A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-03-21 / 12. szám
6 A HÉT NINCS MIRŐL ÍRNI---------------------.------------------1— “A HÉT” SZÁMÁRA IRTA YARTIN JÓZSEF----------------------.------------------1— A HÉT olvasóitól most az egyszer röstelkedve bocsánatot kell kérnem. Eddig minden héten szállítottam valamit. Akárhogy sült is el a cikkem, mégis csak “valamiről” szólt s a cikk alá a lap szerkesztősége vagy túlozott udvariasságból, vagy elrettentő például mindig odatette, hogy irta: Y. J. Még pedig A Hét számára. Mivel most is odatenné, hacsak tollhibából is, inkább magam tettem oda, hogy: irta Y. J. Mármint én. Pedig e héten nem irhatok semmit, mert igazán nincs miről. Lehet, hogy azért, mert már kiírtam magamat, de ezt az állítást magam sem fogadom el. A legtöbb iró és művész megkapja azt a titulust öreg korában, hogy “vén szamár, nem tud már Írni, nem tud már alkotni”. A dolog azonban legtöbbnyire úgy áll, hogy már halálosan unják a saját mesterségüket, s még az örökös alkotás is oly egyhangúvá, unalmassá válik idővel, mint a Dunári-valcer, a “Fischerin du Kleine”, vagy a “Hullámzó Balaton tetején”. Szeretnének már semmit sem csinálni, de mégis kénytelenek Írni és alkotni, hogy megélhessenek. E kényszerűség folytán kedvetlenül írnak, tehát okvetlenül rosszabbul, mint azelőtt. A közönség ezt “hanyatlásnak” tudja be s mindjárt kész megadni egy bizonyos titulust. Kedvetlenségről én is szólhatnék, mert én is unom, utálom a mesterségemet, kivált mikor akadnak, akik előre ráköpnek az ember papirosára, mikor még bele se kezdett egy cikkbe. De most igazán nincs miről írni, bár egy gazember francia szerint mindenről lehet Írni, csak ne legyen unalmas. Ez az egyetlen meg nem engedett zsáner. Jó, hát volna miről Írni, de nincs ihlet, nincs hozzá hangulat. Ez a New York, amelynek külső képe csak méreteiben nagyobb, de különben szakasztott olyan, mint a többi amerikai nagyvárosé, sokkal józanabb, reálisabb, szürkébb, pozitivabb, semhogy hangulatot keltene, ha az embernek Szent Antal megkisértése, az urgai reinkarnálódott Buddha (a mongol bogdokhán), Vineta az elsülyedt város, vagy más nagyságos téma jutna is eszébe. New York rossz hely az Íróknak. Mi úgynevezett irók itt New Yorkban nagyon rossz helyen vagyunk. Itt minden csak azért van, hogy a hangulatot és ihletet Greater New York területére be se eressze. Könnyű volt Kiellandnak, és a többi skandináv írónak, könnyű a franciáknak is, akik Bretagne vihartépte partjain bolyonganak, és könnyű a németeknek is, főleg azoknak, kik nem a városokban laknak. Ha az ember késő őszi alkonyaton egy német tölgyerdőt lát, mely szinte feketén válik el a borongó, végtelenül komor égtől, szinte lehetetlen, hogy eszébe ne jusson az istenek alkonya, a temérdek Wotan s a walkürök, akik már készülődnek az őrületes éjszakai lovaglásra a gomolygó felhők közt. Éhez a hangulathoz nem kell Wagnernek lenni, ez megfogja a magunkféle kis embereket is. Általában megfog minden müveit embert, anélkül, hogy iró vagy művész lenne. Hát Mendelssohn a Frühlingslied j éhez talán zárt szobában vette a hangulatot? Most nem arról van szó, hogy hjah, az Mendelssohn volt ám, hanem arról, hogy zárt szobában mást komponált volna, szintén remeket, ellenben a Frühlingsliedet hangulat sugallta. A tavasz pompájában viruló táj, és thüringiai táj. A Sindingé is tavaszi dal, de mennyire más! A muzsikából az ember szinte kiérzi a norvég fjordokat, szinte megborzong a hűvösségtől, a mikor elképzeli, hogy a Sognefjordban, vagy a Bindal-fjordban hóolvadáskor mint zuhognak le a jéghideg partok, szikláról-sziklára, ropogó és csattogó jégdarabokkal vegyest. A hangulatok országa. Különösen Norvégiában vagy iró az ember, vagy nem iró, de mindenképen merő hangulatban él s ezt a saját lelki szervezete szerint dolgozza föl. Jonas Lie a hires norvég iró mondja, hogy Norvégiának különösen egyik részében, Nordlandban minden ember kétlátó, kettős-látó, két-látásu, vagy hogy is fejezzük ki magunkat. Mert oly sajátságos, misztikus, borzongó az egész vidék. Mivel ködös és borzongós, tehát elmossa a körvonalakat. Mivel elmossa, az ember saját maga egészíti ezt ki s helyettesíti a tartalmat a saját lelki diszpozíciója szerint. Vegyük a következő esetet. Nordland egyik fjordjában, hol örökös a köd és párázat, a fjord közepén, állva evez egy ember. A tükörsima sötét viz alig hogy kivehető. A csónakról és emberről tudni, hogy micsoda. De szürke szilhouette-ként annyira elmosódó, hogy ne lássa meg Kielland, mert elfogja valami furcsa hangulat, ebből furcsa fantázia, viszont ebből misztikus ihlet keletkezik, s Kiellandnál az újkor ipiszkos, halszagu lazacfogóból ős-viking lesz, a Sok ezer ember biztos jövőt alapított a pleating üzletben s még soknak nyitva az alkalom. Vegyen egy “CIRCLE” Pleating berendezést, nines szüksége előzetes gyakorlatra. A munka könnyű és kellemes. A befektetés aránylag csekély az összeghez, amit vele kereshet. Munkát bárkinek könnyű kapni. 24 oldalas ismertető könyvünk mindent megmagyaráz. Circle Pleating Outfit Co. 100—102 W. 31st St. N. Y. City ÍRJON AZ INGYEN KÖNYVÉRT HERMANN ARTHUR HAJÓJEGY, PÉNZKÜLDÉS ÉS KÖZJEGYZŐI IRODÁJA First Ave., Cor. 07h St., New York EURÓPAI ÉS AMERIKAI KÖTVÉNYEK, ÉRTÉKPAPÍROK.—Felvilágosítás személyesen v. levélben JOHN BIRO & C0. 2 Rector Street New York Telefon: Whitehall 3630. MAGYAROK! A NEW YORKI MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI PÁRT 1925. ÉVI MÁRCIUS HÓ 27-ÉN PÉNTEKEN ESTE 8 ÓRAKOR a Central Opera House nagytermében, East 67th St. (2-ik és 3-ik Avenuek között) KÁROLYI MIHÁLY és NEJE tiszteletére Nagyszabású táncmulatsággal és bazárral egybekötött BUCSUESTÉLYT rendez, melyre ezúton meghívja a new yorki és környéki magyarokat. BELÉPŐJEGY ÁRA EGY DOLLAR SZEMÉLYENKÉNT Jegyek a szokott jegyárusitó helyeken és a párt tagjainál kaphatók. A bazárra küldött ajándéktárgyakat és árucikkeket Mrs. Hoffman virágüzlete veszi át. MAGYAROK!
