A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-03-15 / 1. szám
18-ik oldal A H É T Nem hallott valamit Halmi mesterről ? — Csakugyan nem ön az első érdeklődő, aki nem tudja elképzelni, mért nem látni mostanában sehol sem a kiváló festőművészt. Halmi Artur nem mutatkozik sehol sem. A rejtély magyarázata az, hogy Halmi mester talán még soha nem volt annyira elfoglalva, mint mostanában. Rengeteg sokat dolgozik és e percben nem kevesebb, mint nyolc society-ladyt fest. Reggel kilenc órakor már ott van az ötvennyolcadik utcai műtermében és este hatig szakadatlanul dolgozik. Még arra se ér rá, hogy a Fészekben mutatkozzék. — Azt olvasom, hogy a Fészek a nyáron kirándul Budapestre. . . — Tévedés. Már nem rándul ki. A kirándulás olyan hullámokat vert a Fészek belső életében, amelyek egyelőre elsülyesztették az egész kirándulás tervét. — És mit szól ehhez a klub diszelnöke ? — Kiss Emil? ő a maga részéről megoldotta a kirándulási problémát oly módon, hogy ő már a múlt hónapban kirándult Budapestre. A beavatottak úgy tudják, hogy Kiss Emilt fontos üzleti ügyek szólították Budapestre, ahol nagy jelentőségű tárgyalásokat folytat néhány nagy bank vezetőivel. Kiss Emillel együtt utazott a titkárja, a kitűnő Biró János is, aki ezúttal különösen fájó szívvel vett búcsút bensonhursti otthonától. — Mitől vált el olyan nehezen Biró Jani ? — A bátyjának, Biró Lajosnak a premiérjétől. Biró János nemcsak a fivére Biró Lajosnak, hanem amerikai üzleti képviselője is. Elképzelheti, mennyire szeretett volna jelen lenni a “Moonflower” new yorki premiérjén, amelyen egyébiránt a magyar kolóniát özvegy Braun Márkusné és leánya, továbbá Raskó Aurél festőművész képviselték, mig a szerző képviseletében Mrs. John Biró jelent meg. — Mit hallott a másik Biró-darabról? — A “Highwayman”-röl? óriási siker. Jelenleg Chicagóban játszák, állandóan maximális bevételek mellett. A magyar daraboknak az Amerikában való elhelyezése olyan jó üzletnek bizonyult, hogy Vécsey Armand, a kiváló muzsikus, maga is bement a play-broker üzletbe és Wreede-vel, az ismert bécsi komikussal együtt színházi ügynökséget nyitott, amely speciálisan magyar és német darabok amerikai elhelyezésével foglalkozik. — A magyar színház körül nincs újság? — Van, de ami van, az nem magyon jó. A színészek union-társulata, amelyet a szinész-unió “backelt” és amely konzorciumos alapon dolgozott, sajnos, jobblétre szenderült. A union, érthetőbben: a “juni” kétezer dollárt kölcsönzött a színészkonzorciumnak, azonban a közönség részvétlensége oly nagy volt, hogy a kétezer dollárból ezeregyszáz elúszott, dacára annak, hogy a színészek heti husz-huszonöt dollár “gázsit” kaptak csak. Hogy az ezerszázat ki fizeti meg az Unionnak, az egyelőre még vitás. Állítólag Nádassy Miklós, a szinészszervezet elnöke, mikor az utolsó katasztrofális jelentést megkapta, behivatta magához a titkárt és szigorúan rászólt: “Titkár ur, vessen keresztet a pénzre!” Az. uj társulat immár nem támaszkodik a “juni”-ra és azt reméli, hogy szerencsésebb lesz. — Hát “Az ember tragédiája”nak Chicagóban volt-e sikere? — Volt. Állítólag az előadás nagyon szép volt, a kiállítás még jobb, mint két évvel ezelőtt a new yorki előadáson, de az anyagi eredményről már kevésbé határozottak a jó hírek. A gázsi fizetés kérdését csak részben oldotta meg a direkció. — Sajátságos, hogy nem tud itt boldogulni magyar színház. .. — Az. Hegedűs Lajos már annyira el is keseredett, hogy végleg búcsút akart mondani a színészetnek és be akart állni lapügynöknek a Szabadsághoz. Már ki is volt szemelve állomáshelye: Detroit, amikor Hegedűs meggondolta a dolgot és még egy utolsó kísérletet tett az uj társulattal. — Most már elég a művészetből. Kérek néhány személyi hirt. — At your service, madam. Tehát: Dr. Kozma Arthur nagyon beteg volt, valami ideges gyomorbaj támadta meg. Betegágya körül állandóan ott voltak barátai. Ma már szerencsére jól érzi magát és Ehlers páholy legutolsó estélyén kitörő örömmel üdvözölték. Huszár Pufi... — Nos, mi van a kitűnő Pufival? — Pufi Los Angelesben van, játszott már, Hal Roach-nál, a Harold Lloyd-filmek producerjeinél dolgozik és egyelőre egy pompás kis Dodge-autót vásárolt magának. A magyarok közül Dr. Székely Bélával, a New' York Economist kitűnő szerkesztőjével, Jászi Oszkárral és Hock Jánossal van sokat együtt, kik ugyancsak Los Angelesben tartózkodónak. A legérdekesebb hírem, a mely valósággal szenzáció-számba megy, az, hogy az idei olympiai versenyeknek valószínűleg amerikai magyar résztvevője is lesz. — Ne mondja. Kicsoda? — Acél Ervin, a kitűnő kardvivó. Acél nemrégiben megnyerte az amerikai Fence’s League bajnokságát és minden valószínűség szerint ő lesz az olimpiászon Amerika kardvívásának a képviselője. — Üzleti hírei egyáltalában nincsenek, kedves Mr. Ben Fentes? — Kevés. Amig a klubok és egyéb egyletek kirándulásai egymás után maradnak el, addig Spitzer és Gaertner urak, az Atlantic Exchange cégtulajdonosai már vagy száz jelentkezőt vettek fel arra a társas utazásra, amelyet ők szerveznek. Egyéb yorkvillei hírek: Siposék eladták az “Elite” vendéglőt, amelyet a régi tulajdonosok vettek viszsza. A legérdekesebb ez: Bernát megvette az Excellent vendéglőt, a hol magyar kabarét akar csinálni. Állítólag már managere is van. És most, asszonyom, miután én már minden pletykát elmondtam önnek, ön árulja el nekem: a vendégprimadonna, aki nemrég járt Amerikában, csakugyan válik — partnerétől?. . . — Azt a hirt kaptam Pestről, hogy igen. Az énekesnő hires volt arról, hogy annyira ragaszkodik a partneréhez, hogy nélküle nem hajlandó nemcsak fellépni, de egyáltalában egy lépést se tenni. Most azonban egy uj Lehár-operettben mégis fellép — egy másik partnerrel. Pesten azt beszélik, hogy a régi partner emiatt halálosan megharagudott a művésznőre, azonban továbbra is a legjobb barátságban van a — művésznő férjével.... Good bye!
