Agrártudományi Egyetem rektori tanácsának jegyzőkönyvei, 1957-1958
1957. szeptember 27.
- 2 Krasznodárba, mint én. Ha már a személyi problémáknál tartunk: becsülettel vállalt és a legvégső erőfeszi teáig feszitett munkám sok vonatkozásban rossz néven vehető tőlegm. Kénytelen vagyok Jogos és köteles önvédelemből hangsúlyozni, hogy ezt a megbízatást nem kerestem, sőt kerültem. Mert ha már ért engem 50-ben az a Jogtalanság, hogy soros voltam, és szóba sem kerültem. Ezt úgy könyveltem el, mint ami máris kiesett az életemből. Voltak emberek eddig is, akik nyugodtan hxilgx haltak meg anélkül, hogy rektorok lettek volna. Ugyanakkor azonban, mikor láttam, hogy igenis elemi köteleaaágem a vállalás, az eredméiyes munkához szükséges tényezőkért a legkeményebb harcba kezdtem és folytatom is ezt a harcot. Itt kell megállapítanom, hogy a Főig.részéről mindig a legnagyobb segítséget és megértést tapasztaltam. Végtelenül sajnálom, hogy itt a területen a legjobb szándékom is félremagyaráztatott és bizony mérhetetlen sok fáradalmam mellett főképpen az a szomorú, hogy az erőfeszítésem, az energiám nem érvényesülhetett úgy, mint ahogyan egyébként érvényesülhetett volna. Természetes, hogy ebben a minőségemben minden intézkedésért, akár én intézkedem, akár a főhatóság, illetve egyéb felettes szerv, ország-világ előtt vállalni kell a felelősséget. Az első három hét alatt annyi minden ngjnteá egyéb területen is kellett dolgoznom, hogy különösen az alapvetések tekintetében és bizonyos, nem oktatási területeken a konszolidáció körül visszaesések következtek be. Végeredményben ennek a hónapnak az eleje lett volna a május hónapi munka folytatása részemről, de sok egyéb tennivalóm miatt számomra a mai nap a kb. május ke derekával lezáródott korszak folytatása. Kérem az elvtársakat, hogy támogassanak ebben a nehéz - ma talán még nehezebb, mint bármikor máskor - igen fontos és legtisztább lelkiismerettel és odaadással végzett munkámban. Megnyitóm következő célja, hogy a közben örvendetesen valóra vált reformunk, munkánk újjáépítése elején köszöntsem munkatársaimat és kérjem,hogy a lehető legnagyobb Jószándékkal, körültekintéssel, lelkiismeretesen előkészített utón, a ránkbizottakat segítsenek elejétől fogva a várakozásnak megfelelően az életben megvalósítani. Itt a legfontosabb, hogy arra mutassak rá, £ a legelejétől fogva az volt valamennyiünknek a legfőbb törekvése, hogy a multből minden értéket, minden tárgyi és személyi értéket átmentsünk és minél produktívabban hasznosítsuk. A közelmúltban hénány szovjet tudóstól, különösen SzóbólJev professzortól kapott Egyetemünk felbecsülhetetlen értékű segítséget, meggyőződésem, hogy az ő nagyszerű segítsége és munkája igazán csak ezután fog kibontakozni, amikor az arra hivatottak kerülnek a módszerek továbbfejlesztésére. Most még messze vagyunk ahhoz, hogy sorainkat véglegesen rendezve, minden vonatkozásban teljesen nyugodt alapokon indulhasson Meg Egyetemünk minden területén a munka. 3
