Agrártudományi Egyetem rektori tanácsának jegyzőkönyvei, 1958
1958. október 21.
Az a tapasztalata, hogy a minősítések megbeszélése után a dolgozók határozóttabbak lesznek, nagyobb ambícióval dolgoznak. Szendrői elvtárs: Véleménye szerint a Bója elv társ által felvetett probléma, .hogy a tanszékvezetők politikai állásfoglalást félnek panirra vetni nem egészen igy áll. A tanszékvezetőknek megvan a véleményük, azt nem is félnének papirra vetni, inkább az akadályozza őket ebben, hogy utána azt az illetővel ismertetni kell, sőt esetleg vitatkozni is rajta. Ha a megbeszélés nem lenne gyorsabban is menne a dolog. A másik kérdés, amit felvet, hogy - főleg a nagy tanszékeknél - az egy-egy napra beütemezett megbeszélések dömo&ng-izüvé teszik a munkát, nincs az a hatása, aminek lennie kellene. A beszélgetés is sablonossá válik, de nincs jó hatása a dolgozókra sem, ha szinte sorban állva, egymás után járulnak a bizottság elé. A bizottságnak nincs is sokszor ideje arra, hogy a beszélgetés után megvitassák, kialakítsák a közös állásfoglalást, mert már jön is a következő. Ha nehezíti a munkát, akkor is a megosztás mellett van. A nagy tanMolnér elv társ: Csatlakozik Szendrői elvtárs felvetéséhez. Még ha nehezebb feladatot jelent is, a megosztást helyesli. , Mind emellett megjegyzi, hogy a Gépészmérnöki Kar kedvezőbb helyzetben van, egyres zt azért, mert hevesebb a minősitendők száma, másrészt azért, mert a Mezőgazdasági Kar létszám-átszervezése miatt még kedvezően minősítetteknek is azt kell esetleg mondani, hogy máshová kívánják áthelyezni. Ez a kérdés veti fel a helyes mérce kialakításának problémáját. Ha e8y-Ggy nagy tanszéket egyszerre befejezünk, nem lesz módunk az azonos szakmai és politikai szinten álló oktatók között párhuzamost vonni. így joggal vetheti fel a dolgozó, hogy miért éppen őt helyezik át, mikor clyan kiválóan minősítették? Felveti még, hogy helytelennek tafrtja, hogy tanszékvezetők helyetteseikkel készítetik el a minősítéseket. Ez a felelősség megosztását jelenti, még ha a legjobb szándékkal készíti is a helyettes a minősítéseket. Tóth Mihály elvtárs: Kéri az elvtársak megértését azzal kapesolatban, ha a bizottságban az elv társak néha helyettesítik magukat. 0 maga is csak kb. a fele megbeszéléseken tudott résztvenni. Szendrői és Molnár elvtársak felvetésével egyetért, bármennyire is szoros a határidő, nem szabad kampánymunkává tenni a minősítéseket. Az egyenlő mérték kialakításával szintén egyetért. Ezzel kapcsolatba azt az aggályát fejezi ki, hogy az első minősítések jóval enyhébben vannak elbírálva, mint a későbbiek. Az emberek maguk is el tudják bírálni egymást, a nem egyenlő mérce feltétlenül rossz hatású lesz. Másik aggálya, hogy a docensek és professzorok minősítésénél, ahol a minisztérium is jelen lesz, félő a jelenlegi lemaradás miatt a torlódás, a kampányszerüség. ügy érzi, megfelelő színvonalon nem lehet december 31-ig elkészíten-i a minősítéseket. Horváth János^eLvtárs: Megjegyzi, hogy a minősítésekre jellemző, hogy a tanszekvezetok ugyanazokat a szavakat, vagy mondatokat vaiiálva, minden emberről ugyanázt mondják el. Sok helyen jellemző, hogy csak a jó oldalait ismertetik. Egyik tanszékvezető indokolásképpen azt válaszolta erre, hogy akikkel nem voltak megelégedve, azt már leadták a tanszék létszámából, akik maradtak, azok mind kiváló oktatók. Kirifc Kritikát, politikai állásfoglalást nem igen tartalmaznak a minősítések. Véleménye szerint két évcn belül a minősítéseket uira e*l kell készíteni, talán akkor jobbak lesznek. tanszékeket nem egy napon kell elvégezni.
