A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-03 / 1. szám
VOL. II. No. 1. NEW YORK, JAN. 3, 1925. EGYES SZÁM ARA: 10c Szerkesztik DÉRI IMRE és KENDE GÉZA A HÉT, published Every Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St., New York, N. Y. Subscription Rates: One Year $4-00. Six Months $2.00. Single Copies 10c. Entered as Second Class Matter, March 13, 1924, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. A MAI KÁROLYI MIHÁLY I Beszélgetés Károlyival egy párisi kis kocsmában. — kopott fekete kabát alatt nemes szív dobog. — Károlyi felel a vádakra. — Nem helyeselte a kommunizmust Magyarországon. — Hamisított volt az a proklamáció, amely a neve aláírásával jelent meg. Páris, december 2. Rövid látogatásra jött Károlyi Mihály Párisba és néhány nap múlva visszautazott Londonba, de a jövő nyáron állandó tartózkodásra családostól Párisba költözik. Most Hampsteadben él, kis kertvárosban, mely valójában külön helység. Egyébként Marx Károly van Hampstead-ben eltemetve. Szövetkezeti házban lakik, mint úgynevezett “fizető vendég,” ahol központi háztartás van. A gyermekei egy közös fiu-leányiskolában tanulnak ott a közelben. Károlyi ir és fordít. Munkájából él. Emlékiratainak második kötetén is dolgozik. Nyáron súlyos baleset érte. Kerékpárja (az egyetlen sport, miről nem tud lemondani) oly szerencsétlenül ütközött össze efgy jármüvei a hampsteadi utón, hogy Károlyi két helyen lábát törte. Hónapokig súlyos betegen feküdt kórházban, súlyos fájdalmak közt. Megtakarított pénze elfogyott az ápolásra. Meggörnyedt, lesoványodott, két botra támaszkodva jár. De az egyik botot előreláthatólag elvetheti a jövő héten és remélhető, hogy teljesen kigyógyul majd. Amikor elmentem hozzá (egy harmadrangú szállodában, a Rue Richelieu 6. alatt lakik itt), a régi Károlyi Mihályra gondoltam akaratlan. Az elegáns arisztokratára, a vakmerő sportemberre, a Tiszával vivott párbaj hősére. Egy fáradtkülsejü, beteg, sovány ember állt előttiem; nagycsontu, beesett szemű. A -aSazs 3}utzs ‘njazsASa nfaqn.i nyes. A fekete kabátja kopott, esetlen. Lelki nyomorúság. Hanem ez csak az első benyomás. A kis vendéglő borfoltos asztalánál felelevenül szava és mozdulata. Arcán a fáradt ráncok energikus, határozott vonalakká rögződnek. Ez az ember nem fáradt, nem megtört, még csak nem is beteg. Helyzeteket, embereket, országokat néha egyetlen képpel illusztrál igen tisztán. A munkásmozgalom terjedéséről beszél Angliában. Azután francia dolgokról. A nagy változásról Poincaré bukása után. — Nem a logika magyarázza meg Franciaországot — mondja: — Itt a nép konzervatív, de maga a tradíció forradalmi. A forradalom itt a talaj: az egész ország azon épült fel. Azért jó helye Páris minden emigrációnak. Orosznak, spanyolnak és magyarnak egyaránt..... Látta a Jaurés-ünnepet? Lehetne más országban ilyesmi? Hogy forradalom nélkül egy szocialista lett a nemzet halottja, kit az állam és az egész nép ünnepel. — Nem az a szegénység átka, hogy egyszerű életmódra, sok munkára és kopott ruházatra kényszerit. Azt könnyű elviselni. A szegénység átka az, hogy a mai társadalmi viszonyok között a lelki nyomorúsággal és a tisztaság hiányával egyértelmű. Ennek meg kell változnia, — mondja. A parasztok földje. Megkértem, hogy beszéljen birtokelkobzási peréről: mondja el a maga védelmét, a maga felfogását erről a perről. Nem akar beszélni, az arcán kelletlenség vonul el. Elsőbben nem-et mondott, hirtelen, ösztönösen. Aztán, hogy újra kértem, szabadkozottan, szinte unottan beszélt. — Engem ez a per személyszerint igazán legkevésbé sem érdekel. Nem szeretek még csak beszélni sem róla. A legfájdalmasabb az ügyben mindenesetre az, hogy a magyar parasztságtól elveszik ezeket a birtokokat, amelyek az ő sajátjai. Én rég átadtam nekik birtokaimat jogos tulajdonul, és most nem ők fognak hozzájutni, mert a magyar kormány elperli azokat tőlük. A per anyagi része valójában nem ellenem folyik: ezek a birtokok nem az én uradalmaim, hanem a magyar parasztéi. — Kétféle vád van ellenem. Egyik, hogy vétkeztem volna Magyarország területi épsége ellen, a másik pedig, hogy “detronizáltam” az uralkodót. — Nem akarom vitatni, hogy a belgrádi fegyverszünet szükséges volt-e és a lehető legjobb volt-e az adott körülmények között. Ezen vitázhatnak. De az, ugy-e bár, minden kétségen felül áll, hogy ez a fegyverszünet rövidlejáratu provizórium volt: a trianoni békekötés ellenben definitiv és elhatározó jogfeladás. Az ember gondolja el, hogy a trianoni béke aláírói vádolnak engem a belgrádi fegyverszünetért ! Az integritás. — Ha a dolgok kezdetéig akarunk visszamenni, akkor a tények alapján és akárhonnan tekintve is látni kell, hogy az integritás elvét elsőnek Andrássy Gyula gróf adta föl, 1918 okóber 27-én, Lansignek adott válaszában, melyben elismerte a csehszlovák államot mint hadviselő felet, és elismerte annak jogos igényeit. — Az én kormányomnak ellenben,mint mindenki tudja, éppen az ismert Vyx-jegyzék szakított véget. Ez a Vyx-jegyzék pedig, melyet semmiáron el nem fogadhattam lelkiismeretem szerint és mely lemondásra bírta kormányomat, kevesebbet követelt, mint amennyit a magyar kormány Trianonban elfogadott. És ez a kormány azzal a tudattal foglalta el helyét, hogy alá fog-Károlyi Mihály értesülésünk szerint megkapta a beutazási engedélyt és rövidesen New Yorkba érkezik. Fogadtatásáról A HÉT legközelebbi számában leszünk hiradással.
