellett is hitet tesznek, talán lehet némi szocio­lógiái értékük is. Legyen szabad előrebocsáta­­nom, hogy alapjában véve nyel­vész vagyok. Az első nyelv, amit — egy francia nevelőnőtől — megtanultam, a francia volt. Tizenhárom éves koromban szü­lővárosom nyilvános könyvtá­rában felállítottam egy — sze­rintem akkor tudományos — táblázatot — azokról a nyelvek­ről, amelyeket meg akartam ta­nulni, ha majd nagy leszek. Amennyire ma vissza tudok em­lékezni, ebben a táblázatban vagy 55 nyelv szerepelt, kezdve a szanszkrittól egészen a jávai nyelvig és magába foglalt olyan nyelveket is, amelyeket a föld távoli vidékein beszélnek és amelyeket nyugodtan nevezhe­tünk tájszólásnak. A nyelvek e gigászi épitmé­­nyéből, amelyet akkor oly ön­bizalommal épitettem föl, körül­belül tizennyolc nyelvet tanul­tam meg. Az élet ellenálhatat­­lan forgataga elragadott magá­val. Ha több időm és minde­nek felett több akaraterőm lett volna, ma talán megértem volna gyerekkori ambicióm beteljese­dését. Tele vagyok fájó, de hiábavaló sajnálkozással és alá­zattal hajlok meg ama brilliáns magyar nyelvtudós: Vámbéry, a budapesti egyetem tanára előtt, aki — amint hallottam — negy­ven nyelvet beszélt. De ennek a tizennyolc nyelvnek a megtanu­lása is több időmbe és fáradsá­gomba került, mint amennyire szívesen emlékeznék vissza. Ez­zel a munkával természetesen sok külföldi utazgatás is együtt járt és ez nem megvetendő ál­dás volt számomra. Kiszélesí­tette az életről és az emberi nem fejlődéséről való szemléletemet. Mindig ugyanaz volt, ami magá­val ragadott: az idegen pszicho­lógia, az idegen gondolkozásmód és érzelemvilág megismerésének varázsa. A szomjúságom, hogy megtudjam: vájjon milyenek a világ valamennyi népei, mint emberek és mint idegen civilizá­ciók termékei, — olthatalan volt. Azt hiszem, valamennyi utazá­somban egy sétáló kérdőjel vol­tam. Az agyvelőm éveken ke­resztül idegen kifejezések, ide­gen gondolatok és idegen szem­pontok lerakodó helye volt. Min­den uj nyelvvel uj tárgyilagos­ságot szereztem meg. Megtanul­tam az Amerikában élő idege­nek mentalitását megismerni, mint ahogy kevés amerikai is­meri meg valaha. Majd ezzel, majd azzal a faji csoporttal él­tem, megtanultam a történelmü­ket, az életüket és osztoztam örömükben és bánatukban. Huszonhárom éves koromban hét -nyelvet tanultam meg ma­gántanulás utján otthon és kül­földön. A Harvard egyetemen, ahol tanultam, a román nyelvek­ben specializáltam és ezeket a nyelveket tanítottam később a Harvard egyetemen és más, egyetemeken, ideszámítva né­hány külföldi tartózkodást is. Ehhez a héthez állandóan uj nyelveket tanultam meg, úgy, hogy ma beszélem az összes la­tin nyelveket, a teuton és skan­dináv, továbbá a szláv nyelvcso­porthoz tartozp idiómákat. Az utóbbi időben még megtanultam törökül, arabul, perzsául és ma­gyarul. “Otthon éreztem magam Európában....” Minden nyáron átmentem és egyedül kalandoztam' be Euró­pát : Spanyolországot, Portugá­liát, Maroccot, Franciaországot, Németországot, Hollandiát, Dá­niát, Svájcot, Itáliát, Ausztriát. Öröm volt a számomra, hogy né­hány hónapra kitéptem magam abból, amit az amerikai élet la­posságának és durvaságának hittem és érintkezésbe kerülhet­tem különböző faszcináló ide­gen civilizációkkal. Úgy érez­tem, hogy odaát, idegen nyelve­ket beszélve, inkább otthon va­gyok, mint Amerikában. A leg­különbözőbb társadalmi osztá­lyokhoz és típusokhoz tartozó emberekkel találkoztam. Úgy ta­láltam, hogy Európában az emberek az én nyelvemen be­szélnek. Tudtak beszélni iroda­lomról, művészetről, zenéről. Tele voltak igazi poézissel, iga­zi érzéssel; “nem féltek a lélek­től”, — hogy az angol költő, Browning szavával éljek. Más dolgok érdekelték őket, mint pénz, sport és belföldi esemé­nyek. Szívélyesek voltak, elné­zőek az emberi gyengeségekkel szemben, nem ítélték el azokat, akik “különbözők” voftak; nem ragaszkodtak szigorúan ahhoz az elvhez, hogy azt az egyénisé­get, amely a megszokott sza­bálytól való eltérést jelent, el kell pusztítani. Ezt a meggyőző­désemet csak mélyebbé tette számos oroszországi utazásom. Még a cári időkben is a cári kor­mányt valami kényelmes, hu­mánus filozófia vezette ama ide­gen népek összevissza sokaságá­ban, amelyek a roppant Szibé­riában éltek, a türelmesség filo­zófiája, amelyet maguk az oro­szok “shirokaya natura”-nak, “széles természetnek” neveznek. Ha a fantaziátlan, gőgös és me­rev angolok ugyanezt tették volna Indiában, akkor ott ma nem hallatszanék fel a követelés a “swaraj”: az önkormányzatért, Gandhinak, a modern Krisztus­nak a vezetése alatt. Mindig, valahányszor haza­tértem egy külföldi utamról, frissen belém vágott az ameri­kai életnek két szembeszökő té­nyezője : a megértés tökéletes hiánya mindazzal szemben, ami az amerikai élet horizontjain kí­vül esik és az idegenekkel szem­ben érzett megvetés és gyűlölet. Az évek folyamán megismer­tem a bezárt, önző, szigetlakó ember e felfogásának az okait, Alapítva 1850 Manhattan Savings Institution 154-156 East 86th St. a 3-ik és Lexington Ave. között. Az egyedüli KÖLCSÖNÖS TAKARÉKPÉNZTÁR Yorkvilleben. Ezt a bankot csakis a betevők javára igazgatják. Ez a bank 75 esztendeje állandóan osztalékot fizet. Negyedévi Osztalék A negyedév 1924 December 31-én telik le és az évi osztalék = NÉGY SZÁZALÉK = Nyitva hétfőn este. Főiroda este 9 óráig. Fiókiroda este 6.30 percig. Fiókiroda: 644 BROADWAY, Bleecker St. sarkán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom